Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-136

412 136. országos ülés május 17. 1873. Elnök: Elfogadja a tisztelt ház a kérvényi bizottság javaslatát, igen vagy nem? Méltóztassanak azok, kik elfogadják, fölállani. (Megtörténik.) A több­ség elfogadja. Apponyi Albert gr. elííacló (olvassa a 3. sorszám alatt Zarándmegye kérvényét melyben az utolsó főispán kinevezése ellen panaszt emel.) A kérvény hivatkozik a nemzetiségekről szóló tör­vény 27. §-ára,melyet ugy magyaráz a megye bizott­sága, mintha román nemzetiségű többség által la­kott megyében román nemzetiségű főispánt kellene kinevezni. A kérvényi bizottság véleménye a kérvényre nézve a következő: A főispáni kinevezési jognak a kér­vényben állított korlátozottsága sem a törvény szavai­ból, sem annak szelleméből kimagyarázható nem lé­vén, a jelen kérvény tekintetbe nem vétethetik, és visszavehetés czéljából a ház irodájába tétetik. KiSS János: Tisztelt ház! Méltóztassék megengedni, ha ez alkalommal, midőn Zaránd­megye főispánjáról van szó, nem mellőzhetem, hogy föl ne hozzak egy általam már előterjesztett inter­pellatiot. Óhajtottam volna, hogy ne lett légyen okom arra, és azt hiszem, hogy az arra adott felelet- és intézkedéssel el lettek volna oszlatva a Zarándmegye főispánjára nézve általam fölhozott tények; miután azonban azok nem lettek eloszlatva, itt most már Zarándmegye kérvénye tárgyalás alatt áll. Lehetet­len mellőznöm és ismételve föl nem hoznom azon nehézségeket, melyek nem engedik, hogy Zarándme­gyekérvénye egyszerűen a levéltárba tétessék. Annál­fogva én azon indítványt terjesztem elő, hogy a folyamodvány adassék ki a belügyministernek, figye­lemben tartva az interpellatioban fölhozott indokokat, hogy intézkedést tegyen a törvények értelmében. Az indokok, melyeket ezen véleményem mellett fölhozok, ugyanazok, melyek az interpellatioban álta­lam elősoroltattak, s melyek a tisztelt ház előtt is­meretesek. Azt hiszem, hogyha azok közül egy­pár mozzanatot fogok fölhozni, elég lesz annak bebizonyítására, hogy Höszler Nándor Zarándmegye főispánja, ki az 1848 — 1849-ik szabadsági had­járatban, mint az akkori ellenséges táborban működő hadnagy a Székelyföldön több oly visszaélést köve­tett el, melyek nem engedik, hogy most az ország alkotmányos állapotában egy oly méltóságos állást foglalhasson el, hogy még a felsőházi tagok közé is soroztassék.(Nyugtalanság jobb felől. Fölkiáltások: Hát Lázár Ádám!) Ugy látom, nagyon kedves tárgy ez a tisztelt jobboldalnak. Kénytelen vagyok tehát az egész biographiáját elmondani. Höszler Nándor, nagy-szebeni születésű, könnyű vasasezredbeli had­nagy, az 1848. évi szabadság-harczban a haza ellen fegyvert fogva, a Háromszékre szorult magyar hadsereg ellen báró Heidre alezredes vezetése alatt a szebeni reactio által behozott muszkákkal együtte­sen harczolt; 1849. elején Háromszék közepén fekvő Bikszád nevű helységbe egy muszka-csapatot ve­zetve, kanibáli kegyetlenségeket vitt véghez, miért is lovagságot, bikszádi lovag czimet nyert s azután kettőztetett hévvel harczolt a haza ellen. Az ilyeneket a corpus jurisban lévő, még eddig el nem törölt törvé­nyek mint hazaárulót tüntetik föl; de Höszler Nándor, Bittér von Bikszád, hazája elárulásáért a Schmerlmg­uralom idejében a háromszéki főispáni helytartósággal jutalmaztatott. Ezen állását a nemzet üldözésére és sanyargatására, egyesek üldözésére, családok nyo­morra juttatására használta mindaddig, mig az alkot­mányosság mostani állapotban életbe nem lépett, ak­kor nyugdíjaztatott előbb 800 frttal, de kérelmére ké­sőbb nyugdija 400 frttal szaporittatván 1200 frttal té­tetett a nemzeti kormány alatt nyugalomba. Mostani ki­neveztetése, főleg Erdélyben, még a kormányhoz ra­gaszkodók közt is,átalános indignatiot keltett föl; mert hát azok is megvetéssel fordultak el az jocsmány hazaárulótól. Herostratesi hőstetteit Háromszék pol­gárai, mint illetékes tanuk, legjobban bizonyítják; azt hiszem, tisztelt ház, ebből láthatja és megismerheti Za­rándmegye főispánját, s igy ezen kérelem egyszerűen nem tehető a levéltárba, hanem kiadandó a belügy­ministernek, hogy intézkedjék ezekhez képest a tör­vény értelmében. Apponyi Albert gr. ela>a«ló: Tisz­telt ház! Én azt gondolom, a kérdés itt csak az lehet, vajon a belügyministcr a törvény korlátain belül ezen kinevezést szem előtt tartotta-e. Mert ő felsége a főispánokat szabadon nevezi ki a törvény korlá­tai között; a törvényes korlátok megtartásáért a bel­ügyminister levén felelős. Zarándmegye átlépteknek vélvén ezen korlátokat ezen kinevezés által, ennek alap­jánintézett föliratot az országgyűléshez, mely most tár­gyalásunk alapját képezi. Ezen kérvényben más ok a kinevezett főispán ellen nem hozatik föl, mint az, hogy nem román nemzetiségű, s hivatkozás történik a nemzeti egyenjogúság tárgyában hozott 1868. évi XLIV. tör­vény czikk27-ik szakaszára, mely szerint amegye né­zete szerint, nem volna szabad egy amegye többségének nemzetiségéhez nem tartozó főispánt kinevezni. Ezen 27-ik szakasz igy hangzik: a hivatalok betöltésénél jövőre is egyedül a személy képesség szol­gálván irányadóul, valakinek nemzetisége ezután sem tekinthető az országban létező bármely hivatalra vagy méltóságra való emelkedés akadályául; sőt inkább az állam- kormány gondoskodni fog, .hogy az orszá­gos birói és közigazgatási hivatalokra és különösen a főispánságokra a különböző nemzetiségekből a szükséges nyelvekben tökéletes jártas és máskép is alkalmas személyek a lehetőségig alkalmaztassanak. Ezen szakasz tehát nem foglal mást magában, minthogy oly egyének alkalmaztassanak a lehetőségig, a kik az illető törvényhatóság többsége által használt nyelvben tökéletesen jártasak. Miután pedig a kér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom