Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-110

110. országos ülés i szíveskedett; de én többet és jobbat vártam Tolna tőle. Alkotmányos szokás az, hogy midőn valamely budget előterjesztése és annak tárgyalása közt föl­merülnek fontos tények, melyeknek beható befolyása lehet az illető budget bevételi vagy kiadási tételére: akkor a minister vagy a tárgyalás előtt pótjelen­tést terjeszt a ház elé, vagy legalább a tárgyalás megkezdésekor élő szóval előadja az illető tételeket és javaslatba hozza az illető módosításokat a bud­getben. A tisztelt pénzügyminister ur sem az egyi­ket, sem a másikat nem tette. így például csak történetesen tudtuk meg tegnap, hogy a só árát méltóztatik fölemelni, ami a budget illető tételére minden esetre befolyással lesz. Más részről tudjuk, hogy már néhány hónap óta eladattak a határőrvidék! erdők, aminek szintén az lesz hatása, hogy mind a bevételi, mind a ki­adási tételeket gyökeresen megváltoztatja; azt is tudjuk, hogy múlt év Julius 2-án íratott alá azon szerződés, mely a vajda-hunyadi vasgyárakat, és a zsilvölgyi kőszénbányákat a íranco-bank-féle con­sortiumnak egy félszázadra átengedi; ezen ténynek szintén igen nagy befolyással kell lenni a budget bevételi j és kiadási tételeire, és minderről semmi hivatalos tudó- i másunk nincsen még most sem, midőn ezen budge­tet végig tárgyaljuk. Megeshetik mindenhol, hogy a megszavazott budgetnek egyik-másik tétele utó­lagosan a tények által megezáfoltatik annyiban, hogy a tények nem felelnek meg az előirányzatnak. Ez elkerülhettem De ép mivel a budgetnek ezen utólagos meg­zavarása elkérülhetlen, annyival inkább kell,ugy hi­szem, azon lenni, hogy legalább tudva ne szavaz­zunk meg valótlan, azaz oly tételeket, melyek már • a budget megszavazásakor fon nem állnak, mert akkor valótlanságot mond a ház és a budget­törvény. Azért bátor vagyok a tisztelt pénzügyminister úrhoz e kettős kérelmet, intézni: először, hogy ám­bár késő volna már a ma megszavazandó budget tételeit módosítani, mégis méltányosságból a ház iránt, legyen oly szíves, a határerdők eladása és a zsilvölgyi kőszén-bányák átengedésére vonatkozó szerződésekről még a budget tárgyalásának folytá­ban legalább átalános közleményt tenni; másodszor arra kérem a tisztelt minister urat, hogy ne hozza a házat újra azon kellemetlen helyzetbe, hogy kény­szerítve legyen oly tételeket megszavazni, melyek már megszavazáskor valótlanok. De ez nem teszi mai fölszóíalásomnak fő­czélját. A tisztelt ház engedelmével bátor leszek az államerdők cziménél egy átalánosabb észrevé­telt koczkáztatni; átalánosabb annyiban, hogy nem egyedül ezen czimre, hanem egyszers­mind az előbbi és az utána következőre, t. i. az •államjószágokra és a bányászatra vonatkozik; tehát tiárezius 11. 1873. 47 azon három czimre, mely az államvagyon és állam­üzlet összességét magában foglalja. Tisztelt ház! A budget tárgyalása vége felé halad, talán még ma be is fejezzük azt. Remény­lem, hogy rósz néven nem veszi a tisztelt ház, ha egész nyíltsággal kifejezést adok azon aggodalmam­nak, hogy a közvélemény e két hónapi vitának eredményét nem találja megfelelőnek azon várako­zásokkai széniben, melyet az átalános tárgyalás keltett. Az átalános tárgyalás folyamában nemcsak a bal és jobb oldal, hanem a tisztelt pénzügyi bi­zottság jelentése is, s igen tisztelt előadója, vala­mint a kormány tagjai is hangsúlyozták pénzügyi helyzetünk aggasztó voltát; hangsúlyozták azt, hogy lehetetlen az eddig követett pályán haladni; hang­súlyozták az újjászervezést, a rendszeres eljárást megtakarítások szükségességét. Mindezen felszóla­lások ás ígéretek következtében a közvélemény föl volt jogosítva reményleni, hogy az ez idei költség­vetési tárgyalásokból egy rendszeresen és szervesen átdolgozott költségvetés fog kikerülni, mely valóban rendbe hozza államháztartásunkat. Fájdalom, e remény nem valósult meg. A két havi vitának eredménye az lett, hogy néhány 100.000 írttal megnagyobbodott a a költségvetés az előirányzaton tul, hogy tehát a hiány valamivel még nagyobb lesz. Födözni fogjuk ugyan e hiányt különféle expediensekkel, a már fölvett kölcsön­nel, adó fölemeléssel, függő adóssággal, és néhány ál­lamjószág eladásával. De mindez csak oly expedi­ens, a milyet a múlt években is megpróbáltunk, és semmikép sem felel meg azon átalakításoknak és rendszeres eljárásnak, melyet az átalános tárgyalás alkalmával mindannyian hangsúlyoztunk. De ez nem minden, tisztelt ház! Volt szeren­csém már az átalános vita alkalmával kimutatni, hogy a hiány nem csupán ezen évre szorítkozik, kimutat­tam, hogy költségvetésünk tételei majdnem kivétel nélkül, ideértve az úgynevezett rendkívüli kiadásokat is, mindannyian állandó természetűek és 5 —10 éven át folyton elő fognak fordulni; más szóval: elhatá­rozva kell lennünk arra, hogy 5 —10 éven át min­dig egy 200 milliónyi bevétel szemközt fog állani egy 250 milliónyi kiadással. Tehát 5 —10 éven -át 50 millió fedezéséről kell majd gondoskodni. Mit fogunk tenni a legközelebbi évben, vagy már a leg­közelebbi hetekben, ha valósul azon hír, hogy a kor­mány már a legközelebbi időben beterjeszti a jövő évi költségvetést? Mikép fogjuk fedezni a hiányt? Tán ismét kölcsönhöz fogunk folyamodni? Azt hi­szem, hogy az utóbbi kibocsátás eredménye eléggé mutatja, hogy ez utón tovább nem szabad halad­nunk, ha hitelünket nem akarjuk tönkre tenni. Csak egy adatot legyen szabad e tekintetben föl­hoznom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom