Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.
Ülésnapok - 1872-114
155 114. országos ülés márczius 19. 1873. szi, hogy az egész országban ugy állanak a viszonyok, mint Pesten; de meg vagyok győződve, miszerint, ha ismernék ezen törvény terheit a vidéken, amint szerencsétlenségem van nekem ismerni : nem fognák ajánlani annak fölemelését. Tessék figyelembe venni, hogy a mostani pereknek — amint mondottam —• nálunk legalább is 80 százaléka mind apró perekre vonatkozik, s ezekből legalább is 50°/ 0 , ha nem több, végrehajtás alá kerül és az ingatlanok eladásával végződik. Aki már akkor is, midőn itéletileg el van marasztalva, és tudja, hogy fizetni köteles, engedi azt, hogy ingatlansága is eladassák : ezt nem teszi jó kedvében, hanem azért, mert el nem kerülheti. Tessék figyelembe venni, hogy vannak igen fontos factorok és tényezők, melyek az igazságszolgáltatást nehezítik és a bélyegkiadást szaporítják. Ezek között a mi perrendtartásunk az, mely legtermőbb kincsbánya a pénzügyminister úrra nézve, mert ebből ugy nőnek a perek egymásból, mint a gomba az eső után. Ez egyik oka annak, hogy a perek, különösen a szegény vidékeken, minőt nekem van szerencséin képviselni, már a végrehajtási kérdésben is szaporodnak gyakran ; sommás perből is rendes pert kénytelenek csinálni, mert a telekkönyv nem tiszta és a birtok más vagy többek nevén áll. Ez által annyira szaporodik a költség, hogy utoljára, midőn eladatik az ingatlanság, nem telik ki a substratum, de még a költség sem. Ha ezt az illetők tudnák és megfontolnák: meg vagyok győződve, hogy itt adóemelést nem ajánlanának. Én, midőn a törvényjavaslatot kezemhez vettem, meg akartam győződni: vajon csakugyan olyan-e ezen adó, hogy annak fölemelése igazságos és méltányoft volna; készítettem magamnak egy kimutatást a nálunk divó legközönségesebb perekben előforduló kiadásokról és arról, hogy mennyi jövedelme van az államnak. Egy 50—200 forintos liquidpernél, hol az alperes nem fizethet és kénytelen eltűrni, hogy ingatlanságát eladják: ilyen perből is az államnak nagy jövedelme van; és midőn azon apró sommákat összeadtam, megijedtem; pedig abban nincs semmi, ami meg nem szokott történni mindennap; kiderült abból, hogy egy 50 forintos pernél az állam közvetve és közvetlenül 142 forint 40 krajczárt kap. Ebből bélyeg 47 forint 36 krajczár. Hirdetés — mert a hivatalos lapbani hirdetés is, a mennyiben a lap subventionáltatik, az államnak adatik, —-45 forint 35 krajczár, és a végrehajtói dijak 45 forint 70 krajczár. Az ügyvédi dij nincs fölvéve. A perrendtartásnak tehát nagy befolyása van arra, hogy a perek drágittassanak, és hogy a pénzügymLuisterium jövedelmei szaporittassanak. Továbbá egy igen tisztelt képviselő ur óhajtásához képest készítettem egy oly kimutatást is, hogy menynyi kiadásba kerül mai napság, a mostani eljárás szerint, egy apró kis per az embernek, ha abban fölhasználtatik a perrendtartás által megengedett minden per- és jogorvoslat és minden végrehajtás. Ez igen gyönyörűségesen ütött ki, s aki netán kételkedik benne: igen szívesen átszolgáltatom neki; mert indokokat és species factit is készítettem hozzá, hogy mindenki átlássa, hogy ezek nem absurditások, hanem tények. Nézzük, hogy, ha egy 30 forintos perről van szó, mely csak az utolsó instantiában nyerhető meg, az ügyvédi dijak kivételével, mennyit volna kénytelen az ember előlegezni addig, mig a 30 forintjához jut. Nem akarom a költségeket részletesen, hosszasan fölsorolni, hanem csak az összegre szorítkozom, s eszerint summa summarum 167 forint 49 krajczár az, amit előlegezni kell; ebből bélyegkiadás 52 forint 71 krajczár, végrehajtói dij 49 forint 50 krajczár, hírlapi hirdetési dijak és 3 tanú per 5 forint, 65 forint 28 krajczár, összesen tehát 167 forint 49 krajczár. Ezen perköltség ugy van számítva, hogy a per a bíróság székhelyén lakó felek közt folyik, hol tehát semmi fuvarozási költség nincs, s emellett nincs is kimerítve az egész törvénykezési eljárás ; hanem csak a leggyakrabban használni szokott perorvoslatokra szorítkoztam; bár még több perorvoslat is volna lehetséges, mit én itt resteltem fölhasználni. Nem mondom én azt, hogy ez rendes dolog; de mindenesetre, a mai törvények szerint, lehetséges, mi mutatja, hogy eléggé van terhelve az igazságszolgáltatás a mai bélyegtörvény szerint is, még akkor is, ha az ember a perrendtartás minden lehetőségét föl nem használja. Azt hiszem tehát, hogy a bélyegadó már oly nagy, hogy azt többé fölemelni nem lehet. És ezzel szemben mit javasol a pénzügymintster ur ? Csak bagatell, csak krajczárokat emleget a törvényjavaslat, melyek első tekintetre nem is tűnnek föl adóemelésnek. A 2-ik §-ban, például ott, hol 12 krajczár helyett 20 krajczárt, 36 helyett 50-et javasol, az első tételnél az eddigi bélyegadó csak 66V3 százalékkal emeltetik, a másodiknál 38 16 /i 8 százalékkal. A 3-ik pontnál semmitő panaszokra nézve ott, hol 12 krajczár helyett 1 frt kéretik : az eddigi bélyegadónál csak 733V3 százalék az emelés ; ott, hol 36 krajczár helyett 2 forint, csak 455 l0 / 18 százalék, hol 12 krajczár helyett 50 krajczár, 316 2 / 3 százalék emelés, ahol 36 krajczár helyett 50 krajczár 38 l6 / 13 százalék az emelés. Ezek mind csekélységek. A 4-ik §-nál látszólag semmit nem emel; de a kérvények másod-példányainál 38 ,6 /i8, illetőleg 316 2 / 3 százalék az emelés. Az 5-ik §-nál az első ívnél 100 százalék, a többi ivnél 3I6V3 százalék, illetőleg 38 l6 /i 8 százalék. A 8. §-nál, ott, hol 5 / 8 százalék helyett egy egész százalékra javasoltatik az, emelés, tehát 3 / 8-dal több, — ezen 3 / 8 tesz 60 százaléknyi emelést. A 9. §-nál 100 százaléknyi emelés. A 10. § egészen uj; az már nem az o érdeme, hanem a pénzügyi bizottságé. Itt nem ta-
