Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-114

114. országos ülés márezius 19. lSfS. 15-5 a tisztelt minister urat, hogy a bélyegadót is képes lennék fölemelni, és pedig oly módon, hogy egy igazságos és egészséges alapon nyugvó reformtörvény több jövedelmet fogna hozni, mint mennyit ezen törvényjavaslat mostani alakjában; igen: ezt azonban igy, amint van, meg nem szavazhatom és meg nem szavaznám egy kormánynak sem, lenne az bármely pártból való. Midőn a már megszavazott, és különösen, midőn a személy-kereseti adóra vonatkozó törvény tegnapelőtt tárgyaltatott; azok, akik leginkább pártolták, többnyire azt mondták, hogy hiszen ebben nincs is adóemelés ; a nép azon osztálya, mely inkább érezné, jobban megadóztatva nem lenne, sőt azon segítve van, és ha van emelés, az a vagyonosabb osztályt terheli; és ezektől az állam méltán kívánhatja, hogy rendkívüli körülmények között rendkívüli áldozatokat hozzanak. Ma ezen érvet nem halljuk hangoztatni. Ma már meg • fordult a thesis, és ugy áll, hogy nem azokat terheli, akik birják ; hanem az állampolgárok azon részét, mely már a mostam terhek alatt is összeroskad. Igenis, én határozottan állítom, hogy a törvény már eddig, és ezután is leginkább a nép azon osztályára nehezedik, mely legszegényebb, és hogy annak fölemelése most igazságtalan, amennyiben az adó nem az ország szükségletével egyenlő mértéket akar fölállítani, és nem egyéb, mint emelése az adónak oly osztályra nézve, mely a legszegényebb. Erre a pénzügyminister azt monda: „én nem tudom, hogy a polgárok melyik osztálya volna inkább terhelve ezen törvény által"; és azt mondja továbbá, hogy ő „ tulajdonképen két osztábyt ismer az állampolgárok közt, a perlekedőket és a nem-perlekedőket". Én ezen osztályozást még eddigelé nem ismertem, és nem is hallottam semmiféle államban, csak nálunk. Én megmondom neki, melyik azon osztály: azon osztály az, amely leginkább kénytelen perlekedni. Hogy pedig melyik kénytelen leginkább perlekedni, ez a dolog természetével jár, a szegény az ember; mert az vagyoni állapotánál fogva inkább szorul kölcsönökre és arra, hogy ne lehessen pontos a fizetésben; de műveltségi állapotánál fogva sincs azon helyzetben, hogy a jogról és igazságról olyan fogalma legyen, mint a gazdagabb és műveltebb osztálynak; ezt terheli; s hogy mily arányban terheli e törvény, azt elmondották tegnap, én nem akarom többször ismételni. Méltóztassék elhinni, hogy ha utána akar járni a pénzügyminister ur, vagy akárki;meggyőződhetik arról, hogy a mai pereknek legalább 80%-át a 200 frton alóli követelések és az apró birtok-perek képezik; az állam polgárai legalsóbb részének a legszegényebb embereknek perei ezek; ezen rész van érdekelve mint fölperes és mint alperes. A minister ur, ugy látszik, nagyon haragszik a perlekedőkre és föltette magában, hogy segít ezen a bajon: megszünteti a pereket. De nem látja át, hogy milyen ellenmondásba jött önmagával és saját érdekeivel, mint pénzügyminister. Először nem bírja eléggé ecseteim azon calamitást, melyben ami pénzviszonyaink vannak, és minden alkalmat ügyekszik megragadni, hogy ezen segítsen, hogy az állam bevételeit gyarapítsa, és ugyanezen szempontból akarja a bélyegadót is emelni. És akkor, midőn ezt teszi, ugyanazon törvényjavaslatnak indokolásában azt mondja, hogy ő meg akarja szüntetni a pereket; tehát be akarja dugni azon forrást, amelyből a jövedelmet akarja. Ez jó szándék, de utoljára is hűtlenség saját tárczája iránt; ezt mondhatja más minister, de a pénzügyiuinkLer egyátalában nem, mert rá nézve: „bonus odor lucri undecunque veniat." De nem fontolja meg azt sem, hogy hová vezetne ezen logikája, ha következetesen keresztülvitetnék. Hisz ha az állam érdekében áll, hogy az emberek ne perlekedjenek, és az igazságszolgáltatást ne keressék: ezen lehet segíteni; tessék a pereket ugy megadóztatni, hogy többre rúgjon, mint a substratum : akkor el lehet bocsátani a bírákat, és megmaradna sok millió. Elmondták előttem mások, mi az oka annak, hogy nálunk sok per van; és én ehhez még azt mondom, hogy egy oly országban, mint a miénk, ahol törvények nincsenek, ahol Themis templomában két csalhatatlan pápát vagyunk kénytelen tisztelni, t. i. a semmitő- és legfőbb itélőszéket; és örülünk, ha a zavarból kivezetnek; ahol három év alatt az 594 §-ból álló perrendtartás mellett a semmitőszéki döntvények elérték a 610. számot, ahol három bíróság mellett még a semmitőszéket vagyunk kénytelenek föntartani, és ahol analóg esetekben homlokegyenest ellenkező döntvények és ítéletek lehetségesek : ott nem lehet azt mondani, hogy büntessük meg a népet; mert nem tudja, mi igazságos és jogos, minthogy ugy látszik, a bíróságok magok sincsenek azzal tisztában; de nincs szükség, hogy a perlekedők még megbüntettessenek akkor, midőn a törvény erről különben is két módon gondoskodik és ezt gyakorolják is a bíróságok, amennyiben a konok perlekedőket úgyis megbüntetik. Egyébiránt az nem a tisztelt pénzügyminister ur hivatása ; bizza azt az igazságügyminister úrra, aki gondoskodni fog arról, hogy a perek kevésbittessenek. Hogy a pénzügyminister ur és a pénzügyi bizottság nem találja eléggé terhesnek a bélyegadót, és azt még fölemelendőnek tartja: nem tulajdoníthatom egyébnek, minthogy nem foglalkozott elég komolyan azon törvényjavaslat terhei- és következményeivel, és" hogy az országnak viszonyait átalában és egészben nem ismeri ugy, amint kellene; mindegyik csak azon helyhez alkalmazza meggyőződését, melyet leginkább ismer, és különösen azt hi20*