Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-109

36 109. országos ülés márczius 10. 1873. ség. Ezen törvény értelmében 3895 telek volt ott képezendő ; annak erdőületősége 58.725 holdat tett volna ki, ami 15 egész 16 holdjával kihasítva, M sem jutott volna, még kevésbbé 22 holdjával. Ezen törvény azt rendeli, hogy 16 holdig megy a terület ott, ahol nemcsak az erdei haszonvétel formájában jogositattak az illető erdő használatára, hanem abban sokan erdei munkákkal, szénégetéssel keresik kenyerőket, ott a maximum 16 hold. Én 15 holdjával veszem, s ami kimeríti az egész telepet. A dolgok ily állásával arról volt szó, hogy a hozott végzés alapján, melynek alapjai iránt nagy kételyek voltak, s melynek executiója az alkotmányosság szempontjából nagy kérdés volt, mondom, hogy ezen területet tettleg a kormány birtokba vegye-e azért, hogy megindittatván a birtok-rendezés, több mint 68.800 hold rendezési költségeit vegye magára azon kilátással, hogy maradjon belőle az államnak 128 hold. Én részemről ezt megengedhetlen dolognak tekintettem; de ugy tekintették ezt az igazságügy- és a belügyminister is. Arról volt tehát szó, hogy miután tettleg a bajon egy cseppet sem segített volna, ha előzetesen megkezdetik a birtok rendezése ezen földön, azután kibocsássuk ezen birtokot kezünkből legejő szolgálmányok czimén; azt hittük tehát, hogy jobb lesz egy operatioval megelégedni. Mert méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy mikor ezen vidék határőrvidéki szervezetet kapott, akkor az összes privátvágyon tagosittatott, és a helységek között a revindicált havasok combinatioba vételével uj fölosztás eszközöltetett; minek folytán a föntebbi határozatok foganatosítása mellett némely községek birtokaiktól csaknem egészben elesnének: az előbbi határállapotot pedig ma már visszaállítani majdnem teljesen kivihetetlen; eszerint, hogy ha többek között a báró és gróf Kemény család által revindikált havasok nekik tettleg visszaadatnak, akkor abból az lesz, hogy igen sok község elveszti mindazon birtokát, ami tettleg kezében van, a magáét pedig nem lesz kitől visszavenni, mert az akkori állapotot nem ismerjük s igy nem is tudjuk, hogy kitől kellene visszavenni. És ilyen osztály történt 2-szer, 3-szor is a katonai aera alatt. Ilyen zavarokkal szemben, megérdemelte a fáradtságot az, a mibe bele került azon vidék nyugalmát, fölzaklatott kedélyét megnyugtatni. Elvenni tőlök, ami kezökben van azért, hogy azután a rendezés után visszaadjuk, nem tartottuk czélszerünek és ha a tisztelt ház közelebbről kívánja tanulmányozni ezen ügyet, az ide vonatkozó adatokat kész vagyok a tisztelt ház rendelkezésére bocsátani, hogy egy kiküldendő bizottság által győződjék meg a dolog mivoltáról; mondjon ítéletet, hogy helyesen tett-e ezen három ministerram küldöttsége administrationalis utón, midőn birói ítélet hiányában a nyugalom és közbéke nagymérvű föláldozásával executióról volt szó? és eljárása ily eredménynyel helyes volt-e ? Mint mondom; azon 100.000 frt, ami azon vidék által fizettetik, az sem azon területekért lett fizetve, hanem a területen levő kincstári regálékért, és abból is az iskolai költségeket kellett födözni, ami fölemésztette a jövedelmeket egészben, sőt ráfizetést is igényelt; maga a birtok pedig, nem annyira tulajdon, mint peres kérdés volt, amely évről-évre sok költséget okozott és hozzáteszem, hogy ha egyikmásik szabad községnek birtoka volt a katonai őrség fölállítás alatt, az neki visszaadandó. A kincstárnak a rodnai kerületben megítéltetett ugyan a bányaterület mintegy 2000 holdban, de minthogy a rodnai kerület a határőrség fölállítása előtt szabad község volt, az is annak Ítéltetett volna, mint a többi szabad birtok, mely ott a községeknek megítéltetett és nem tudom mi joggal jutott volna az állam birtokába. Azzal zárom be tehát előadásomat, hogy itt a birtok elidegenítéséről, — eladásáról nincs szó, mert a kormánynak, az egész rodnavölgyi területhez, mint azelőtt nem jobbágy-birtokhoz, semmi igénye nem volt. Igenis volt jogigénye az államnak azon birtokhoz, mely iránt jogigényeinket érvényesíteni kellett volna a szabályozás alkalmával, de azokat a kormány nem látta czélszerünek; mindezek helyett azon egyességet kötötte, amelyre nézve, a rá vonatkozó irományokat a ház asztalára letévén, a t. ház meggyőződést szerezhet magának. (Helyeslés.) Vidliczkay József: Tisztelt ház! Szükséges, hogy a szóban forgó kérdésre nézve biztos alapot keressünk a vitának. Nézetem szerint az egyik biztos alap az, hogy a szóban forgó jövedékalap — rectius birtok — a múlt évi költségvetésben is, mint fekvő birtok, mint államvagyon fordul elő; bizonyítja ezt a folyó évi költségvetés is. Ennélfogva én nem tulajdoníthatok nyomatékot a tisztelt minister nr azon előadásának, hogy itt hozzá az állam vagyonáról nem lehetne kérdést intézni ; mert mint mondám, hogy a vagyon meg volt, azt bizonyítja a múlt évi költségvetés, s hogy az most nincs meg, ezt bizonyítja a jelen évi költségvetés. (Kerkapoly: Nem is volt meg!) Ha pedig nincs meg: elidegenítés forog fön, anynyival inkább, mert a tisztelt minister ur saját előadása szerint is azon bizottságok, melyek e dologban eljártak, ugy találták, hogy itt van az államnak vagyona, annál is inkább, mert aki ismeri a magyar jogviszonyokat, tudja, hogy ahol regale van, és vannak rendezetlen viszonyok, ott más vagyonnak is kell lenni, regale magában nem existál. Azt vagyok tehát kénytelen megjegyezni a pénz-