Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-109

24 109. országos ülés niárczius 10. 1873. csolt elővigyázati rendszabályok mellett egyúttal dohányvételi raktárakulis használhatók, melyekben magánosok berakhatnak, eladhatnak és mindent csinálhatnak dohányukkal. Tehát a mit a képviselő ur kivan és a mire fölszólít, az azon törvényjavaslatban, melyet egy évvel előbb bemutattam, benfoglaltatik. Örülök, hogy ha nézeteink e tekintetben ily szerencsésen találkoznak. Vidliczkay József: Tisztelt ház ! Tökéletes igazsága van a pénzügyminister urnák, midőn a dohánymonopolium kérdésében a necessitás, a szükség törvényére hivatkozik ; azonban engedje meg a tisztelt ház, hogy e tekintetben tehessek megjegyzést, hogy a tisztelt pénzügyminister ur — nem akarom mondani, hogy nem őszintén — hanem a „necessitás" kérdését nem helyesen oldotta meg. Kereken tagadom, hogy a necessitás Magyarország részéről forog fön. Azok, kik a dohánymonopolium eltörlését kívánják, nem kívánják ezt mától holnapra. Nincs azok közt egy sem, a ki azt mondaná, hogy azt máról holnapra el lehet törülni. Midőn a dohánymonopolium eltörléséről van szó, azoknak, kik azt sürgetik, Magyarország jövője van szemeik előtt ; Magyarország jövője pedig a dohánymonopolium föntartását nem kívánja. A szükség, a necessitás, tehát nem Magyarország részéről forog fön. — Megmondom az igen tisztelt pénzügyminister urnák, hogy hol van a necessitás ! Ott van ez, — méltóztassék ezt ott. keresni a hol van — az osztrák fmáncziánál ; — az kívánja, hogy Magyarországon dohánymonopolium legyen. Ez a necessitás kérdésének megfejtése. A pénzügyminister ur nem egészen őszinte ezen kérdés megfejtésénél, de a magyar törvényhozásnak szükséges, hogy a dolog tisztán álljon a szeme előtt. Azt méltóztatott mondani az igen tisztelt pénzügyminister ur, hogy a dohánymonopoliumból folyó jövedelmet nem lehet más forrásból fedezni. Én azt hiszem — mindig szem előtt tartva, hogy nem arról van szó, hogy máról holnapra töröltessék el, — hogy nagyon ki lehet a doháuymonopoliumot pótolni, pótolni nemcsak a termelés emelkedése által, de ki lehet azt pótolni más utón is. Én bátor vagyok egy eszmét ajánlani a tisztelt pénzügyminister urnák, és ha tetszik, az egész tisztelt háznak ; (Ealljuk!) rendezzük máskép a határvám kérdését és ebben azután még az a nyereség is lesz, hogy ipar tekintetében — a viszonyok meg fognak változni és iparunk tekintetében Ausztria nem lesz nekünk többé az, a mi Indiának Angolország. (Jobb felől fökiáltások : Az a smbadelvüség, hogy visszafelé menjünk !) Azt mondám, tisztelt ház, ipar tekintetében, mert azt hiszem, hogy azon kereskedelmi szerződés mellett, a mely most fönáll, és azon viszonyok között, a melyek most fönállanak, ide értve a bankkérdést is, — melynek érdekében tett interpellatiokra nem méltóztatott a tisztelt pénzügyminister ur felelni, — Magyarországon ipar nem lesz, s így mi az ipar terén mindig zsákmánya leszünk valakinek. Ezt kívántam megjegyezni; ne méltóztassanak ezt más térre vinni, mert én ezeket egyenesen esak az iparról hoztam föl, s hozzáadom még, hogy addig, mig a dohánymonopolium fönáll, a mi dohányiparunk sem fog soha jövővel birni ; az ok egyenesen az, hogy minőség tekinteteiében nem fogunk tudni versenyezni a világ más dohányaival, ámbár a magyar dohány más kezelés mellett, mely azonban a monopóliummal meg nem egyeztethető , természeténél fogva oly jeles, hogy kivéve a török és amerikai dohányt, a világ akármelyik dohányával kiállja a versenyt ; de ismétlem, más, és nem a mostani kezelési rendszer mellett, mely mostani kezelés, mig a monopólium fönáll, változni nem fog és igy sohasem fogja kiállhatni dohányunk a versenyt. Csak ezt kívántam röviden megjegyezni. Elnök: Tisztelt ház ! Szólásra nem lévén többé senki följegyezve, a tanácskozást ezennel befejezem. Széll Kálmán előadós Tisztelt ház! A dohány-jövedék kérdéséről szólni nem kívánok, mert az tüzetesen napirenden nincs, sőt még azok is, kik a dohány-jövedék eltörlését lehetségesnek tartják : nem kívánják azt rögtönözni, s igy maguk sem kívánták e kérdést tüzetesen most a ház elé hozni. Erről tehát nem is szólok; de kötelességem azon határozati javaslatra vonatkozólag iölszólalni, melyet Zsedényi tisztelt képviselő ur adott be. Nagyon sajnálom, hogy én ezen határozati javaslathoz a magam részéről hozzá nem járulhatok és pedig azért, mert azt hiszem, hogy az előirányzattól eltérő ujabb javaslatokat, ujabb összegek megszavazására vonatkozó indítványokat a pénzügyi bizottsághoz utasítani véleményadás végett, nagyon helyes és czélszerü; de oly tételeket, melyekre vonatkozólag a pénzügyi bizottság indokolt jelentést tett már, melyek a pénzügyi bizottság revisioján átmentek, az eldöntés helyett újra visszautasítani a pénzügyi bizottsághoz, és azon kérdések megoldását így elhalasztani : én nem tartom czélszerünek; de nem is látom át, hogy mit tárgyaljon azon pontokra vonatkozólag a pénzügyi bizottság újra, melyek nem is függnek össze azokkal, a melyeket a ház a pénzügyi bizottsághoz utasított. A ház a kereskedelmi minister költségvetésében a világkiállítási költségekre fölvett 300.000 frtnyi tételt azért utasította vissza, mert nem találta elég részletesnek a minister előirányzatát és azt újbóli átvizsgálás s részletezés, illetőleg torlések javaslása végett utasította vissza. Azon tételek, melyekről most van szó, egészen más természetűek ; amott az állam a kiállítók és< a kiállítási vállalat közt mintegy közvetítőként sze-