Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-136

136. országos ülés május 17. 1873. 415 feásan fogta föl a hazafiúi kötelességet (Helyeslésl) Egyebet nem akartam mondani. (Élénk hosszas helyeslés bal felől.) Horváth Gyula: Szavaim félremagyarázása miatt szót kérek. A hazafiúi kötelesség fölfogását illetőleg Irányi Dániel képviselő úrtól utasítást nem kérek. (Zaj és nevetés bal felől.) Ez ellen határozottan tiltakozom. (Zaj, Halljuk!) A mit pedig elfelejtettem mondani, ez az, hogy Höszler Nándor jelenlegi főispán abban az időben, mikor mint katona kötelességét teljesítette, magát magyar állampolgárnak annál kevésbbé tekintette, mert katonának gyermeke levén, a bécsújhelyi katonai intézetben neveltetett, (Fölkiáltások bal felől: Akkor ne legyen főispán!) és Erdélyben semminemű birtoka nem volt. (Zaj), a mint mondom, akkor magyar állampolgár nem volt és csak azóta lett azzá. Elnök: Tisztelt ház! Szólásra nem lévén senki többé följegyezve, következik a szavazás. Két javaslat fekszik a ház előtt, egyik a kérvényi bizottságé, másik Madarász képviselő uré. Méltóztassanak még egyszer meghallgatni. Kiss Miklós jegyző % (olvassa Madarász József indítványát.) Elnök: Mindenekelőtt fölhívom azon képviselő urakat, kik a kérvényi bizottság véleményét fogadják el, méltóztassanak föíállni. (Megtörténik.) A többség a kérvényi bizottság javaslatát fogadja el. Apponyi Albert gróf előadó i (olvassa a 4., 5., 6., 7-ik szorszámu kérvényeket, melyek a bizottság véleményezése szerint elfogadtatnak, olvassa továbbá a 8. számút, melyben Hortoványi János és társai veszprémi lakosok az 1849-ki magyar honvédség részére szolgáltatott tárgyak megfizetése iránt esedeznek. A kérvényi bizottság e kérvényt elintézés végett a belügyministerhez áttétetni véleményezi.) Csiky Sándor: Tisztelt ház! Én a kérvényi bizottság e véleményét el nem fogadhatom, nem pedig azért, mivel számtalan esetek vannak már olyanok, melyekben a törvényhozás a nemzetnek 1848—49-ki becsületbeli tartozásai lerovását kérő folyamodványokat, sőt még azon kincstári utalványokat is, melyeket egyes honpolgárok a királynak és az akkori kormánynak fölszólitására a haza oltárára letettek, a belügyministerhez utasította elintézés végett, amint azt a méltányosság és igazság követeli, s mindezen kérvények mind e mai napig a belügymínister ur által az óhajtott eredménynyel nem intéztettek el, e szerint tehát a kérvényi bizottságnak ujabban tett stereotyp véleménye, hogy kiadatik a belügyministernek elintézés végett: más szavakkal csak azt teszi, hogy ezen kérvényre semmit sem ád a bizottság és hogy a honpolgárnak ezen követelése ne elégíttessék ki. Én ugy hiszem, hogy ezen határozat sem a képviselőház hivatásával sem a törvényhozás kötelességével nem egyezik össze. Én tehát e tekintetben bátor vagyok a következő módosítást ajánlani, melyben kívánom, hogy a pénzügyminister azon kérvényekről, melyek részint a múlt ülésszak alatt, részint a jelen ülésszak alatt beterjesztettek s elintézés végett kiadattak, tegyen a tisztelt háznak jelentést, mikép intézte el ezen hozzá utasított ügyeket; hogy ahhoz képest a tisztelt ház valahára ez érdemben döntőleg határozhasson. Módosításom tartalma a következő : „Adassék hozzá a kérvényi bizottság véleményéhez : és az intézkedés minőségéről a legközelebbi 11. időszak kezdetén tegyen a háznak jelentést." Kiss Miklós jegyző: (olvassa Csiky Sándor által beadott módosítást.) Elnök: Méltóztassanak azok, kik a kérvényi bizottság véleményét elfogadják, fölállani (Megtörténik.) A többség elfogadta. Apponyi Albert gróf etóadé: (olvassa a kérvényi bizottság jelentését a 9., 10., 11., 12, 13. sz. a. kérvények tárgyában, mely változatlanul elfogadtatik, olvassa továbbá 14. sorszám alatt Marosszék közönség kérvényét a kölcsönös tűzbiztosítás tárgyában. Bothos Kálmán: Midőn a tisztelt képviselőház figyelmét — ezen, véleményem szerint, igen nagy fontosságú kérés tárgyalása alkalmával — igénybe venni bátorkodom, nincs szándékomban a kérvényi bizottság véleményétől eltérő határozatot hozni javaslatba ; sőt kijelentem, hogy a kérvényi bizottságnak azon véleményét, hogy jelen kérés az illető szakministereknek adassék át, teljesen helyeslem. Fölszólalásomnak jelenleg egyetlen indoka csak az, hogy ugy a nagyon tisztelt kormány, mint képviselőtársaim figyelmét ezen, szerintem, nagyfontosságú tárgyra irányozzam, illetőleg ezen kérésben foglaltakat becses figyelmökbe ajánljam. Marosszék közönségének kérése ez iránt az, hogy törvény által mondassák ki, miszerint minden törvényhatáság köteles saját területén egy kölcsönös tüzkárbiztositó intézetet alapítani, mely közvetlen a törvényhatósági bizottság, közvetve pedig a belügyministerium fölügyelete és ellenőrzése alatt álljon. Oly törvényhatóság kéri ezt, mely Magyarország területén legelsőbben karolta föl a kölcsönös biztosítás nagy eszméjét, mely legelőször alapított tüzkárbiztositó társulatot, mely 32 év óta megszakadás nélkül élvezi annak jótéteményeit, s így. üzleti nyelven szólva, a próbaéveket sokszorosan kiáltotta; oly törvényhatóság, mely az 1848. előtti alkotmány, a forradalom, absolut igazgatás és parlamentalis kormányformák egymástól annyira eltérő időszakaiban képes volt fóntartani kölcsönös tüzkárbiztositó intézetét, s mely az elősorolt okoknál fogva legilletékesebb ezen kérés beadására; mert 32 évi gyakorlat által bizonyította be ennek nemcsak he-