Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-149

112 149. országos ülés június 16. 1873. javaslat elfogadtatnék, mely e helyett egyszerre minden két évben ötheti gyakorlatot rendel. Igen természetes, hogy öt hét alatt sokkal többre lehet menni, és ha az illető honvédség csak minden második esztendőben hivatik be 5 — 6 heti gyakorlatra: nincs oly hátrányára a honvédségnek, mint ha minden esztendőben behivatik a két- vagy háromheti gyakorlatra. Én, megvallom, nem tudtam fölfogni egyszerű hallásra calculusát, hogy mennyivel maradna ötheti gyakorlás mellett kevesebb idő a honvédség kiképeztetésére, mint az eddigi két- és illetőleg háromheti gyakorlási idő mellett. Mert az kétségtelen dolog, hogy ha két vagy három hétre jő be a honvéd: 12 év alatt tizenkétszer két napot csak a fölszerelésre és leszerelésre kell levonni. Már pedig, ha csak hatszor jő be, akkor csak hatszor kell két napot leszámítani fölszerelésre és leszerelésre, és ez által mindenesetre 12 nap van már csak a kezelés ezen egy ágában megnyerve. A tisztelt képviselő ur többi calculusát nem voltam képes fölfogni; hanem, amint én ismerem a dolgot gyakorlatilag: teljes meggyőződésem az, hogy ezen törvényjavaslat által a kiképzést igen elő fogjuk segíteni, s hogy nem csak nekem; de mindnyájunknak czélja és szándéka mindent elkövetni, hogy e kiképeztetés lehető is legyen: arról legyen meggyőződve a képviselő ur. Itt tehát más tekintet nem vezérelte hivatalbeli elődömet, midőn ezen törvényjavaslatot benyújtotta, mint egyedül és tisztán az említett érdek, nem pedig talán a pénz megkimélésének érdeke. Kérem tehát a tisztelt házat, méltóztassék a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Hollán Ernő: Tisztelt ház! Amennyire képes voltam a tisztelt képviselő ur fölszólalását megérteni, megkísérlem, a mennyiben nekem szerencsém volt e törvényjavaslat készítésénél közreműködni, néhány rövid észrevétellel megnyugtatni azon aggodalmait, melyeknek az imént kifejezést adott. Itt mindenekelőtt egy körülményre vagyok bátor figyelmeztetni, amelyet a tisztelt képviselő ur — ugy látom — mellőzött. A honvéderő tettleges fölhasználásánál többféle szükségletek és igények állanak elő, amelyeket számba kell venni, s ha fegyveres erőnket czélszerüen akarjuk kiképezni: akkor ezen rendeltetésekhez képest külön-különképen kell a kiképeztetést is vezetni. Ebben az az előny fekszik, hogy a honvéderő amaga teljességében több kathegoriára választható el, nevezetesen ugy, hogy a fiatalabb korosztályok első sorban a veszély kitörésekor azonnal kivonulhatnak, másik része inkább hely- és várőrségre használható; a harmadik rész pedig a mutatkozó veszteségek pótlására fordítható. Már ha az alkalmazás czélja helyesen elválaszthatová teszi a kathegoriákat: a kiképeztetés is természetesen a szerint történik. Természetes, hogy harczképesebb állapotban kell tartani azokat, kiknek hivatása mindjárt az első alkalommal kivonulni és mindig van idő a kitört veszély után az hely- és várőrségeknél hátramaradt korosztályokat tovább is kiképezni, azaz, ha az első gyakorlatokban résztvettek, ha több őszi gyakorlatnál jelen voltak: a kiképzés hiányait gyorsan és könnyen lehet utána pótolni. Ami a lényeges változást illeti, amelyet e törvényjavaslat tesz, a tisztelt képviselő ur számszerinti elemzésének az volt az eredménye, hogy 15 nap fog most kárba veszni, azaz, hogy az ezen most beadott törvényjavaslat értelmében rendezendő gyakorlatoknál a honvédség 15 nappal kevesebbet fog gyakoroltatni, s ez áll. A törvényjavaslat készítésénél ugyanis kettős szempont vezette azokat, kik e javaslatot készítek, egyrészt a teljes katonai kiképeztetés, másrészt — amennyire lehetséges — a gazdálkodás szempontja. A fősuly arra volt fektetve, hogy az első kororsztálybelieknek, kik első sorban vonulnak ki : concentrált és huzamosb gyakorlatokra és kiképzésre adjunk módot, a szőnyegen lévő törvényjavaslat pedig megadja a módot arra, hogy az ifjabb korosztályok gyakrabban és huzamosabb időtartamra hivassanak be, és igy jobban kiképeztessenek, és ha a 3-ik, 4-ik, 5-ik korosztály folytonosan jó gyakorlaton volt: akkor bátran elengedhetünk nekik egy pár évet, mely alatt gyakorlati időre nem hivatnak be; mert ha a veszély kitör, a későbbi korosztályok kiképzését mindig lehet pótolni, minthogy első sorban az első korosztálybeliek vannak hivatva kivonulni. Ez katonai és oeconomiai szempontból czélszerü intézkedés lévén: részemről a törvényjavaslatot különösen a központi bizottság szövegezése szerint, ajánlom elfogadás végett. (Helyeslés.) Elnök: Tisztelt ház! Szólásra nem lévén többé senki följegyezve, eszerint a ház a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Várady Gábor : Én részemről a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom; de csak az Elnök: kijelentés ellen szólalok föl. Egy képviselőtársam fölszólalt a törvényjavaslat ellen, s ezért a tisztelt elnök ur nincs jogosítva, a ház megkérdezése nélkül, az elfogadást határozatul kijelenteni. (Helyeslés.) Elnök l Elfogadja tehát a tisztelt ház a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául ? (Elfogadjuk!) Tehát következik a részletes tárgyalás. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa: Törvényjavaslat az 1868-ik évi XLI. törvényczikk 14. §-ának módosítása tárgyában. Eötvös Károly előadó: A központi bizottságnak a czimre nézve csak az az észrevétele, hogy „az 1868. évi XLI. t. ez. 14. §-ának módo-