Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-136
136. országos ülés május 17. 1873. 413 vényben nincsen fölemlítve, és ugy látszik, valóságon sem alapul az, hogy Zarándmegyének újonnan kinevezett főispánja a román nyelvben nem jártas, hanem csak hogy nem román nemzetiségű, ami a törvény által nem is követeltetik: a kérvényi bizottság mást nem véleményezhetett, mint azt, amit a tisztelt háznak ajánlott és most is elfogadásra ajánl. (Helyeslés.) Boncs Döme: T. ház! Én magam is annak akarok kifejezést adni, hogy igenis a törvény értelmében a minister ur nem járt ugy el, miként a kérvényi bizottság más véleményt nem terjeszthetett volna a ház elé. Az illető törvény azt mondja, hogy ily hivatalokra a lehetőségig alkalmaztassanak, oly egyének, kik azon nemzetiség, illetőleg azon törvényhatóság lakói többségének nyelvét ismerik, értik ; de lehetetlenség, t. ház, hogy a törvényhozásnak akkor, midőn ezen törvényt meghozta, egyidejűleg intentioja az ne lett légyen, hogy azon kifejezés alatt „a különböző nemzetiségekből a szükséges nyelvekben tökéletesen jártas személyek a lehetőségig alkalmaztassanak* csakugyan ugyanazon nemzetiségbelieknek alkalmazása értessék. (Átalános ellenmondás.) A „lehetőségig" szó igenis szabad kezet nyújt a ministernek az intézkedésre, de ha a törvényhozásnak nem ezen intentioja lett volna, bizonyos tekintetben alig-alig létesült volna a törvény ily értelemben. Egyébiránt én nem akarom megtámadni a kérvénybizottság véleményét; de kifejezést kell adnom e tekintetben abbeli meggyőződésemnek, abbeli óhajtásomnak, hogy ha a t. kormány bizonyos helyes tapintattal intézkednék, bizonyára nem fognának ily panaszok fölmerülni, s egyátalán véve a nemzetiségi kérdésnek vitatása ritkábban kerülne a ház elé. Mert igen furcsa helyzetben vagyunk! Én meg vagyok győződve, hogy a t. kormány egyszerűen azt mondja, hiszen a lehetőségig megtenném, de ha nincs ember. Már engedelmet kérek, az ily válasz minden esetre igen nagy szegénységi bizonyítvány egyik vagy másik nemzetiségre. Én részemről elfogadom azon álláspontot, s én is azt állítom, hogy első tekintet legyen a képességre, s ennek a nemzetiségi minőséget fölé helyezni sohasem fogom; de ha azon nemzetiségből találkozik ember, ki ugyanazon qualificatioval és hazafisággal bír, és mégis mellőztetik: az ellenkezik az igazsággal. Én tehát azt kívánom, hogy e tekintetben ezen körülmény mindenkor szem előtt tartassák, hogy az illető nemzetiségnek megnyugvás nyújtassák. Ezt részemről tapintatos intézkedésnek és eljárásnak a kormány részéről nem találom ; mert t. ház mit mutat a következés? íme épen az előbb hozatott föl egy másik panasz, hogy oly férfiú neveztetett ki, aki a nyelvet nem tudván, nem volt képes a határozatot enuneiálni; mert hiszen végeredményében azt hiszem, hogy sem egyátalában az államot, sem a magyar nemaetiséget nem veszélyezteti az, hogy ha egy megye bizottsága többségének nyelvén mondatik ki a határozat, pedig tulaj donképen épen ez volna kötelessége; mert a határozat épen azért mondatik ki, hogy tudja mindenki, miben történt a megállapodás. Én t. ház a kérvényi bizottságnak véleményét elfogadom, de csupán azt óhajtanám, hogy méltóztassék a kormány jövendőben méltánylattal lenni ily kérdésekre és tegye ügyekezetévé és föladatává, midőn ily megyében főispánokat nevez ki : az által az illető nemzetiségek megnyugtatását eszközölni. (Helyeslés) Péchy Tamás : T. ház! Én nem tudom mennyi alappal bírnak azok, a miket Kiss János t. képviselőtársam elmondott; de nézetem szerént akár alapuljanak azok tökéletes valóságon, akár legyen némileg ő is félrevezetve : azok jelenleg minket a határozat hozatalnál nem vezérelhetnek. Igen sajnos dolog — ha csak részben állanak is: — hogy a t. belügyminister ur oly tapintatlanul járt el a kinevezésnél, (Ugy van! bal felől,) hanem nézetem szerint most már ezen kérvénynél ezek semmi tekintetbe nem jöhetnek. A kérvény ugyanis azon alapul, — a mint a t. előadó ur is mondotta — hogy a kinevezett egyén nem román nemzetiségű. Én részemről itt Magyarországon nem tudom, mikép lehet bárkinek nemzetiségét meghatározni, mert azon vonalat, mely egyik a hazában élő népfaj egyéniségeit a másikéitői elválasztja, tökéletesen megállapítani, nézetem szerént lehetetlenség; nem lehet deducalni, hogy melyikünk tökéletesen magyar származású, és nem azt, hogy melyik más származású. Én tehát egyedül azt tartom czélszerünek, hogy az illető vidékek többségének nyelvét értse a kinevezett; de más e részbeni eljárást el nem fogadhatok és részemről tökéletesen helyesnek, correctnek és elfogadhatónak tartom a kérvényi bizottság e tekintetbeni követett fölfogását. (Élénk helyeslés.) Hodossiu József: A nélkül, hogy a dolog érdeméliez szólnék, ugy hiszem hogy mint Zarándmegye bizottságának egyik tagja kötelességem kinyilatkoztatni, hogy azokra nézve a miket Kiss János t. képviselőtársam Höszler személyére vonatkozólag fölhozott, a megye közönségének föliratában kimondatik, hogy e személyes kérdést érinteni nem akarja, és csak a törvényre állapítja föliratát. (Ellenmondás és zaj.) Madarász József: T. képviselő házi Kötelességemnek ismerem én is e tárgyban magán nézetemet nyilvánítani és ha előbb nem, ép előttem szólt t. képviselőtársam nyilatkozata következtében én azt hiszem, hogy azon kérvény, mely előadatott, legalább a hivatolt törvényre nem alapitathatik és
