Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-109

109. országos ülés márczius 10. 1873. 21 ezeknek részletes és gondos tárgyalása által államunk pénztárát sok fölösleges kiadástól megóvni; — holott csak éz utóbbi czélt ügyekeztem elérni; — most is ezen kötelességem érzetében a tisztelt házat azon sok hézagra kívánom figyelmeztetni, melyeket e tekintetben a pénzügyminister költségvetésében tapasztaltam. Ugyanis a most napirenden lévő 184k rovatnál a ministeri indokolás egyebet nem mond, mint azt, hogy a világkiállítási költségekre 10.000 forint fog szükségeltetni; ezen laconismust némileg helyrehozza a dohánygyártás, későbbi 19-ik rovatánál, hol megint a világkiállításra 10.000 forintot előirányozván, azt állítja, hogy ezen összeg szükséges a szekrények, helybér, szállítás és a kiküldendő hivatalnokok költségeinek fedezésére. Továbbá a ministeri indokolás 111. lapján az államerdők terményeinek kiállítására előirányzott 140.000 frtnyi költségek igazolására a kiállítandó tárgyakat 30 pontban elősorolja, köztök sajátszerüleg még a hivatali rendtartást, és az erdőtörvényeket, a kiadások egy részét pedig az egyes kincstári jószágigaz- j gátasok közt fölosztván, úgymint 47.400 frt, mire nem tudni a többi 92.000 forintot a pavilfon-épitésre, központi vezetésre stb. forditandónak állítja. Végtére a 163-ik lapon a bánya-termelvények kiállítására és a bánya-tisztviselőknek kiküldésére megint 10.000 frtnyi szükséglet vétetett föl. Ezen négy különböző czim alatt előirányzott világkiállítási költségeknek indokolása semmi határozott tájékozást nem nyújt azon szükségletek iránt. melyeknek fedezésére szolgáinak. Ügy látszik, hogy a budget összeállításánál mindannyi tisztviselő működött, a mennyi különböző ágaknál a világkiállítás szerepelt, és igy természetes, hogy mindegyik személyes jelenlétét a kiállításnál elkerülhetleu szükségesnek tartotta. Az indokolásban azonban mindegyik tételnél nem egy, de több hivatalnok fölküldéséről van szó; holott, ha már egy drága pavillon fölépül, igen természetes a kérdés: vajon nem lehetne-e a dohányt, a bányatermeivényeket, és a fanemüeket ugyanazon egy pavillonban egy hivatalnok fölügyelete alatt állítani ki ? Ilynemű kérdés annyival több merül föl , miután a kereskedelmi mmisterium a világkiállítás költségvetésében máris erdészek és bányatisztek útiköltségei és napidíjaik kerülnek elő ; ha tehát ez a két költségvetés egybe nem vétetik, együttesen meg nem biráltatik: ott lesz Bécsben a sok fölösleges hivatalnok és a rend helyett a nagy zavar. (Helyeslés.) Azért a következő indítványt elfogadásul ajánlom. (Olvassa:) Tekintve, hogy a pénzügyminister által a költségvetésben a bécsi világkiállításra négy különböző czim alatt előirányzott 170.000 forint a pénzügyi bizottság által átalánykép 120.000 forintra leszállittatott, a költség hováforditása iránt részletes és határozott tájékozás nem nyújtatott; tekintve, hogy a t. képviselőház a kereskedelmi minister által ugyanezen világkiállításra előirányzott 400.000 forintot, a pénzügyi bizottság 300.000-re szállította le, s ugyanezen alkalommal a pénzügyi bizottságot ezen költségnek részletes megbirálására utasította volt: mondja ki a t. ház, hogy a pénzügyminister által, dohányvétel és gyártás, államerdő és bányászat tárgyainak a rendkívüli szükséglet 18., 19. stb. tételei alatt a bécsi világkiállításra való kivitelére előirányzott költségeknek összege, részletes megbírálás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák. (Helyeslés hed felől.) Horn Ede S Tisztelt ház! Nem volt szerencsém a házban jelen lenni akkor, mikor a kereskedelmi ministerium világkiállítási költsége tárgyaltatott : azért nem szólhatok hozzá, és nem is akarok hozzászólni az előttem szóló tisztelt képviselő ur javaslatához; legyen szabad egyenesen visszatérni azon kérdésre, a melyre a pénzügyminister ur felelt, t. i. a dohányjövedék kérdésére. Sok mondani valóm volna azon érvekre, melyeket a pénzügyminister ur fölhozott; de egy részről időkímélés tekinteteiéből, más részről, mert a minister ur kilátásba helyezte azt, hogy törvényjavaslatát a uralt évről újonnan behozza, és akkor alkalmunk lesz erről behatólag szólani: csupán egy pontra leszek bátor a tisztelt ház figyelmét kikérni. Emlékezni fognak a tisztelt háznak tagjai közt, a kik már a múlt országgyűlésben résztvettek, azon beható vitára, melyre alkalmat adott 1870. év végén a minister által benyújtott, a dohányjövedékről szóló törvényjavaslat. Folyt a vita deczember 19-én ; ezen vita folyamában fölszólaltak többen ezen oldalról a dohányegyedárusság ellen. Én is azok közt voltam, és főleg hangsúlyoztam, és kiemeltem azon aránytalanságot és igazságtalanságot, a mely abban áll, hogy a megadóztatás a dohány-egyedáiusságban sokkal nagyobb mérvben sújtja a szegényebb osztályokat, mint a vagyonosabbakat, hivatalos statistikai adatokkal kimutattam, hogy midőn a megadóztatás, azaz a különbség az előállítási és eladási árak közt csak 100—150°/

0-et tesz a vagyonosabbak által emésztett szivar- és dohánynemeknél, 2—3—400°/

0-ra rug föl a megadóztatás a közönségesebb, a szegényebb osztály által fogyasztott szivar- és dohánynemeknél. Midőn a nagyon tisztelt pénzügyminister ur a több szónok által fölhozott érvekre felelt, az általam fölhozott adatokra nézve is szíveskedett nyilatkozni. Azt mondta a tisztelt minister ur : „A mi a Horn által fölhozott adatokat illeti, részemről ezen adatokat tartom a legsulyosabbaknak", hanem hozzátette : „Ez semmit sem bizonyít az egyedárusság ellen, minthogy az egyedárusság rendszere alatt azt szintén meg kell és meg lehet szüntetni;" hozzá-