Képviselőházi napló, 1872. VI. kötet • 1873. márczius 10–május 17.

Ülésnapok - 1872-112

112. országos ülós márezius 17. 1873. 101 túra kettős oszlopon nyugszik. Egyik a szellemi, ez a szabadság; másik az anyagi, ez az anyagi jólét ,és annak folytonos emelkedése. A hol nincs szabadság, anyagi jólét és annak folytonos fejlődése, ott cultura nem lesz soha, és a ki semmivé teszi az anyagi jólétet és annak emelkedését : az semmivé teszi a culturát; és, á ki ezt Magyarországon teszi, az semmivé teszi Magyarországot. (Helyeslés a szélső bal oldalon. Iga:! Ugy van!) Tisztelt ház! A tárgy, melyről tanácskozunk, sokkal fontosabb, mint első tekintetre látszik. Nemcsak azon két millióról van szó. melyet a tisztelt pénzügymínister ur ez utón megszerezni kivan; nézetem szerint szó van egy egész rendszerről, és magát ezen rendszert kell ez alkalommal megbírálni. Igyekezni fogok, t. ház, constatálni a bajt, azután röviden elő fogom adni némely nézeteimet, annak Iebető orvoslásáról. Mert mint szerencsém volt kijelenteni, én lehetetlennek tartom azt, hogyily részletes intézkedésekkel ily nagy bajt. orvosoljunk. Nagy szabású politikára van szükség,uraim, hogy bajaink megszűnjenek. A mi nézetemet illeti azon kérdésről, hogy bajainknak mi a fő oka, röviden csak annyit mondok: ez Magyarország közgazdászat! és financiális status quo-jában fekszik. Mindaddig, mig ezen status quo fönáll, mig az gyökeresen meg nem változtatók, Magyarország azon terheket, melyek rája nehezednek, nem fogja megbirni. Ez nekem rendithetlen meggyőződésem. Mi meg fogunk küzdeni ma 1—-2 millióval, holnap 3 — 4 millióval; de holnapután támad 4—5, és később 6—7—20—30—40 in infinitum. Szerintem tehát a leghelyesebb eljárás az : szembe nézni a bajjal komolyan, és gondoskodni orvoslásáról. A mi már mostan a status quo részleteit illeti, ha az egyes bajoknak nevet kívánunk adni, nézetem szerint valamivel részletesebben a következőket kell tekintetbe venni. Tisztelt ház! Ha fölvennénk például egy igen fölvilágosodott tudóst, a ki most először veszi kezébe Magyarország költségvetését, különben ismeri Magyarország helyzetét, jártas a financiális és közgazdasági tudományokban, nézetem szerint igen föltűnő lenne előtte azon körülmény, hogy Magyarországon az országnak talán minden egyenes adóját merő inprodictiv költségek emésztik föl: t. i. a katonatartás és államadóssági kamatoknak összege. Világos ezen tényállásból, miszerint Magyarország saját szükségeire nem marad fon egyéb, mint az indirect adó. Már most, tisztelt ház! méltóztassék fölvenni a mi országunk tőkeszegénységét, a mit az igen tisztelt pénzügyminister ur is a minap maga beismert, méltóztassék fölvenni másodszor, hogy nekünk nincs iparunk, alig van kereskedésünk, legalább, ha rósz termésünk van, úgyszólván, semmi kereskedésünk nincs ; — méltóztassanak gondolkodni a fölött, hogy oly status quo mellett, midőn a direct adókat inproduetiv költségek emésztik föl, van-e jövője oly országnak, a mely tisztán az indirect adóra szorul, saját szükségeit tekintve? Ezen alapon egyetlen ország sem virágzott föl soha, és nem is fog fölvirágozni édes hazánk sem. Másik fölötte hátrányos körülmény, a mely bajainknak egyik fő kútforrása különösen az, hogy nincs iparunk; továbbá más részről hogy a katonaságnak és honvédségnek fölszerelése külföldön történik, — mert állam-gazdaság tekintetében Austria irányunkban külföld : és végre az államadósság kamatainak fizetése utján az országból csaknem minden pénz kimegy: ily hátrányos állapot mellett, hogy míkép lehetne anyagi emelkedésről beszélni, én megvallom nem értem. (Ugy van! bal felöl.) Harmadszor nincs önálló bankügyünk, nincs önálló, nemzeti alapon nyugvó jegybank rendszerünk : ennek az a következménye, hogy drága a tőke. Tekintve már most azt, hogy a mi drága tőkénk, a productio téren. mindenütt sokkal olcsóbb tőkével versenyez. Mindezeket tekintetbe véve, hogy itt miképen lehessen a jövőben boldogulni, én megvallom, nem értem, — természetesen csak addig, mig ezen kórállapot meg nem szüntettetik; mert mihelyt megszüntettetik, mihelyt képesek leszünk mi hasonló olcsóságu tőke által coneurráim a külföldi tőke irányában : az egész állapot azonnal meg fog szűnni. Tisztelt ház! Az előadottak szerint, —• és erre kikérem a tisztelt háznak különös figyehnét, (Halljuk!) a mi bajaink nemcsak pénzügyiek, — a mi bajaink egyszersmind közgazdasági természetűek is. Addig, mig mi a közgazdasági bajokat, a közgazdasági kórállapotokat el nem hárítjuk: merő pénzügyi operatiokkal a dolgon segíteni nem fogunk. A közgazdasági állapotokat kell megváltoztatni, és ha azokat megváltoztattuk, csak akkor fog bekövetkezni a pénzügyi operatiok terén a siker és az orvoslás. Tehát mindaddig, mig közgazdasági állapotainkon nem változtatunk, mig azokat nem reformáljuk, még pedig gyökeresen, ilyen kicsinyes dolgokkal, mint a minők felől most beszélünk: czélt érni nem fogunk. (Ugy van\ bal felél.) Ezek után, tisztelt ház, önként merül föl azon kérdés, és önök is méltán kérdezhetnék tőlem, hogy mi hát szerintem a teendő ? (HaJljuhl) Én, tisztelt ház, a mostani állam-gazdasági és pénzügyi alapon a bajt gyökeresen orvosolni nem tudnám. Sőt világosan mondom és állitom, hogy a mostani status quo alapján orvosolhatlan; hanem életbe kell léptetni egy oly politikát, egy helyes elveken alapuló és nagy szabású közgazdasági és financiális politikát. Nem beszélek én, tisztelt ház, uj ministeriumról, nem beszélek uj személyekről a ministeriumban, hanem uj rendszerről. És