Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-110

110. országos ülés i szíveskedett; de én többet és jobbat vártam Tolna tőle. Alkotmányos szokás az, hogy midőn valamely budget előterjesztése és annak tárgyalása közt fölmerülnek fontos tények, melyeknek beható befolyása lehet az illető budget bevételi vagy kiadási tételére: akkor a minister vagy a tárgyalás előtt pótjelentést terjeszt a ház elé, vagy legalább a tárgyalás megkezdésekor élő szóval előadja az illető tételeket és javaslatba hozza az illető módosításokat a budgetben. A tisztelt pénzügyminister ur sem az egyiket, sem a másikat nem tette. így például csak történetesen tudtuk meg tegnap, hogy a só árát méltóztatik fölemelni, ami a budget illető tételére minden esetre befolyással lesz. Más részről tudjuk, hogy már néhány hónap óta eladattak a határőrvidék! erdők, aminek szintén az lesz hatása, hogy mind a bevételi, mind a kiadási tételeket gyökeresen megváltoztatja; azt is tudjuk, hogy múlt év Julius 2-án íratott alá azon szerződés, mely a vajda-hunyadi vasgyárakat, és a zsilvölgyi kőszénbányákat a íranco-bank-féle consortiumnak egy félszázadra átengedi; ezen ténynek szintén igen nagy befolyással kell lenni a budget bevételi j és kiadási tételeire, és minderről semmi hivatalos tudó- i másunk nincsen még most sem, midőn ezen budgetet végig tárgyaljuk. Megeshetik mindenhol, hogy a megszavazott budgetnek egyik-másik tétele utólagosan a tények által megezáfoltatik annyiban, hogy a tények nem felelnek meg az előirányzatnak. Ez elkerülhettem De ép mivel a budgetnek ezen utólagos megzavarása elkérülhetlen, annyival inkább kell,ugy hiszem, azon lenni, hogy legalább tudva ne szavazzunk meg valótlan, azaz oly tételeket, melyek már • a budget megszavazásakor fon nem állnak, mert akkor valótlanságot mond a ház és a budgettörvény. Azért bátor vagyok a tisztelt pénzügyminister úrhoz e kettős kérelmet, intézni: először, hogy ámbár késő volna már a ma megszavazandó budget tételeit módosítani, mégis méltányosságból a ház iránt, legyen oly szíves, a határerdők eladása és a zsilvölgyi kőszén-bányák átengedésére vonatkozó szerződésekről még a budget tárgyalásának folytában legalább átalános közleményt tenni; másodszor arra kérem a tisztelt minister urat, hogy ne hozza a házat újra azon kellemetlen helyzetbe, hogy kényszerítve legyen oly tételeket megszavazni, melyek már megszavazáskor valótlanok. De ez nem teszi mai fölszóíalásomnak főczélját. A tisztelt ház engedelmével bátor leszek az államerdők cziménél egy átalánosabb észrevételt koczkáztatni; átalánosabb annyiban, hogy nem egyedül ezen czimre, hanem egyszersmind az előbbi és az utána következőre, t. i. az •államjószágokra és a bányászatra vonatkozik; tehát tiárezius 11. 1873. 47 azon három czimre, mely az államvagyon és államüzlet összességét magában foglalja. Tisztelt ház! A budget tárgyalása vége felé halad, talán még ma be is fejezzük azt. Reménylem, hogy rósz néven nem veszi a tisztelt ház, ha egész nyíltsággal kifejezést adok azon aggodalmamnak, hogy a közvélemény e két hónapi vitának eredményét nem találja megfelelőnek azon várakozásokkai széniben, melyet az átalános tárgyalás keltett. Az átalános tárgyalás folyamában nemcsak a bal és jobb oldal, hanem a tisztelt pénzügyi bizottság jelentése is, s igen tisztelt előadója, valamint a kormány tagjai is hangsúlyozták pénzügyi helyzetünk aggasztó voltát; hangsúlyozták azt, hogy lehetetlen az eddig követett pályán haladni; hangsúlyozták az újjászervezést, a rendszeres eljárást megtakarítások szükségességét. Mindezen felszólalások ás ígéretek következtében a közvélemény föl volt jogosítva reményleni, hogy az ez idei költségvetési tárgyalásokból egy rendszeresen és szervesen átdolgozott költségvetés fog kikerülni, mely valóban rendbe hozza államháztartásunkat. Fájdalom, e remény nem valósult meg. A két havi vitának eredménye az lett, hogy néhány 100.000 írttal megnagyobbodott a a költségvetés az előirányzaton tul, hogy tehát a hiány valamivel még nagyobb lesz. Födözni fogjuk ugyan e hiányt különféle expediensekkel, a már fölvett kölcsönnel, adó fölemeléssel, függő adóssággal, és néhány államjószág eladásával. De mindez csak oly expediens, a milyet a múlt években is megpróbáltunk, és semmikép sem felel meg azon átalakításoknak és rendszeres eljárásnak, melyet az átalános tárgyalás alkalmával mindannyian hangsúlyoztunk. De ez nem minden, tisztelt ház! Volt szerencsém már az átalános vita alkalmával kimutatni, hogy a hiány nem csupán ezen évre szorítkozik, kimutattam, hogy költségvetésünk tételei majdnem kivétel nélkül, ideértve az úgynevezett rendkívüli kiadásokat is, mindannyian állandó természetűek és 5 —10 éven át folyton elő fognak fordulni; más szóval: elhatározva kell lennünk arra, hogy 5 —10 éven át mindig egy 200 milliónyi bevétel szemközt fog állani egy 250 milliónyi kiadással. Tehát 5 —10 éven -át 50 millió fedezéséről kell majd gondoskodni. Mit fogunk tenni a legközelebbi évben, vagy már a legközelebbi hetekben, ha valósul azon hír, hogy a kormány már a legközelebbi időben beterjeszti a jövő évi költségvetést? Mikép fogjuk fedezni a hiányt? Tán ismét kölcsönhöz fogunk folyamodni? Azt hiszem, hogy az utóbbi kibocsátás eredménye eléggé mutatja, hogy ez utón tovább nem szabad haladnunk, ha hitelünket nem akarjuk tönkre tenni. Csak egy adatot legyen szabad e tekintetben fölhoznom.