Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-109

20 109. országos ülés márezius 10. 1873. időben. Ha jól emlékszem, 1867. év végével a kiegyezés után a jobb oldalnak egyik boldogult szó noka. Bethlen Farkas gróf egy indítványt tett, mely-jiélfogva kötelességévé tétetett a ministeriumnak, hogy a doháuymonopolium eltörlésére javaslatot adjon ugy, hogy a kincstárnak abból befolyó jövedelme ne csökkenjen. Lónyay Menyhért volt pénzügyminister ur egy szakbizottságot hivott egybe véleményadás végett. Azután Kerkapoly Károly pénzügyminister ur többször föl lőn szólítva, hogy e határozati javaslatnak tegyen eleget. A múlt évben be is adott egy törvényjavaslatot. Annak megítélésére, vajon ezen törvényjavaslat mennyiben felelt -meg a határozati javaslatnak, nem mehetek, mert az nem volt a ház által tárgyalva ; hanem minden esetre szükséges az, hogy a minister ur fejezze ki nézetét, hogy minő állást foglal el a kormány e kérdésben, annyival is inkább, mert ha magában a Deák-párt kebelében fölszólalás történt, hogy fejtse ki a kormány programmját, annálfogva nekünk, az ellenzéknek, érdekünkben áll tudni, hogy a kormány e fontos kérdéssel szemben minő állást foglal el? Annyival inkább szükségesnek tartom ezt, mert attól tartok, hogy az egyes jövedelmi ágakra nézve nem lehet két-két évre intézkedni, hanem 10—10 évre , az pedig oly hosszú idő, melynek leteltéig a dolgon változtatni nem lehet. Én tehát fölkérem a tisztelt minister urat, méltóztassék ezen tárgyban nyilatkozni, és ennélfogva határozati javaslatot nem is adok be, mert ezen nyilatkozattól föltételezem a további teendőket. (Helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly pénzügyminister : Én nem csinálok belőle titkot, hogy azon jelentékeny jövedelmet, melyet a dohánymonopolium az. országnak most nyújt, teljes meggyőződésem szerint, lehetetlen nélkülözni. A dohánymonopolium 12 —14 millió jövedelmet hoz, tehát összes tiszta bevételeinknek, több mint Vio részét, a mi ezen czimen az állampénztárba foly. Az én meggyőződésem , és én is elmondhatom, hogy gondos tanulmányozás alapján támadt meggyőződésem az, hogy a dohány czimén ezen czikkből semmi más aíon ily jövedelmet bevenni nem tudunk. Szedni, kiszámítani, tervet csinálni, azt lehet ; de mindezt végrehajtani, az én meggyőződésem szerint, nem lehet. És miután meggyőződésem az, hogy egy oly törvény, mely terveztetik, annyi jövedelmet, mint a jelenlegi, valósággá tenni nem képes : kötelességem ellen vétenék, ha ily kísérletet legjobb meggyőződésem ellen tenni mernék akkor, midőn kísérleteket tenni, pénzügyeink helyzetét tekintve, absolute nem szabad. A mi a theoriát, az elveket ületi, kifejeztem már 1868-ban azon meggyőződésemet, hogy nemzetgazdasági tekintetekből és mindazon szempontokból, a melyeket a tisztelt képviselő ur ismételve most is hangsúlyozott, én sem tartom a dolgot kívánatosnak. Igen jól emlékszem, hogy 1868-ban azt mondtam : hogy ez malum, de necessarium. Ma nem nagyobb a malum, de nagyobb a necessitás. Ha akkor nem lehetett a monopóliumot megszüntetni, ma ez még kevésbbé lehetséges. Meddig tart ez, nem tudom ; de egyet mondhatok, és ez az, hogy addig, míg a necessitás eltart : meggyőződésem szerint, oly merészség volna megkísérteni a dohánymonopolium eltörlését, hogy azért a felelősséget bárki is igen nehezen tudná elvállalni. Addig is azonban intézkedni kell, hogy a monopóliummal összefüggő bajok legalább a minimumra reducáltassanak, és ez annál inkább kötelességünk, mert ugyanazon intézkedések, a melyek a bajokat minimumra reducálni képesek, egyúttal alkalmas átmenetet képeznek a monopólium teréről az egyszer netalán elfogadható szabad termelés rendszerére. Nem szenved kétséget, hogy azon roppant bevételektől eltekintve is, melyeket a monopólium indirecte hoz, nekünk nem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy a külkereskedelemben mennyi dohány értékesíttetik, melyet részint a termelők, részint az állam bocsát át. E tekintetben tételekkel ki fogom mutatni, hogy az utóbbi években igen örvendetes lendület mutatkozik e tekintetben, s bebizonyítható, hogy a monopólium és a kivitelre való termelés nem zárja ki egymást. Az igaz, hogy ez nehézséggel jár, de hogy nincs kizárva, azt mutatja ámult év, és különösen az 1873. év, a midőn a kivitelre való termelés nagy arányokban növekedik. Én részemről mindent megtettem és meg is fogok tenni, nemcsak az administrativ, de a törvényhozás terén is, hogy a kivitelre való termelést lehetővé tegyem, anélkül, hogy a monopólium érdekei illusoriussá tétetnének. Röviden recapitulálva az eddig mondottakat, én azt hiszem, a dolgok jelen állásában a kincstár érdekei tiltják, hogy ily kísérletet tegyünk; más részről azt hiszem, hogy ha ily kísérletet tennénk, igen félő, hogy ma, midőn reményei] ük, hogy akkor nagy külföldi kereskedelemre tehetünk szert, s igen tiszteletet érdemlő positiot foglalunk el a külföldi piaczon, félő, hogy e remény csak részben teljesülne. Én azt hiszem, hogy addig, míg a monopólium föntartását a szükség kívánja : oda kell irányozni egész tevékenységünket, hogy ezen remény, a mennyiben a monopólium mellett megvalósitható, tetté váljék. E kérdésekről azonban tüzetesen lesz szó a törvényjavaslat tárgyalásakor, akkor az ide vonatkozólag eddig tett intézkedéseket, s azoknak eredményeit számtételileg is kimutatni kedves kötelességemnek fogom ismerni. (Helyeslés jobb felől.) SísecBényi Ede: Bár a világkiállítási költségek iránt eddig tett indítványaimmal azon gyanúba estem, mintha nagyobb gondom lenne ezen költségeknek tökéletes törlését eszközölni, mintsem