Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-111
111. országos ülés márczius 15. 1873. 87 A tisztelt kormány nem gondoskodott arról, hogy a haza pénzforgalommal legyen ellátva. Daczára mindezen mulasztásoknak, a tisztelt kormány a jövedelmi adó fölemeléséről szóló törvény]avaslat Utal a honpolgárokra adóemelést czéloz behozni; mert daczára annak, hogy a pénzügyminister ur tagadja, hogy e törvényjavaslatban adófölemelés foglaltatnék, azt igen is bebizonyította Tisza Kálmán képviselő ur az imént tartott előadásában, hogy ily adófölemelés foglaltatik azon törvéiryjavaslatban. Hivatkozott a b) pontra, mely szerint a gyakorló ügyvédek, orvosok, mérnökök által fizetendő adó kiszabásánál egészen más kulcs fog alkalmaztatni, amely által épen azon családos ügyvédek, orvosok, mérnökök fognak terheltetni, kik különben is állásuknál fogva családot kénytelenek föntartani. De nem lehet figyelmen kivül hagyni a haszonbérlőket sem, ha tekintetbe veszszük az utolsó esztendők terméketlenségét, melyeknek következményük az volt, hogy maguk a birtokosok alig képesek földjeiket haszonbérbe kiadni a rósz termések miatt. A haszonbérlők nem tudnak kötelezettségeiknek eleget tenni, tönkre jutnak és épen ezeknél akarják alkalmazni az uj fölemelt adókulcsot. A kereskedők, iparosok minden nemére ujabb adófölemelés czéloztatik, pedig az iparosok s a kereskedők képezik épen azt az osztályt : mely Magyarországon — mint azt maga a kormány is elismeri — inkább gazdálkodó osztály; ha pedig a birtokos a gazdálkodó osztály juttatik tönkre, akkor nincsen sem ipar, sem kereskedés, sem gazdászat; mert maga az állam talapzata meg van támadva. Nem akarok hosszasan értekezni erről; mert látom, hogy a pénzügyminister ur sokkal jobban el van foglalva, hogy sem arra ügyelne, mit én mondok ; hanem egyre figyelmeztetem a pénzügyminister urat: vigyázzon a szentírás szavaira, vegye figyelembe azokat, miket a múlt ülésszak egyik ülésében idéztem a tisztelt belügyminister urnák. Bátorsága volt a minister urnák azt mondani, hogy ő nem olvassa a bibliát és ime beállott az, ami János jelenéseinek 18-ik fejezetében foglaltatik, amit a belügyminister urnák fölolvastam és az beteljesedett nem sok idő múlva. — Ugyanazért önnek is figyelmébe ajánlom a szentírás szavait, olvassa el azokat. Én a törvényjavaslatokat, melyek adófölemelést tartalmaznak, nem fogadhatom el ; hanem tárgyalás alapjául sem pártolom Irányi Dániel képviselőtársam indítványát. Elnök ; Szólásra nem lévén többé senki följegyezve, az átalános vitát ezennel befejezettnek nyilvánítom. Irányi képviselő ur,— ki egy határozati javaslatot adott be, mely még más tiz képviselő által is alá van irva, — szólni kivan. Irányi Dániel: Midőn a házszabályok adta jogommal élni kívánok, biztosítom a tisztelt házat, hogy azzal visszaélni nem fogok. Mindössze két ellenvetésre akarok felelni, melyeknek egyikét a tisztelt pénzügyminister, másikát Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur méltóztatott tenni. A tisztelt pénzügyminister ur azért nem fogadhatta el határozati javaslatomat; mert ő czélszerübbnek tartja azt, hogy az adórendszer reformját külön törvényjavaslatok utján maga a pénzügyminister terjeszsze a ház elé; holott én meg vagyok győződve arról, hogy a tisztelt pénzügyminister ur maga is, ha helyesen akar eljárni, enquétet fog összehívni; mert az összes adórendszernek reíbrmálása oly sok és sokféle tudományt igénylő munka,' melyre egyes ember; sőt egyes ministeri osztály is teljesen képtelen; erre csak egy nagy számú szakférfiakból álló testület képes, sőt még ennek munkálatai is sok kívánni valót fognak hátrahagyni. A kérdés tehát az : ministeri enquéte-e vagy pedig parlamentalis enquéte ? Minthogy pedig azon törvényjavaslatoknak, melyek ily ministeri enquéte folytán fognak létre jőni, minden esetre a parlament elé kell kerülniök5: én sokkal czéíszerübbnek tartanám azt, ha az enquétet magát a parlament rendelné el; mert akkor biztosítva van a ház arról, hogy oly munka fog elébe terjesztetni, mely előre az elfogadás valószínűségét nyújtaná. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ne méltóztassanak a parlamentalis enquétetől félni a tisztelt minister urak; mert ők is ugy járhatnának, mint járt az igazságügyminister akkor, midőn a helyett, hogy az ezen padokról történt indítvány folytán a polgári törvénykönyvre nézve is bele egyezett volna egy parlamentalis enquétebe, egyes embernek — bármily tudós is — adta át a munkálatot, és most ott állunk, hol 1869-ben állottunk, midőn az illető tisztelt képviselő ur a megbízást nyerte: t. i. a kezdet kezdetén; mert a munkálat sem a ministeriumnak magának, sem a megkérdezett felsőbb törvényszékeknek tetszését, jóváhagyását megnyerni nem tudta. Félek attól, hogy igy fogunk járni majdan azon adótörvényjavaslatokkal is, melyeket a minister ur a ház elé terjeszt. (Helyeslés szélső bal felől.) Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur igen helyes elvből indult ki akkor, midőn azt mondotta, hogy a rendes szükségletet csak a rendes jövedelmekből lehet és szabad fedezni; de tévedett, véleményem szerint, ellenzéki szempontból legalább akkor, midőn azt állította, hogy a megszavazott költségvetést leszállítani nem lehetne. Én részemről és barátaim igenis készek vagyunk kimutatni milliókra menő tételeket, melyek leszállíthatok, melyek kitörülhetők, és a melyeknek kitörlése a nép akaratával, óhajtásával találkozik.
