Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-136
416 136. országos ülés május 17. 1873. lyességét és czébrányosságát , de szükségességét, hasznosságát és könnyen kivihetőségét is. Legyen szabad nekem röviden alapvonalaiban megismertetni ezen törvényhatóság kölcsönös tüzkárbiztositó társulatát. Marosszék közgyűlése 1839-ben határozta el egy kebli kölcsönös tüzkárbiztositó társulatnak fölállítását, s azt az erdélyi királyi főkormányszék által megerősített alapszabályok szerint 1840-ben életbe is léptette; ez volt a magyar korona területén a legelső biztosítóintézet, s mint alapszabályaiban is ki van fejezve, nevezett törvényhatóság ezen tüzkármentő-társulat alkotása által két czélt akart elérni: egyike volt a boszus gyújtogatások gyérítése által a közerkölcsiség gyógyítása; másik: a tűzkárt vallottaknak felebaráti fölsegélése. A közerkölcsiség gyarapítása tekintetében a legfényesebb eredményt mutatják a statistikai adatok; mert midőn a társulat keletkezése első éveiben minden 10 égésből hetet gyújtás eredményének kellett tekinteni, és igy 70 százalékot képezett a szándékos gyújtás, most már az utolsó három év alatt történt 51 tüzeset közül csak 16 esetet lehetett gyújtás eredményének jelezni, mely körülmény kézzelfoghatókig tanúsítja, hogy e tekintetben az erkölcsiség a nevezett törvényhatóság területén föltűnően gyarapodott. De el van érve a társulat anyagi czélja is; mert a lefolyt 32 év alatt tűzkárt vallott társulati tagok teljes kártérítésben részesültek, s igy, mig egyfelől nagy mennyiségű vagyon mentetett meg az egyesek és államgazdászat számára a megsemmisüléstől ; másfelől számos család lett megmentve a véginségtől, nyomortól s az igen gyakran ezzel járó erkölcsi sülyedéstől. Lássuk már most, hogy ezen eredmény eléréseért minő áldozatot hoztak e társulati tagok; ne méltóztassanak elcsodálkozni, fizettek ezen társulatnak tagjai, a 32 évi díjfizetéseknek átlagát véve, 100 forint biztosítási összeg után évenkint 36 krt, tehát egy százaléknak egy harmadánál kevéssel többet, beleszámítva az összes kezelési költségeket is; oly csekélységet tehát, mely a károsultak fölsegélésére koldusalamizsnának sem sok. A legnehezebb években, a 32 év lefolyása alatt, 100 forint kétszer biztosítási összeg után kellett fizetni 1 forint és 1 forint 20 krajczárt, a legkedvezőbb években 20— 25 krajczárt. Hogyha már most, tisztelt ház, összehasonlítjuk ezen díjfizetéseket azokkal, melyeket a részvényekre alapított vagy ezektől kicsinybe különböző kölcsönös tüzkárbiztositó magán intézeteknél fizetni kell, mely a szalmásfedelü épületeknél és takarmányoknál 100 forint biztosítási összeg után egy évre 4—5 forintot teszen, ezen nagy különbségnek okát, a nyerészkedési czél mellett, az igazgatóságok, népes választmányok magas díjazásában, a biztosítási rendszer complicatiojában és a kellő ellenőrzés hiányában kell keresniünk; ezek okai a magas dijaknak r ezek a bizalmatlanságnak és a részvétlenségnek;mert ezen országnak földműveléssel foglalkozó népe egj r részről túlságosan magasnak tartja a magántársulatok dijait; másrészről nem sziveiheti, hogy az emberek szerencsétlenségét nyerészkedés tárgyául használják föl az egyesek. Már pedig igénytelen vélekedésem szerint az államkormányzat s illetőleg a törvényhozás kötelessége, hogy a biztositások eszméjét kifejleszsze és a nép életébe átültesse; s ha a közelebbi évek alatt az átalános művelődést a szellemi és anyagi fejlődést előmozdító törvényhozási intézkedések az állampolgárok megfeszített erejét vették igénybe: kettős kötelessége az államkormányzatnak és a törvényhozásnak, sietőleg gondoskodni azon módokról és eszközökről, melyek által közvetlen az egyesekre, közvetve pedig magára az államra nézve oly nemes és fontos biztosítási intézmény, ezen kiválókig termelő ország összes lakossága előtt kedveltté, könnyűvé, olcsóvá és átalánosan elterjedetté tétessék; — ha méltán és jogosan fordulunk az ország lakóihoz, követelve tőlak nehezen megtakarítható filléreiket az ország szükségeinek fedezésére, méltán és jogosan várhatják ők is tőlünk, hogy ilyen s ehhez hasonló ügyekben önzetlenül s kellő gyorsasággal járjunk el. Ismétlem, tisztelt ház, főföladata az állami kormányzatnak, illetőleg a törvényhozásnak, a biztosítási s különösen a tüzbiztositási intézményt az ország összes lakossága előtt kedveltté, könnyűvé, olcsóvá és átalánosan elterjedetté tenni, és erre,, igénytelen véleményem szerint, nem kell sok idő, nem mély tanulmányozás; kövessük Németország, kövessük az austriai tartományok példáját, melyekben a vidéki és tartományi kölcsönös biztosítóintézetek 50—60 év óta fönállanak és föladatuknak ezen idő alatt teljesleg megfeleltek; vizsgáljuk meg a saját területünkön 32 év óta fönálló marosszéki kölcsönös tüzkárbiztositó társulat alapszabályait, az ezekben foglalt elveket alkalmazzuk saját viszonyainkhoz, s állítsunk föl minden törvényhatóság területén tüzkáxdnztositó társulatot, melyeknek alapszabályai a főbb elvekben megegyezők legyenek; tegyük ezeket közvetlen a törvényhatósági bizottság,, közvetve pedig a belügyministerium fölügyelete és ellenőrzése alá, kapcsoljuk össze ezen társaságokat visszbiztositás által, hogy a nagyobb koczkázatokkal járó veszélyeknek kitéve ne legyenek, s a biztosítási intézmény Magyarország területén kedveltté,, könnyűvé, olcsóvá és átalánosan elterjedetté fog válni. Megférhetnek ezen törvényhatósági biztosítótársulatok mellett a már jogokat nyert vagy ezután nyerendő magán társulatok is, s ezek vállalatai rö-
