Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-109

22 109. országos ülés márczius 10. 1873. tette végül: „Az viszásság, hogy azon dohánynemek legmagasabban vannak adóztatva, melyeket az ország szegényebb osztályai használnak, valóban nem helyes ; de ez csak azt bizonyítja, hogy azon vlszásságot csakugyan meg kell szüntetni.* Két éve annak, és az én tudtommal legalább semmi sem történt ez irányban. (Kerkapoly pénzügyminister közbeszól: De hogy nem történt!) Ellensége vagyok ugyan az egyedárusságnak, de azt gondolom, hogy kötelességünk és jogunk, mig fönáll valamely törvényes intézmény, azon lenni, hogy legalább minél kevésbbé legyen rósz. Emlékezem a tisztelt pénzügyminister urnák épen akkor mondott szavaira, hogy azon kell lennünk, hogy a dohánymonopoliummal összekötött bajok minél kevesebbek legyenek ; bátor vagyok a tisztelt minister urat kérdezni : vajon mi történt két év óta ezen irányban, és ha semmi sem történt, szándékozik-e addig is, mig a törvényhozás véglegesen intézkedik, az idézett igazságtalanságot és aránytalanságot megszüntetni'? Kerkapoly Károly pénzügyminister s Miután kérdés intéztetett hozzám, méltóztassanak megengedni, hogy arra mindjárt felelhessek, annyival inkább, mert hiszen Ígéretemre emlékeztetett. Valami történt ezen két év alatt, t. i. történt az, hogy épen az importált szivarok és külföldi dohánylevelekből készült szivarok ára tetemesen fölemeltetett. Igen természetes, hogy az által, hogy a másik nem emeltetett, az arány megváltozik. Hogy egyébiránt a magyar kormánynak mindig volt arra gondja, hogy a legszegényebb néposztály, mely a legszerényebb igényeket támasztja, tulsujtva ne legyen: annak kétségtelen bizonyítéka az, hogy nálunk a pipadohánynak legolcsóbb faja tetemesen olcsóbban áruitatott s árultatik most is, mint Ausztriában. Mert végre a legolcsóbb szivar is szemben a vágott dohánynyal, már egy neme a luxusnak. A ki tehát ezzel megelégszik, az — ha jól emlékszem — 13 krajczár különbözettel olcsóbban szívja a dohányt Lajthán innen, mint Lajthán tul, a mi tetemes különbség. Egyébiránt más is történt. Meggyőződtem arról, hogy ezelőtt két évvel meghagytam magamat a tisztelt képviselő ur számtételei által lépetni, s ma már meggyőződtem meglepettetésemről s arról is, hogy a hiba nem olyan nagy, mint akkor elismertem. Ellenzéki szempontból kétségkívül igen ügyes fogás perczentekben fejezni ki az aráiryt. Nagyon természetes, hogy ha egy szegény embernek eladok egy mennyiség dohányt, és egy forint mellett egy forintot nyerek, nyertem 100 %-ot. Ő tehát, ha azon mennyiség dohányt egy hó alatt szívja el, fizet nekem sub titulo : dohány egy hó alatt 100 °/

0 adót. Egy nagy ur, kinek perczenttétele sokkal kisebb, 40 krajczáros szivart szi, nem nyerek darabján többet, mint 10 krajczárt ; ha tehát ax előbbenivel perczent szerint összehasonlítom, a különbség óriási és meglepett akkoriban engem is. Igen, de e nagy ur elszi egy nap alatt 20 olyan szivart, ha tehát ki méltóztatik számítani, hogy mennyibe van azon dohánymennyiség a kincstárnak, mennyi a plus, a mit az, ki elszívja, fizet és menynyi az, mit Péter, és mennyi mit Pál tisztán adó gyanánt fizet: ki lehet deríteni, mint, ha tetszik annak idejében egy táblázaton összeállítva kimutathatom, hogy a szerint, a mint valaki magasabb és magasabb áru dohányt szi, föltéve, hogy ugyanannyi fontot dohányban vagy ugyanannyi darabot szivarban szi el, mennyivel több azon adó, melyet ő kisebb perczentje daczára fizet annál, a ki olcsóbb dohányt szi. Épen ugy áll ez, mintha a tisztelt ház a személyes kereseti adóra vonatkozó javaslatomat el méltóztatik fogadni, a szerint, a kinek az 56 krajczár adója fölemeltetik egy forintra, tehát csak nem 100 °/

0 az emelkedés; de máskép fejezve ki, mégis csak 44 krajczárral emeltetik egynek adója; mig a kinek most is magas a többi egyenes adója, teszem, a ki 10 %-ot fizet jövedelmi adóul, ha nem emeljük 100 %-kal, hanem csak 50-nel adóját, sokkal többel emeljük, mint az előbbi esetben. Mindez a kifejezés módjától függ és meggyőződtem, hogy a baj csak azon formában oly kiáltó, a mint az a tisztelt képviselő ur által odaállítva lett, holott az e czimen való adózás azon arányban emelkedik, a mint valaki olcsóbb vagy drágább dohányt szi. Németh Albert i Tisztelt ház ! Megvallom, hogy ha a tisztelt pénzügyminister ur azt jelentette volna ki, hogy e dohánymonopolhun eltörlése évek után, nem jelölve ki az időt, de mégis kilátásba helyezhető, s reményt nyújtott volna a háznak, hogy valaha ez teljesedésbe mehet: nem szólaltam volna föl. De a tisztelt pénzügyminister ur mintegy állandósítani kívánja azon nézetét, hogy a dohánymonopolium eltörlése Magyarországon teljesen lehetetlen, (Ellenmondás jobb felől.) mert méltóztatott mondani, hogy e jövedelmet más utón bevenni nem lehet. Méltóztatott-e már kísérletet tenni ? Hiszen azon tervek, melyeket Móricz és Horn képviselőtársaim benyújtottak, csakugyan érdemesek lettek volna a kísérletre. Méltóztatott mondani, hogy ha eddig szükség volt a dohánymonopolium megtartása, most e necessitás sokkal nagyobb lett. Én ezt elhiszem, mert hiszen ott, hol óriás mérvben cumuláltattak az adósságok, mint édes hazánkban ; hol a deficit alul kibontakozni reménységünk nincs : ott igen is a necessitás a pénzügyministernél nagyobb most a dohánymonopolinm megtartására, mint azelőtt. De bátor vagyok kérdezni a tisztelt minister úrtól, hogy vajon nem nagyobb-e a necessitás, a dohánytermelés fölszabaditása azokra