Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-112

112. országos ülés niárezius 17. 1873. 1 19 sik felének költségvetését veszszük vizsgálat alá, látni fogjuk, hogy az 1872-iki előirányzat szerint .az egyenes adók az összes tiszta jövedelem 38%-át teszik. Én fontos kötelességnek tartom a törvény­hozásra nézve, hogy a nemzet azon osztályát, mely a legszámosabb — a földbirtokos családok száma közel 2 milliót tesz, — mely a nemzeti termelés legfontosabb és legnevezetesebb ágaival foglalkozik, «zen osztályt ujabb, s valóban aránytalan terhelte­téstől megkímélje. Ezen osztály, ugy is, az állam­adón kivül ínég számos más terheket visel, melyek alól magát nem vonhatja ki, viseli a földtehermen­tesitési pótlékot, viseli a községi költségeket, me­lyek a fejlődő igények és a községi törvény szerint évről évre növekednek, viseli a törvény által meg­állapított ó°/ 0-os iskolai pótlékot, az egyházi ter­heket , nevezetes terheltetés hárul ezenkívül a földbirtokosra a közmunkaváltság által, és nemsokára egyenesen viselni fogja a megyei költségeket, me­lyek csekélyek nem lösznek. (Helyeslés bal felől.) És egy osztálya sincs a nemzetnek, mely a termelés emelése végett annyi beruházást volna kénytelen tenni, mint épen a birtokos osztály. {Ugy vmú Bal felől.) A bir­tokos osztály az, melynek jövedelme a legbizonytala­nabb. A tőkepénzes, házbirtokos, az iparos és kereskedő évenkint majdnem ugyanazon jövedelemre számithat, a földbirtokos jövedelme azonban az ő befolyásán kivül álló időjárás szeszélyeitől függ, és gyakran több éven át alig fedezi a költségeket. Mindezen állításaim ellen föl lehet hozni, hogy hiszen az a 4°/ 0-os adóemelés oly csekélység, hogy azt az illető alig fogja megérezni. De, ha a csepp­hez csepp jön, akkor már az ugy is telt pohár könnyen kicsordul. A földbirtokos osztály terheinek növelése ellen még számos indok szól, melyeket itt egyenkint fölsorolni fölösleges. De meg kell még említenem azt, hogy minden adózók közt a földbirtokos az, aki a netán reávetett adótöbbletet másra hárítani nem képes. A házadóra vetett többletet a házbirto­kos rendesen a lakóra veti; (Ugy van!) ha a szesz­vagy a czukor-adó emeltetik, miután az egész monarchiában egyszerre emeltetik és a vámvonalok által védelemben részesül: az adótöbbletet tényleg a fogyasztók fizetik meg. (Bálijuk! bal felől.) Egye­dül a gazda terménye az, melynek értékét a ke­reslet és kínálat határozza meg. (Tetszés.) Fontos momentum az is, hogy minden adózók közt csaknem egyedül a földbirtokos az, ki az adó­alapjául vett földterület jövedelmét eltitkolni nem képes. A tőkepénzes eltagadhatja jövedelmének nagy részét, és ha érzékenyen terheltetik, máshová viszi tőkéjét, ahol az csekélyebb adóval van terhelve. A földbirtokos osztály azonban a földhöz van kötve, és attól meg nem válhatik, hanem a legsúlyosabb terheket is elviselni kénytelen. De a földbirtokra vetett minden ujabb állandó teher egyenesen annak tőkeértékét kevesbíti, kinek adóját 1000 forinttal neveljük, annyi, mintha az annak megfelelő tőkével, tehát 5%-nál 20.000 forintot vennénk el földbirtoka értékéből. Ha tehát van az országnak osztálya, mely mindenek fölött kíméletet igényelhet, ez bizo­nyára a birtokos-osztály, és pedig ugy a kis, mint a nagy birtokosoké egyiránt. (Élénk tetszés-nyilatkoza­tok bal felől.) Azon számok, melyek ezen törvényjavaslat, el­fogadása mellett azért idéztetnek, hogy az által a kirovandó teher könnyen elviselhetőnek tüntessék föl, számomra nem irányadók. Nekem maga a rend­szer ellen van kifogásom ; mert ez utón azon eljá­rási módot kezdeményezzük, hogy mihelyt valamely összeget máskép előállítani képesek nem vagyunk vagy nem akarunk : azt vessük ki a birtokosokra, akik e teher alól menekülni nem képesek. Az adóhátralékok nagy összegei fordulnak elő évenként az állami számadásokban; most is 25 millió, mi világos bizonysága, hogy vannak sok vidékek, melyek ezen terhet máris nehezen viselik; könnyebb lesz a reform végrehajtása után ezen tehernek viselése, egy pár jó év fokozhatja a gya­rapodást, de még ezután is nem tartom tanácsosnak a földadó emelését. Bocsánatot kérek a tisztelt háztól, hogy ezen átalánosan elismert igazságokat elmondottam, de igazolja ezt, ugy hiszem, azon lépés fontossága, me­lyet a tisztelt ház tenni szándékozik. Ezt nem elő­ször, és reménylem, nem is utoljára mondom : hogy fontos politikai okok szólanak a mellett, hogy adott viszonyaink közt alig lehet fontosabb föladatunk, mint földbirtokos-osztályunk virágzásának, fejlődé­sének és gyarapodásának előmozdítása ; ha az gya­rapszik : életerőt ád a forgalomnak, kereskedésnek és iparnak, ha az erőben, vagyonosságban és ér­telmi súlyban nyer, ez által nemzetünk fönállása is biztosíttatik. Én a nyilvános életbeni egész multam ellen lennék hűtlenné, ha ezen első alkalommal: midőn ily intézkedés szándékoltatik, nyíltan és határozottan meg nem mondtam volna véleményemet. Nyilvános pályám kezdetén mindig ezen fontos politikai szem­pontot védtem a földbirtokos-osztály érdekében és ezen osztály fejlődését előmozdítani ügyekeztem már az 1843. évi országgyűlésen. 1848-ban az átalános nagy politikai átalakulás korszakában indítványoztam a földbirtokosok érdekében, mely osztály az urbériség elvesztése folytán nagy pénzügyválságnak ment elé, a moratóriumot. Az absolutismus korszakában fáradoztam, a földbirtok hitelének, és átalában a földbirtok ér­dekeinek előmozditásán; 1867. óta pedig, midőn pénzügyminister lettem, szintén szivemen viseltem a;

Next

/
Oldalképek
Tartalom