Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-109

109. országos ülés márezius 10. 1873. 2:> nézve, akiknek egyéb kenyérkeresetük és foglalkozásuk nincs, mint az államnak megtartani ezen nyomasztó és igazságtalan monopóliumot ? Azt méltóztatik mondani a pénzügyminister ur, hogy nem merné elvállalni a merészséget, a dohánymonopoliumnak eltörlését csak meg is kisérteni. Én a tisztelt minister urat, mint pénzügyministert nagyon merész embernek tartom; mert benyújtott három törvényjavaslatot az adónemek fölemeléséről, a melyek jelenleg a ház asztalán fekszenek és az osztályokban tárgyalás alatt is vannak. Ennél nagyobb merészséget egy pénzügynűnisternek, — kivált Magyarországnak jelenlegi viszonyai közt és az elmúlt évek nagy csapásai után — megkísérelni nem lehet. (Igazsági szélső balról.) Ha a tisztelt pénzügyminister ur ezt a nagy merészséget elkövette, merje a másikat is elkövetni, és nyújtson concessiokat és nyissa meg az utat, hogy a földművelő és földtulajdonos földjének terményei fölött szabadon rendelkezhessék. (Helyeslés a szélső bal felül.) Rakomazon és Nyíregyházán 60.000 forintba kerülő épületeknek kiépítése van kilátásba helyezve. Tökéletesen hiszem, hogy ezeket a levegőbe a pénzügyminister nem építheti, ezek tehát ismét szaporítani fogják azon beruházásokat, a melyek kilátásba helyezik az adómonopoliumnak állandósítását. Átmenve végre az export-termelésre, azt méltóztatott a tisztelt minister ur mondani, hogy az exportra való termelés nagy jövőnek örvend, mert az egyensúlyozza a monopóliumot és egyeseknek hasznát. Méltóztassék megengedni én ezt tagadom. Az export-termelésnek jelenlegi kérdését ép oly igazságtalan monopóliumnak tartom a termelőre nézve, mint a milyennek magát a kincstár monopóliumát. Jól tudom, régi dohánytermelő voltam a hazában, megpróbáltam mindkettőt, megpróbáltam az aerariumnak s meg az exportra való termelést is. A mikor az aerariumról átmentem az exporttermelésre, a Scillát kerülni akarván, a Charybdisbe estem. Ez 1863. 1864. és 1865-ben volt; akkor a kormány beváltotta a dohánynak mázsáját 9—10 forinttal, mig az export-kereskedők annak mázsáját 6 forinton váltották be. Ekkor az exportra átment termelők beszüntették a dohánytermelést és nem mehettek ' vissza az aerariumra, mert licentiákra nem tehettek szert. Méltóztassék visszamenni a tisztelt minister ur az 1863 —1864. módra. Akkor, ha jól emlékezem, gróf Apponyi György lett megválasztva azon társulat elnökévé, mely föladatául tűzte az exporttermelőkből egy solidaris testületet hozni létre, hogy minden termelő maga egyszersmind eladó is legyen. Ezen társulatnak kezelői a kormány aegise alatt minden kedvezményben részesültek, hogy czélt és sikert arathassanak, s annak akkor én is tagja voltam ; azonban e társulat, a mily gyorsan keletkezett, oly gyorsan el is oszlott. Méltóztassék ezen társulatot újra életbeléptetni , és pedig ugy, hogy fönállása biztos legyen. Ezen társulat nem lesz azon monopóliumoknak egyike, a melynek másika a pénzügyminister, hanem ez lesz egy méltó vetélytársa, a mely egyengetni fogja az utat azon czél elérésére, a melyet, nem látom át, hogy miért ne legyen Magyarország hivatva elérni. Én tudom, hogy Frankfurtban egy mázsa dohánynak árát 33 — 36 forintért fizetik, Hamburgban 38—40 forintért, Brémában pedig 39—40 írtért. Ez ugyanazon dohány, a melyet a pénzügyminister a dohánytermelőkből átlag 12 forintért bevásárolhat. Én figyelmeztetem és kérem a tisztelt pénzügyminister urat, hogy méltóztassék oly merésznek lenni, legalább pro raturo oly concessiokat és initiativákat tenni, hogy magok a termelők keretéből keletkezhessek és szilárdulhasson meg egy oly export-termelő-társulat, mely azt egyszersmind az adópiaczokra szállíthassa. Ha ezt a tisztelt pénzügyminister ur ki fogja vinni: akkor egyszersmind az első abapkövét fogja letenni annakanagy jövendőnek, mely után áldani fogja Magyarország földművelő népe a tisztelt minister ur nevét akkor, hogy ha a dohánynionopoliumot valahára meg fogja szüntetni. (Helyeslés a szélső bal felöl.) Kerkapoly Károly pénzíigyminister * Én egy kérést vagyok bátor a tisztelt képviselő úrhoz intézni, t. i. azt, hogy a jelen állapotokat ne bírálja az 1866-iki állapotok szerint, hanem bírálja meg az 1873-iki állapotok szerint. Mondhatom, hogy azon körülmények, a melyek akkor, tudtomra is, fönforogtak, és ugy állottak, hogy a külföldre termelő sokkal roszabb helyzetben volt és kevesebb bevételre számithatott, mint a kincstár részére termelő: már ma nem léteznek. Méltóztassék körültekinteni — ha régi dohánytermelő, nem kell megmondanom utját-módját : hogyan, — hogy minő föltételek alatt válalkoznak most az emberek a külföld számára való termelésre. Legyen szives továbbá az általam már tavaly bemutatott törvényjavaslatot figyelemre méltatni, ott meg fogja találni, hogy ha nem is azon formában, a melyet itt specialiter fölhozni méltóztatott, mert hisz én nem csinálhatok egy ily társulatot ; de lehetővé kell, hogy tétessek egy ily társulatnak magánosak általi életre keltése, meg fog győződni, hogy ott annak útja minden lehető módon egyengetve van, meg fogja látni, hogy az entrepotokra nézve, melyeknek fölállításánál nem csak dohányczikk, hanem minden egyéb termelési czikkekre is annyira tekintettel vagyunk, hogy ott egyenesen ki van mondva, hogy mind az országos entrepotok, mind a magánosak által állítottak bizonyos csupán a jövedék érdekei által föltétlenül páran-