Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-112

120 112. országos ülés márczius 17. 1873. földbirtok érdekeit, sőt nem egyszer jeleztem a ház előtt is, hogy az aránytalan magas földadó lehető könnyítésére kell törekednünk. Miután ezen törekvés egész nyilvános életem múltjának egyik irányeszméje volt, ne vegye tőlem rósz néven senki, hogy, midőn a földadónak, bár. csekély mérvbeni, de, nézetem szerint, elkerülhető emeléséről van szó: ez ellen szavamat emelem. Gróf Széchenyi István monda, és pedig nagyon helyesen : hogy a gazdaggá lett nemzet előbb-utóbb szabaddá lesz: ellenben az elszegényedett nép, ha birt is szabadsággal, azt megvédeni képes nem lehet. És én azt hiszem, hogy van egy nagy hivatása ezen törvényhozásnak, és ez az, hogy ügyekezzünk most , midőn véleményem szerint még nem késő, az államháztartásban behozandó takarékosság és rend, s átalában az adóreformok következetes és elvszerü helyes keresztülvitele által nemcsak a szellemi előhaladásra szükséges eszközöket szolgáltatni. — de a megindult anyagi gyarapodást fejleszteni, s ekkor biztosítjuk az alkotmányos szabadságot. Ezek voltak azok, mikre nézve kötelességemnek tartottam meggyőződésemet a tisztelt ház előtt nyilvánítani. Azonban, miután ezen törvényjavaslat keresztülviteléhez a ministermm határozottan ragaszkodik, s a ház többsége osztozik ezen nézet helyességében, én ezennel nyilvánítom, hogy az adott körülmények közt ezen törvényjavaslat elfogadása ellen nem fogok szavazni. (Helyeslések jobb felől.) Elnök % Szólásra fölírva senki nem lévén, az átaiános vitát befejezettnek jelentem ki. Egyedül a házszabályok értelmében szólásra jogosultak élhetnek még szólási jogukkal. Széll Kálmán előadó: Tisztelt ház! (Eláll! Holnapi Ma!) ígérem a tisztelt háznak, hogy igen rövid leszek. Ha a tisztelt ház a vitát ezennel befejezni kívánja, és ha a tisztelt ház türelme elfogyott: én szívesen elállók. (Helyeslés.) Kerkapoly Károly pénzttgymillister : Tisztelt ház! Miután a központi bizottság előadója a szólásra őt megillető joggal élni nem kivan: én kötelezve érzem magamat tett nyilatkozatomhoz képest is reflectálni azokra, miket az ügyre tartozóknak hiszek egy felől, s mik arra vonatkozólag a beterjesztett törvényjavaslat ellenzői részéről elmondattak más felől. (Halljuk!) Én nem mondom, hogy Komárom városa igen tisztelt képviselőjének nincs igaza akkor, ha helyén levőnek találja, hogy ilynemű törvényjavaslatok tárgyalását talán már megelőzőleg is, az azt bemutató minister, hogy ugy mondjam, a maga fölfogását jelezze, és ismertesse azon nézpontokat a házzal, melyek őt a kezdeményezésnél vezették. Ha ezt nem tettem, tisztelt ház, annak oka az ; mert a törvényjavaslat behozása alkalmával, illetőleg annak indokolásában magam, még inkább pedig az állandó pénzügyi bizottság azon jelentésében, melylyel ezen törvényjavaslatot mostani szerkezetében a háznak bemutatta , kifejezésre hozta azon nézpontokat, melyek ugy őt, mint engem — ki fölfogásával egyetértésemet kijelentem, — vezetett; a tájékozást tehát részint saját indokolásomban, részint azon jelentésben megadottnak véltem, s azt gondoltam helyesebben fogom föl föladatomat, ha megvárom, mennyire osztozik a tisztelt ház ezen fölfogásban, és mennyire irányadók azon nézpontok átalában a tisztelt házban, és mennyire nem , mennyire érvényesül fölfogásom a tisztelt házéval szemben, és ha ezek irányában föntartom magamnak az alkalmat, az aggályoknak, vagy talán félreértéseknek eloszlatására. (Helyeslés jobb felől.) Én a nyilatkozatokat, melyeket eddigelé hallottam, két nagy csoportban látom tömegesűlni. Az egyik azon fölfogás, mely irtózik minden néven nevezendő adófölemeléstől, részint a múltból vett argumentumokkal helytelenítvén azon teher-elvállalásokat, melyek 1867-től datáltatnak és a melyekben vélik némelyek föltalálhatni és kereshetni azon okokat, melyeknél fogva ma már ezen terhek elviselésére adófölemelés nélkül nem volnánk elég erősek, elég képesek; más részről kifejezést adtak azon tannak, hogy nem csoda, ha nálunk adófölemelésről kell gondoskodnunk akkor, midőn, úgyszólván a direct adók, — melyek, mint Lónyay gróf is monda — az összes adóknak mintegy felét adják, — inproductiv czélokra fordíttatnak. Én, tisztelt ház, nem akarok az 1867-iki törvények helyességének bizonyitgatásába bocsátkozni; e dolgok, e kérdések megvitattattak akkor, e teherelvállalások okai kifejtettek azon időben; és hogy nem okai annak, hogy ma adófölemelés nélkül terheinket elviselni képesek nem vagyunk : ezt mutatják az arra következett évek, melyekben e terhek fedeztettek adófölemelés nélkül. Az azóta, — nem mondom helytelenül, — de a jövő érdekében elfogadottakban föltalálhatjuk a terhek ily nagymérvű nagyobbodásának kulcsát, mik egyelőre, míg a jövő ki nem fejlik, az adó fölemelését teszik szükségessé. De meg kell jegyeznem, hogy azon fölfogásban, mely pl. a honvédelemre, — tehát a hadseregre — s mely az államadósságok kamataira és törlesztésére fordittott összegeket terméketlen kiadásoknak tekinti, semmifélekép sem osztozhatom. A honvédelem sokszor nagyon is megjutalmazza, — gyakran a nemzet létének megtartásával — a ráfordított költségeket. A legközelebbi tapasztalás Európában nagyon is mutatja, hogy azon kiadások, melyek a haderő kifejtésére tétetnek, a körülmények szerint nagyon is gyümölcsözők lehet-