Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-151

134 151. országos ölés június 19. 1873. leszünk-e a jövő őszszel az annak megfelelő fedezetről gondoskodni: a külföldet, a hitelezőket elrémítjük és az ország hitelének ártunk. Bocsánatot kérek, én ezen okot, bármi hazafias színben van föltüntetve, alaposnak nem ismerhetem el. Először is azt, hogy a rozsda emészti vetéseinket, azt hogy a deficit évről-évre nő: a külföld, fájdalom, szintugy tudja, mint mi magunk. Ha tehát a tisztelt kormány azt óhajtja, hogy az ország hitelének koczkáztatása, elmellőzése szempontjából a külföldre ne menjenek ily hírek: akkor intézkedjék ugy, hogy necsak a rozsdáról és rósz termésről a hirlapok ne közöljenek semmit, hanem a postán se fogadjanak el leveleket, melyek e közleményeket a külföldi termelőknek és bankároknak megviszik. Ez a milyen helytelen és törvénytelen, ép olyan lehetetlen. Nem fogja ennélfogva a kormány elérhetni azt, hogy a külföld, hogy a pénzvilág ne értesüljön Magyarország jelenlegi válságos pénzügyi helyzetéről. De nem is kellett — fájdalom — arra várnia a tőzsdevilágnak, hogy a rozsda egye meg vetéseinket. Megismerte azt a közelebb múlt tárgyalásokból, hogy mekkora deficit tátong a nemzet lábai előtt. Megismerte a kormánynak saját vallomásaiból, és azon lépésekből, melyeket, hogy hitelét föntartsa, mind Bécsben, mind a külföld egyéb piaczain tenni kénytelen volt. Nem is tartom én, tisztelt ház, azt helyes taktikának, hogy mi a külföld előtt elfödjük saját pénzügyi helyzetünket. Ha ez czélra vezethetne is : csak pillanatra vezethetne, és sokkal jobban meglakolnánk értté később, ha most tévútra vezetve az illetőket, talán nagyobb hitelt nyernénk, mint a mennyit különben megérdemlünk, mert ez esetben később meglehet annál kevesebb hitelt nyújtanának nekünk. Vannak, tisztelt ház! pillanatok a nemzetek életében, amikor a kormány jogosítva van az ellenzék hazafiságára hivatkozva, azt kívánni, hogy álljon el ellenzékeskedésétől, hogy valamennyi párt, mint egy ember, egy akaratban összpontosuljon a haza megmentésére. De hála istennek, a jelen pillanat nem ilyen, nem az. Az oly jullanatokban, midőn külföldi veszély vagy belső villongás dúlja az ország testét : minden hazafi és a pártoknak minden egyes tagja kétség kivül elfeledné mindazon sérelmeket, melyeket szenvedett és egy közös cselekvésben tudna megegyezni önökkel. A jelen pillanat nem olyan. A jelen pillanat, a jelen helyzet következése egyszerűen azon rósz gazdálkodásnak, melyet a kormány hat éven keresztül folytatott és melynek következései elől most azáltal akar menekülni, hogy az ellenzéknek hazafiságára hivatkozik. Önök juttatták oda az ország pénzügyeit, a hol vannak. A rozsdát a gondviselés küldte, — mint Horn képviselő ur is mondta — az igaz ; de nem ezen egy évi rósz termés rontja meg Magyarország hitelét; hanem az önök hat évi gazdálkodása. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Igaz ! Ugy van !) Annak következéseit tűrjük most, és ennek logikai következése tulaj donképen az lenne, hogy azon kormány, mely ide juttatta az ország ügyeit, a helyett, hogy a háznak összes tagjaira hivatkozva az ellenzéktől kérje a maga megmentését leléjn'en: (Élénk helyeslés bal felől. Igaz! Ugy van!) és azon ellenzéknek engedje át a kormány gyeplőjét, mely 6 év előtt megjövendölte, hogy önök ide fogják juttatni az országot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én, tisztelt ház, midőn a mostani ministerium az ügyek élére lépett, részemről nem sokat vártam tőle, nemcsak azért nem, mert általán fogva, bármely kormánytói. mely közös ügyes alapon áll, sokat nem várok; hanem azért sem, mert ismerve a ministerium tagjait, — kiket különben, mint egyéneket, mint férfiakat tisztelek és becsülök, — azok mint ministerek én bennem nagy reményeket nem ébresztettek. De megvallom, még csekély várakozásomban is csalódtam. Azt hittem jelesül, hogy miután az előbbi kormány, mely heterogén elemekből állott, megbukván, a mostani ministerium, mely egyelvü, egyöntetű, egytörekvésü férfiakból alakult; miután a miniszterelnök ur nem vállalván tárczát, ráérne az ország ügyeinek áttekintésére, és szerves vezetésére, az ország ügyei ezentúl organicusabb összhangban fognak vezettetni. Azonban mi történt? Történt az, tisztelt ház! hogy mióta a jelen kormány az ország ügyeit vezeti, a képviselőház igen keveset ülésezett, igen keveset tett. És pedig korántsem azért, a mivel az ellenzéket a múlt országgyűlés alatt vádolták, hogy mi raboljuk az időt; hanem azért, mert a kormány szervező tehetségének hiánya miatt a képviselőháznak dolga, foglalatossága nem volt. (Helyeslés szélső bal felől.) Hogy mi oka a kormány ezen — bocsánat a kifejezésért — fejetlenségének, én nem tudom; annyi tény, hogy a képviselőház, a parlament vezetéséhez nem ért: következőleg, hogy egy parlamentalis iniiiisteriumnak hivatását nem érti. Hozzájárul — és ezt különösen a pénzügyminister ur, kell, hogy szivére vegye — azon tapogatódzás, azon halogatás, melyet az ország pénzügyeinek rendezése körül tapasztalunk; különösen pedig azon mulasztás, melyet a bank kérdése körül elkövetett. Midőn az utolsó előtti elnapolás előtt a minister ur a képviselőházhoz szólott, azzal biztatott minket, hogy a bank kérdése legközelebb meg fog oldatni. Meglehet, hogy az escompte bankot értette, és ime az ő, csakis az ő halogatása miatt oda jutott