Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-130

350 130. országos ülés május 3. 1873. sültem, de azt hiszem, értesültek valamennyien a háznak tagjai arról, hogy elkövetett tapintatlanság következtében ezen országos küldöttség nem foglalta el sem az ünnepélyen, sem a szertartáson, melyre ő fölsége által legkegyelmesebben meghiva volt, azon helyet, mely őt, mint a souverain hatalom egyik részének képviselőjét, méltán megillette volna. (FÖlkiáltásók balról: Igaz!) A képviselőháznak tisztelt elnökét, ezen magas állásánál fogva illette meg azon hivatás, hogy ezen országos küldöttséget vezényelje. Á tapasztalások ál­tal azonban tudomásunkra jutott az is, hogy az igen tisztelt elnök ur nem ismerte tökéletesen azon kö­telezettséget, mely ezen fényes állásának kifolyása; ugyanis az igen tisztelt elnök ur az országos kül­döttséget nemcsak hogy arról nem értesítette, hogy ki fog az ország nevében nyilatkozni, az ünnepé­lyes szónoklatot megtaríartani, de ezen szónoklatnak tartalmát, a parlamenti szabályok ellenére, előre a küldöttségi tagokkal nem is közölte. (Felkiáltások halról: Igazi) Az igen tisztelt elnök ur a rendezés­sel megbízott irányadó köröket nem értesítvén Ma­gyarország küldöttsége megjelenéséről, e mulasztás következtében Magyarország gyűlésének, azaz Ma­gyarországnak küldöttsége nem foglalhatta el azon helyet, mely őt megillette, és a magyar király leányá­nak nászünnepélyénél Magyarország, mint állam sem kitüntve nem, de még csak jelezve sem volt. Ha az illető értesítés megtörtént volna, e mellőztetés semmi esetre sem történt volna. Mert részemről fölteszem ő felsége magas személye körüli ministerünkről, hogy ez esetben egyesülvén a képviselőház elnökével, min­denesetre megtették volna azon lépéseket, melyek azt eredményezték volna, hogy a küldöttség az őt megillető helyben részesittessék. A szerénységet a közéletben érdemnek tartom ; de azért nem tartha­tom helyesnek azon eljárást, hogy az igen tisztelt elnök ur a vezényletére bizott országos küldöttséget elhagyván, s mellőzvén Elnök: magas állását, meg­elégedett azon előnynyel, melyet személyének, a tör­tént félreértések következtében, a képviselőház elnök­ségénél, mely alkotmányos államban a fejedelem után a legelső méltóság az országban (ügy vanl) a min­den esetre sokkal szerényebb belső titkos tanácsosi rang nyújtott. {Mozgás.) Távol van tőlem, tisztelt ház, hogy e tekintet­ben bármely határozat hozatalára felkérjem, én átalá­ban ez ügyről nem is szólottam volna, ha nem for­dult volna az meg annyiszor a nyilvánosság terén, de ezek után az országgyűlés méltóságára nézve szükségesnek tartottam azt, hogy legalább egyes nyilatkozatok által adjunk kifejezést annak, hogy sajnálattal értesültünk a történtekről. (Élénk helyes­lés bal felől.) Elnök : Engedje meg a tisztelt ház, hogy az imént hallott fölszólalásra egyszerűen és egészen objective néhány megjegyzést tehessek. Az imént felszólalt tisztelt képviselő ur három vádat emelt ellenem. Első az, hogy nem tudósítottam az ő felsége személye körüli ministert a küldöttség megérkezéséről, s ennek tulajdonithatók azon bal­lépések és hibák, melyek a küldöttség méltó foga­dására vonatkozólag elkövettettek. A tisztelt képviselő ur ezen vádjára egész ha­tározottsággal állithatom, hogy igenis tudósítottam az ő felsége személye körüli minister urat, üogy a küldöttség 16-án Bécsben fog lenni. Ennélfogva a tudósítás elmaradásából netalán származhatott mulasztásokra teljességgel semmi befolyással nem voltam. A másik, amivel a képviselő ur vádol, az, hogy elhagytam a küldöttséget és megelégedve a sokkal szerényebb titkos tanácsosi méltósággal, ma­gam elmentem azon ünnepélyekre, melyekből a küldöttség, mint olyan, elmaradt. E váddal szemben bátor vagyok mindenek előtt is magára a képviselőház határozatára hivat­kozni , melynél fogva a bizottság kiküldetett. Ez szórói-szóra így szól, „Elnök jelenti, hogy a mi­nisterelnök f. é. márczius 30-án hozzáintézett át­irata szerint Gizella főherczegasszony ő fenségének, Lipót bajorországi királyi herczeg ő fenségével való házassági egybekelési ünnepélyére ő császári és apostoli királyi felsége a magyar országgyűlés két háza elnökeinek és kiküklendő tagjainak megjelené­sét f. é. ápril 20-án Bécsben kegyesen venni mél­tóztatik. — A ház, az elnök indítványára, a követ­kező 15 tagot bízza meg a ház képviselésére. a Következnek a nevek. Tisztelt ház ! Én e határozatot tartván szem előtt, e küldöttség kötelességszerű hivatalos felada­tának csak két dolgot tekinthettem és tekintettem. Egyik az volt, hogy ezen családi ünnepély alkalmá­ból kifejezést adjunk a ház szerencse kivánatainak ; a másik az, hogy mint küldöttség, jelen legyünk azon esküvési ünnepélyen, melyre tulaj dónk ép a ministerElnök: átirat által ő felségétől meghi­vattunk. így fogva föl a küldöttség föladatát, én igen is mindazon tisztelgéseknél, melyeket akár ő fel­ségöknél, akár pedig ő fenségöknél a jegyes párnál tettünk, a küldöttséget, mint elnök vezettem és azon körülmény, hogy a küldöttség szónoka nem én vol­tam, hanem a herczegprimás: egyszerű corollariuma volt azon másik körülménynek, hogy az országgyű­lés mindkét házának küldöttsége együttesen fogad­tatott. (Bal felől ellenmondások.) Ezt pedig, tekintettel azon testületek és küldöttségek nagy számára, melyek ezen alkalommal tisztelegni kívántak, tettük ő felsé­gök és ő fenségök személyei iránti kíméletből. (El­lenmondás bal felől.) Különben, tisztelt ház, azon má-

Next

/
Oldalképek
Tartalom