Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-149
149. országos ült ; s j indus 16. 1873. 111 hanem csakis egyedül azon kisszerű pénzügyi operatioról lehet szó; amely által 12 év alatt három heti gyakorlat költségei volnának megtakaríthatók. Állításom földerítésére kénytelen vagyok idézni a megváltoztatni czélzott szakasz a) és b) pontját : A honvédség behivatik: a) évenkint két hétig tartó századonkinti gyakorlatra; b) minden 2-dik évben három hétig tartó zászlóaljankinti gyakorlatra, mely alkalommal a zászlóaljak váltakozva a sorhadtestek nagyobb fegyvergyakorlataiban is részt vesznek; a b) szerint tehát minden második évben tartandó dandár-gyakorlatokra a zászlóaljak váltakozva és igy a 12 évi időszak alatt csak legfölebb háromszor vonatnak össze. Elfogadva most számítási alapul az időveszteségre vonatkozólag, mely a dandárok összpontosításából a gyakorlati időre származik, azt, melyet a törvényjavaslathoz mellékelve a tisztelt kormány maga nyújt: akkor a jelenleg fönálló és a javasolt törvény által elért gyakorlati napok száma közt lényeges különbség van. És pedig jelenleg a nyolczizbeli századgyakorlatoknál föl- és leszerelésre egy-egy, tehát nyolez, a hároinizbeli dandárgyakorlatokra 7 — 7 = 21, összesen tehát 29 nap vesztesség tűnik föl. Ezt az összes 28 heti, azaz 196 napra terjedő gyakorlati időszakból levonva, marad tényleg a fegyvergyakorlatokra 167 nap. Ugyanezen számítást követve a javaslatra nézve is, — azonban tekintetbe véve a gyakorlatok csekélyebb számát, az uj javaslatnál a veszteség lesz: 2. izbeni századgyakorlatnál = 2 3. „ dandár- „ =21 2 3-nap. ha most ez összeget a 175 napra tervezett gyakorlati időből levonjuk, tisztán tényleges fegyvergyakorlatra marad 152 nap, tehát 15 nappal kevesebb, mint jelenleg. Ha e számot magában állólag tekintjük, nagynak nem mondhatjuk; ha azonban meggondoljuk, hogy a honvédség összes egy évre eső gyakorlati napjainak számát meghaladja, ugy ez semmiesetre sem kicsinyelhető. Nézetem szerint tehát, s talán a honvédelmi minister nr nézete szerint is a gyakorlat leszállításából a honvédség kiképezésére háruló hátrányok sokkal súlyosabbak, mint amennyi előnyt biztosit pénzügyi helyzetünknek azon nyeremény, mely a három heti gyakorlatok megtakarításából eredhet. A hadngyminister folytonosan a szolgálati idő, illetőleg a jelenléti idő rövidségét hangoztatja, holott ez hatszor, bétszer olyan nagy, mint a honvédségnél, és mi a 28 hetet is sokaljuk. Én meg vagyok győződve arról, hogy a jó hajlam közti különbség, melylyel az ujoncz a had- vagy honvédseregbe lép, valamint a magyar nyelv használata, ennek szellemi fejlődése és kiképzésére, eléggé meg nem becsülhető előnyt nyújt; azt azonban elhinni teljességgel képes nem vagyok, hogy a kiképzés hátránya nélkül ezen előny mellett is a gyakorkorlati napok száma ily tetemesen leszállítható. Azt kell hinnem, hogy az igen tisztelt minister ur e törvényjavaslatot kineveztetése után elődjétől átvévén, abban megbízott, s igy olyan törvényjavaslattal állunk szemben, melyet talán a a minister ur, miután ez kineveztetésekor már be volt nyújtva, utólagosan meg nem vizsgált és igy talán csak hallgatag tette azt magáévá. Én ezen okból, az elősorolt kételyekből, valamint azon hátrányokból, melyek a honvédség intézményére hárulhatnának, e javaslatot nyugodt lélekkel el nem fogadhatom, míg a minister úrtól megnyugtató feleletet nem nyerhetek. Azért kérdem a tisztelt minister úrtól: valóban olyannak tartja-e ezen törvényjavaslatot, mely a honvédség óhajtott kiképeztetésére irányuló nézetének teljesen megfelel? valóban oly tökéletesnek tartja-e a kiképezést. hogy a gyakorlati napok leszállítása a kiképzésre, s az egyedül csak szokás által elsajátítható fegyelemre káros hatással nem lesz; mert azon esetben, ha a minister ur ezen kérdésekre igenlő választ nem adhatna: akkor bocsánatot kérek; de fölkérem arra, bírjon annyi hazafisággal, melyet nála soha kétségbe nem vontam, bírjon annyi férfiassággal, hogy a talán önhibája nélkül alkotott törvényjavaslatot a árgyalás alól vonja el. Szende Béla honvédelmi minister : Tisztelt ház! (Halljuk!) Ha én az elődöm által benyújtott ezen törvényjavaslatot nem tartanám czélszeriinek, és nem tartottam volna olyannak, mely a honvédség szükséges kiképzését előmozdítaná: legyen a tisztelt képviselő ur meggyőződve, hogy én kötelességemnek tartottam volna azt visszavenni és mással pótolni. Én tökéletesen meg vagyok győződve, hogy ez —• tekintettel mindig a körülményekre, és tekintettel mindig a törzstörvényre, az alaptörvényre, — tökéletesen pótolni fogja a hiányt, mely eddig a gyakorlatok rövidségénél fogva tapasztalható volt. A rendszerinti nyolezheti szolgálati idő mellett a két, illetőleg három hét csakugyan igen rövid gyakorlati idő volt, mert beszámítva a fölszerelési, leszerelési és a meneteli napokat, valamint a közbeeső vasárnap- és ünnepnapokat is, alig marad annyi idő, hogy a gyakorlatnak csak kezdeményezése is bevégeztethetnék, és nem maradt idő a csatározási és lőgyakorlatokra, melyekre a mostani hadászati rendszer szerint a legnagyobb súly fektetendő; kellett tehát gondoskodni, hogy maradjon idő a század- s zászlóalji gyakorlatok után, a csatározási és lőgyakorlatokra is, ez pedig másképen nem érhető el; mondom, tekintettel az alaptörvényre, mely két- és háromheti határidőt tüz ki, ha most e törvény-
