Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-151

130 151. országos ülés június 19. 1873. bari a budget tárgyalásába; kérdés csak az lehetett, s az volt köztünk: vajon czélszerü-e az előttünk fekvő fél-budgetet, azaz a kiadási részt, most már tárgyalás alá venni, s a fedezetet őszre halasztani ; vagy nem volna-e czélszerübb az egész tárgyalást akkorra halasztani, mikor a kormány tehetségében lesz egész, rendszeresen összeállított hudgettel lépni a ház elé? A tegnap itt fölhozott érvelések, és tekinteteknek engedve, mi e második kérdésre, és pedig előbbi határozatunkkal ellenkezőleg, szintén a kormány és a tisztelt jobboldal szellemében felelünk, és a fél-budgetnek azonnali tárgyalását elfogadjuk. Teszszük ezt és főkép azért, mert egyrészről kinyilatkoztattatott a másik oldalról, hogy a budget tárgyalásának elhalasztása, főkép miután a ház eziránt már néhány nappal ezelőtt határozatot hozott, az ország hitelének árthatna; elfogadjuk másrészről azért, mivel még látszatát is ki akarjuk kerülni annak, hogy ezen súlyos időben a kormány eljárását valamikép megnehezitsük, — látszatát akarjuk kikerülni annak is, hogy a reform-kérdések tárgyalását valamikép hátráltassuk. De midőn ez engedékenység által jóakaratunk s azt gondolom bazafiságunknak is uj jelét adjuk, károsnak tartanán), ha ebből azt következtetnék e házban, s az országban, hogy mi a most követett tárgyalási rendszert rendjén látjuk, hogy mi ezt egészen egyszerűnek és rendes dolognak tekintjük; károsnak hinném főképen azt, ha az ez idei budgettárgyalásból praecedens alkottatnék. Én részemről a mostani tárgyalást, a csonka budgetnek tárgyalását, vagyis a kiadások megszavazását, mielőtt a fedezetről tudomásunk volna: opportunitási szempontból elfogadhatom ugyan, de rendesnek, az alkotmányos fogalmaknak és szokásoknak megfelelőnek semmiképen nem tekinthetem. Tisztelt ház! Babonás ugyan nem vagyok, mégis bizonyos dolgok láttára hajlandó volnék a kelet fiaival azt kiáltani: Meg volt irva! Igenis, meg van irva, ugy látszik, a végzet könyvében, hogy Magyarország sohasem élvezendi az alkotmányosság azon előnyét, mely az államháztartásnak a népképviselet által való alkotmányos megvizsgálásában és megállapításában áll. Hazánk teljes jogosultsággal mondja magát az európai szárazföld legrégibb alkotmányos államának; élveztük-e valaha az alkotmányosságnak épen jelzett biztositékát, melyet még a legfiatalabb alkotmányu államok se nélkülöznek? Az 1848. előtti időszak itt szóba sem jöhet; hisz sem nemzeti kormánynyal, sem független pénzügygyei nem bírtunk. Az örökké emlékezetes 1848. és 1849-ki években az események sebes rohama meg nem engedé az állami költségvetés rendszeres megállapítását. De az alkotmányos gépezet visszaállításának már 7-ik éve, és pedig nyugalmas viszonyok közt éltük le ezen éveket s ennek daczára, tudja mindenki, még egyetlenegyszer sem értünk rá, hogy a jövő év költségvetését az alkotmányosság fogalmai és szokásai szerint az illető év beállta előtt letárgyaljuk és megállapítsuk. Évről-évre a körülmények ránk kényszeriték az [indemnyti megadását. Végre, hat év múlva, ugy látszik, a dolgok jobb kerékvágásba jöttek, leküzdettek az akadályok, melyek részint belviszonyainkban, részint a delegatioban feküdtek. Ez idén lehetett volna a budgetet a jövő év beállta előtt letárgyalni és megállapítani és mi történik ? Egy egészen uj találmánynyal lépnek föl, a mely abban áll: Tárgyaljuk most a budgetnek egyik felét: mig a másik fele függőben hagyatik, vagyis szavazzuk meg a költségeket, még mielőtt fogalmunk volna a fedezetről. Igaz, tisztelt ház. hogy épen e padokról kívántatott és sürgettetett ismételve a budgetnek jó időben behozatala; elismerem azt is, hogy épen e padokról sürgettetett mindig a reform kérdéseknek mielőbbi tárgyalása. Mindez áll s ennek következtében, midőn néhány hónappal ezelőtt megpendittetett legelőször azon eszme, hogy a budgetet nyári hónapokban tárgyaljuk azon czélból, hogy az egész őszi ülésszak fentartassék a reformkérdések tárgyalására, •— ezen eszme köztetszéssel találkozott épen mi nálunk. Igenis; de akkor arról volt szó, hogy az egész, rendszeresen összeállított költségvetés fog tárgyaltatni s legfölebb a budget-törvény megszavazásának formalitása maradt volna fön az őszi ülésszakra. Most azonban ezen helyes eszmének csak torzképével állunk szemközt. A fedezet be nem hozatik; ez pedig a mi viszonyaink közt a budgetnek legkényesebb része, a budgetnek azon része az, a mely leginkább hosszú és élénk tárgyalásokra , sőt még kormányválságra is adhat alkalmat. Mit nyerünk tehát, tisztelt ház, a mostani félszeges tárgyalással ? Semmi egyebet, mint azt. hogy ismét a levegőben fogunk szavazni, minthogy a fedezetet nem ismerjük. Jól tudom ugyan, tisztelt ház, sőt jól tudom, hogy, ámbár az államháztartást ugyanazon nézpontok uralják, a melyek a magánháztartásban döntenek: van mégis egy lényeges különbség a kettő közt a költségvetés felállításának módozatára nézve. A magán-ember előbb megállapítja bevételeit s ezekhez méri kiadásait; az államháztartásban rendesen előbb állapítják meg a költségeket és ezekhez szabják meg a bevételeket. Ez áll s ez a dolgok természetéből folyik; de ha ebből azt következtetik, hogy lehet kiadásokat akkor megszavazni, midőn a fedezetről semmi ismerete sincs a képviselőháznak: ezt, legalább rendes körülmények közt elfogadhatónak nem hiszem, s ezt rendszerül semmi esetre sem fogadhatnám el.