Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-132
133. országos ülés májas 13. 1873. 381 biztosíttatik. Ha tehát biztosittathatik 20°/ 0 , nem látom át, hogy azon föltétellel, melyet én hozzátettem, hogy azon esetben, ha netán nem jegyeztetnének 50°/ 0-ig az aláírásra bocsátott jegyek, midőn visszaesnek az intézet szabad rendelkezésére, nem látom át, miért ne lehetne megkísérlem, és miért ne lehetne alkalmat adni először Magyarország országos intézeteinek, hogy többel járulhassanak, mint 20%-kah és állampolgárainak is, hogy egy bizonyos részben járuljanak azon leszámitoló-bankhoz, melyet Magyarország ipara és kereskedelme elősegítésére kivannak alapitni. Ez az első; van tehát benne jótékonyság. Azt hiszem, nem mondhatják az idegenek, hogy valami nagyon sokat követelünk, midőn azt mondjuk, hogy fele a részvényeknek Magyarországban kiséreltessék meg : vajon aláiratik-e vagy nem. Ha pedig van benne valami, ami. azon leszámitolóbanknak jótékonyságára, föntartására sokat ad : az azt hiszem, Magyarország vagyonos része, s ha az iparosok és kereskedők, kik pénzeiket ebbe fektetik, e banknak részesei lesznek és lehetnek, azt hiszem, hogy ez minden esetre csak Magyarország ipara és kereskedelme elősegítésére fogna szolgálni. A második pontot illetőleg, melyben az van, hogy ha aláirás utján bocsáttatik ki fele a részvényeknek, az csakis 200 írttal bocsáttatnék ki névértékben, és csak az alapítási költségek fizettessenek meg. Ezt kérem elfogadtatni a tisztelt ház által azért, mert azt hiszem, hogy nem akarjuk alapját megvetni engedni egy szédelgő társulatnak: és én legalább hallottam ezelőtt egy hóval, hogy ezen társulat részvényei, mert nem lesznek nyilvános aláírásra bocsátva, mert kiadatnak egy engedélyes társulatnak, mely azoknak adja, kiknek kénye-kedve szerint akarja, és azon áron, melyen ő óhajtja, nem tudom jól, de hallottam, hogy már 263 frtos ajánlatok tétettek 200 frtos részvények átvételére. Azt tartom, ka a ház egy oly bankot akar alapitni, mely később azután ne adjon helyet a szédelgésnek: ennek elejét veszi az által, hogy legalább felét aláírással bocsáttatja ki, ugy, hogy az csakis a 200 frt névértékkel fizetendő. Minél magasabb áron adatnak el a társulat részvényei, mely nem működik, annál nagyobb a speculatio, a szédelgés. Én nem óhajtok — legalább részemről — résztvenni egy oly pénzintézet alakításában, melynél pl. az alapítók 200 írttal vesznek át egy részvényt, és talán 300 írtért adva el, a többletet zsebre dugják a később résztvevők pénzéért, kik 300 frtot adnak érte. Én ugyan nem vagyok a pénzügyekbe beavatva, hanem annyi értelmi belátásom — ugy hiszem — van, mikép tudjam, hogy annál solidabb valamely társulat, minél inkább megközelíti a társulat értéke azt, amivel a társulat üzérkedik. Például, ha egy részvény névértéke 200 frt, és a bankárok fölverik magasabbra, hogy később nyereségre adhassák el: épen azáltal következhetnek be az olyan pénzzavarok, milyeneket most Bécsben tapasztalunk, hogy t. i. leesnek a részvények nemcsak valódi értékökre, de még annál kevesebbre is. Ajánlom tehát módositványomat. Kerkapoly Károly pcitzügyminister : A javaslat két részből áll : az első az, mely a részvények felét névérték mellett nyilvános aláírásra kívánja kitétetni itt az országban, azonban ugy, hogy ha ami ebből netalán nem vétetnék át, azt az alapítók tartoznának reaíisálai. Mi a czélunk ? Kern az, hogy bizonyos mennyiségű pénzt, mely jelenleg a hazában rendelkezésre áll, más nevű társaság birtokába juttassunk ; hanem czélunk az, hogy a hazában rendelkezésre álló pénzmennyiséget öregbítsük, más szóval, hogy idegen pénz jöjjön az: országba, hogy a forgalmi eszközök szaporittassanak. Ha takarékpénztáraink azon pénzt, melyet ma is escomptiroznak, ide adják pénzök egy részét ezen uj társaságnak : akkor csak az fog történni, hogy ezen pénzzel nem ők, hanem az uj társaság fog escomptirozni. A czél határozza meg az eszközöket; a czél pedig az, hogy a forgalmi eszközök, melyek rendelkezésre állanak, szaporittassanak. Azok szaporítását pedig nem kereshetjük a magunk zsebében. Ez az egyik. (Helyeslés.) A másik, amit a t. képviselő ur kivan az, hogy a részvények névszerinti értékben áruitassanak és csak az alapítási költségek számíttassanak föl. Ugyan, nem mondja-e meg egészséges értelme, melylyel kétségtelenül bir, a képviselő urnák, hogy ez annyi, mint semmit sem tenni ? hogy semmiből semmi sem lesz ? Ha kimondatik az, hogy az alapító fáradságáért, azon rizikóért, hogy ha a publicumnak nem kellenek a részvények, azokat ő megvenni tartozik, semmit se kapjon: akkor semmit sem fog csinálni. Ha azt akarjuk, hogy ne történjék semmi, akkor tökéletesen elég, ha a határozati javaslat második fele elfogadtatik. A mellett azután még a képviselő ur egyátalában nincs biztosítva az ellen, ami ellen magát biztosítani akarja ; mert nagyon természetes, hogy aki akár névszerinti értékben, akár csupán a költségek ráfizetése mellett kapja meg a részvényt, azon pillanatban, amidőn megkapta : már arra specuíál, hogy, miután ő nem kénytelen azt aláírásra bocsátani, mennyi nyereséggel adja tovább. Azon dolog tehát, melytől a t. képviselő ur menekülni akar, csak egy perczczel későbbre marad; (Helyeslés!) sőt a nyilvános aláírásra bocsátásnak egy nagy veszedelme is van, és ez az, hogy nem tudja az ember, minő kézbe kerülnek a részvények. Igen sok ember lesz, ki nem azért veszi a részvényt, hogy megtartsa, hanem, hogy börze-játék előidézésére módja, alkalma legyen. Ezen utón a mesterséges föl- és leverésre tág tér nyilik.
