Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-109

109. országos ülés márczius 10. 1873. L5 tes és apróra való megismerése csakugyan ez országgyűlés föladatai közé tartozik, és melyre nézve én a szükséges tájékozást és fölvilágosítást is ezennel megadni kötelességenmek tartom. Naszód-vidéke, mint méltóztatnak tudni, hosszabb időn át az erdélyi Határőrvidék egyik ezredét képezte, az úgynevezett II. román Határőr-ezredet, mely ő felségének 1851. január 11-én kelt legfelsőbb elhatározásával lett föloszlatva. A rendelet, mely ezt ki mondotta, elrendelte azt is, hogy azon községek, melyek amaz ezredbe tartoztak, további rendelkezésig mindazon í'ekvőségek birtokában meghagyassanak, melyek a katonai kormányzás ideje alatt az ezred birtokában voltak, és 1851-től kezdve 10 éven át e tárgyban nem történt semmi ujabb intézkedés. 1861 augustus 27-én egy második rendeletben két bizottság küldetett ki oly czéíból, hogy az egyik constatálja az azon ezred által birtokolt, illetőleg azon községek birtokában volt területekből és jogosítványokból az állam-ki ne start illető részeket és azokat az állam-kincstár birtokába adja át. Mivel azonban ezen birtokok közi igen nagy rész revindicált havas foglaltatik, a másik bizottság azért küldetett ki, hogy a revindicált havasok kértlését hozza a praetendensekre nézve tisztába, mely 1791-től folyton függőben és tisztázatlan állapotban volt. Ezen utóbbi bizottságnak javaslata alapján 1863. évi september 24-ről kelt legfelsőbb elhatározással döntettek el a revindicált havasok előbbi tulajdonosai által emelt igények, és azok foganatosítása szinte a föntebb említett birtok-rendező bizottságra ruháztatott. A birtok-rendező bizottság, mely működését 1862-ben kezdette meg, föladatának azon részét, hogy tisztába hozza, megkeresse, mi illeti az államot, mi nem. 1865-ben a határozatok meghozataláig bevégezte. Ezek szerint megítélt a bizottság a kincstárnak 2 ezer hold havast a revindicált területből; a burgói, monori járásban pedig, mint azelőtti jobbágy-községekben, a kir. kisebb haszonvételeket is úrbéri szolgálmányokkal terheltnek tekintendőül mondta ki; a burgói, monori és sajói völgyekben szintén megitélt a kincstárnak összesen 58.533 hold erdőt és legelőt. A revindicált havasokat illetőleg pedig a többi igénylők között, a báró s gróf Kemény családnak vísszaadandónak itélt 25.000 holdat, visszaadandónak jelölte ki azt fejedelmi elhatározással megállapított bizonyos föltételek alatt. Az alap, amelyen a bizottság eljárt, az akkori kormány által eléjök rótt utasítás volt, mely, hogy a törvénynyel menynyire egyezett, mennyire nem : annak vitatása, keresése ma nem ide tartozik. De minden esetre ide tartozik, hogy a két bizottság közöl egyik sem volt bíróság, hogy a felek kihallgatása nélkü

1 járt el, és ezen két bizottság végzése nem volt ítélet, és hogy azon alap, amelyen eljárt, nem az ország törvényei, hanem a kiküldő hatalom utasítása volt. De tartozik továbbá az is, hogy az ő végzései, melyeket hozott, az alkotmányos aera bekövetkeztéig végre nem hajtattak, s nemcsak végre nem hajtattak, de Naszódvidék egész községe ismételt folyamodással járulván ő felségéhez, kérte, hogy a kincstárnak megitélt birtokokból azokat, melyekre az mondatott, hogy a kincstáréi nem maradhatnak, mert a báró és gróf Kemény családnak bizonyos terhek és föltételek mellett v adandók, ezeknek ugy egyikét, mint másikát tőlök el ne vegyék. A kormány azon kényes helyzetben volt, hogy hatalomszóval a birtoklást tettleg megszűntnek nem vehetvén, a bíróságok segélyét vegye igénybe bírói itéíet nélkül oly végzések alapján, melyek nem hozattak a törvény értelmében, hanem fölsőbb utasítás szerint. A dolog egyike volt a legkényesebbeknek. A ministerium gondoskodott arról, hogy minden érdek, minden tekintet szem előtt tartásával intéztessék el ezen kérdés, s épen azért, hogy a dolog tanulmányozás és bírálás alá vétessék, egy vegyes ministeri bizottságot küldött ki, mely a bel-, igazság- és pénzügyi ministerium képviselőiből állott, az átalános állami tekintetek repraesentatioja czéljából a belügy-, jogi tekintetek szemmel tartása czéljából az igazságügy-, az államkincstári érdekekre való tekintettel a pénzügy ministerium részéről. Ezek megkezdték a tárgyalásokat, hogy ha lehetne-e ezen kérdést barátságos utón . elintézni, egyesség utján. A tárgyalások megkezdettek, ha jól emlékszem, 1871. év közepe táján, és bevégeztettek 1872. év vége felé. Hanem a csomó megoldható aligha lett volna ; a legnehezebb kérdések egyikével állottunk volna szemben, melynek mikénti megoldásáról nem volt akkor sem képzelmem, nem tudom ma sem, mit csináltunk volna, ha időközben meg nem hozzuk az úrbéri maradványok megszüntetéséről szóló törvényezikket, azt a törvényezikketj mely kimondta, hogy p. o. az erdei szolgalmak elkülönítésénél, azoknak kiegyenlítésénél, mik legyenek a mérvadó, az irányadó tekintetek. Ezen törvény a dolognak hamar véget vetett, annyiban, amennyiben bebizonyult, hogy a naszodvidéki azon terület s illetőleg azon birtok, mely faizásra jogosított volt azon erdőségben, egész terjedelménél fogva az ott épen hivatkozott törvény értelmében annyi telket képviselt, ami, ha 15 holddal elégíttetik ki, aminél kevesebbel az ottani viszonyokra való tekintettel a vegyes bizottság fölfogása szerint őket kielégíteni lehetetlen lett volna, mimán 22 holdig fölmegy azon törvény rendezése folytán a rokon-viszonyokban levőket megillető erdőmennyi-