Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-109

12 109. országos ülés márczius 10. 1873. De nem csupán, mint nemzetgazdászati, hanem mint financiális kérdés is roppant fontosságú ez. Mert minden behozott szesz árának jó részében azon ország fogyasztási adóbevételéhez járulunk, honnan azt behozzuk — hasonlóan amennyire apad szeszkivitelünk, azon arányban csökken azon összeg is, amennyivel a kivivő' országok szeszfo­gyasztási adónk emelkedéséhez járultak. ! -5' -'• Habár nem ily mértékben, de mindenesetre nagyfontosságú, a czukoripar kérdése. Mert azon 12 —13 millió frtnak melyet az évenkint mint­egy 400.000 mázsára menő behozott czukorért fize­tünk, jó nagyrészével a czukortermelő külorszá­gok fogyasztási adóját emeljük. Mennyivel jobb lenne, ugy nemzetgazdászatuuk, mint financiánkra nézve: ha ezen kívülről behozott czukormennyiséget, magunk gyártanók idehaza. Mert, valamint a szesz, ugy a czukortermelés emelkedésével is, pénzügyi bevételünk is emelkednék. Hasonló esetben a sör, — nem ugyan a fogyasz­tás és behozatal jelen mennyiségénél, hanem azon körülménynél fogva, —- mert a sörfogyasztás mindin­kább emelkedik intőjeléül annak, hogy a pénzügyi kormányzatnak szintén szükséges gondot fordítania arra nézve, hogy ezen ipar emelkedését a jövőben megvédjük. Jól tudom, hogy a tisztelt pénzügyminister ur mindezen tekinteteket szem előtt tartotta, tudom azt is, hogy 1869-ben és 1870-nek elején enquétek tartattak a czukor- és szeszadó kérdésére vonatko­zólag; tudom, hogy ezen enquétek becses adatokat gyűjtettek össze, és alapos szakvéleményeket készí­tettek; de azt is tudom, hogy 1870. óta három, és pedig a megelőzött másik három kövér évvel szem­ben, Magyarország nagyon ösztövér három évet élt keresztül, amely gazdag tapasztalatokat nyújt a figyelmes gyűjtőnek arra nézve, hogy miképen gon­dolkodjék Magyarországnak ezen iparágait illetőleg, melyekre nézve, az adózást tekintve, szabad kezünk nincs, amennyiben az meg van kötve az 1867. év végén életbe léptetett azon vám- és kereskedelmi szövetség által, melyet ő felsége többi tartomá­nyaival és királyságaival kötöttünk. ." Nem kétlem, hogy a tisztelt pénzügyi kormány­zat az enquét tárgyalások befejezte után is napról napra figyelemmel kisérte ezen iparágak minden mozzanatait, egybehasonlitásokat tett a kivitel és behozatal változó jelenségeivel szemben, és meg vagyok győződve arról is, hogy hasonló figyelmére méltatta a tisztelt pénzügyminister ur azon hatást, melyet ezen iparágakra a vám- és kereskedelmi szövetségben foglalt kötelezettségeink előidéztek. Nem kétlem, hogy azon tapasztalatokat, észle­leteket, tanulságokat az adatokkal együtt törvényja­vaslat mellett a képviselőház elé fogja terjeszteni; annyira! inkább nem kételkedem ezen, mert hiszen a bizottságban határozottan megígérte, hogy a czu­koradóra vonatkozólag mielőbb, a szeszadóra vonat­kozólag pedig még ezen ülésszak alatt törvényjavas­latot fog terjeszteni a ház elé. Hogy a tisztelt pénz­ügyminister ur ez igéretét teljesíteni fogja, azon annál kevésbbé kételkedem, mert január végén tar­tott programmszerü beszédében nyíltan jelezte, mi­szerint a pénzügymínisternek főleg nemzetgazdának kell lennie, és hogy a helyes íinanciának anyja és dajkája a helyes nemzetgazdászat; és mint ilyen le­hetetlen, hogy figyelmén kivül hagyta volna a vám. és kereskedelmi szerződésnek nemcsak 11. pontját, hanem 22. czikkjét is, mely az egyezkedő felek bármelyikét följogositja, hogy a 10 évre kötött egyezség első 5 éve letelte után ujabb egyezke­désre adhat fölhívást, melynek ha hat hó alatt si­kere nem lenne, egy évi fölmondással is élhet. A kereskedelmi szövetség ezen cyclusának most oly stá­diumára jutottunk, melyen a törvényhozás és a kor­mány szemlét tartam köteles. Ugyanis múlt év végén járt le az 5 év, tehát itt az ideje, hogy azon kereskedelmi szerződést ez iparágak tekintetében szoros revisio alá vegyük: mi hatást gyakorolnak azok nemzetgazdászatunkra áta­lában, financziánkra különösen; hogy igy a tör­vényhozás vagy folytassa, de öntudatosan, azon szer­ződést, vagy ha pénzügyi és nemzetgazdászati te­kintetek ugy kívánnák, ujabb alkudozásokat kezdjen. Ismétlem, meg vagyok győződve, hogy a tisz­telt pénzügyminister ur a szükséges adatok­nak teljes birtokában van, és azokat egész őszinte­séggel, teljes mértékben hajlandó a házzal kö­zölni. Amiért mégis fölszólaltam, oka az, hogy megkérjem a tisztelt minister urat, hogy a megígért javaslatokat és az azoknak alapul szolgáló adato­kat mielőbb méltóztassék a ház elé terjesztem; ma inkább, mint holnap, hogy a törvényhozás minden egyes tagjának ideje legyen ezen nagyfontosságú kérdéseket tanulmányozni, s ezekre vonatkozólag meggyőződését megállapítani. (Helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly pénzügymi­nister: Én, tisztelt ház, azokat, amiket a tisztelt képviselő ur mondott, a dolog természete által egészben igazoltaknak ismerem; következőleg elvi észrevételem, vagy kifogásom a mondottak ellen semmi sincs. De nem lehet figyelmen kivül hagy­nom, hogy vajon, szemben e tárgyak roj>pant fon­tosságával, van-e módunkban legjobb akarattal is elhamarkodás nélkül a törvényhozás ez ülésszakában épen ilyen nagyfontosságú, és annyi detaillal járó törvényjavaslatokat törvényerőre emelni. A vonat­kozó törvényjavaslatok közül kettő : a szesz- és ezukor-adóra vonatkozó, készen van; ezekre nézve a két kormány közt egyetértés jött létre a kölcsö­nös érdekek jobbról és balról lehetőleg figyelembe­vétele mellett. Sőt, alig pár vonás híjával, a hárma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom