Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-98

98. országos ülés Tok szolgáltatni arra a kormánynak, a törvényhozásnak, hogy e bajok legnagyobb részét megszüntesse. Mondám, hogy erre csak egy ut vezet, ha a vallásszabadság, ha a polgári házasság törvénybe igtattatik. Ezért bátor vagyok egy határozati javaslatot benyújtani barátaim és a magam nevében, mely így szól: „ A kormány oda utasittatik, hogy a vallás szabad gyakorlata s a polgári házasság iránt mielőbb terjeszszen elő törvényjavaslatot." Tisztelt ház! Vannak, akik a magyar nemzetet barbárnak nevezik. A magyar nemzet nem érdemli meg e szemrehányást. Vigyázzon a kormány, nehogy az által, hogy a barbár középkor maradványait kiirtani nem iparkodik, hogy a középkor iszonyától társadalmunkat megmenteni nemakarja: a barbár nevezetet maga megérdemelje. Ajánlom határozati javaslatomat a tisztelt háznak. (Helyeslés a szélső bal felől.) Elnök (leszáll, helyét Bánó József foglalja el.) Csengery Antal: Tisztelt képviselőház! Azon kezdem előadásomat, amivel tisztelt barátom Molnár Aladár kezdte. Bocsánatot kérek én is, hogy ha egészségi állapotom folytán, amely miatt reggel még azt hittem, hogy a mai ülésben részt nem vehetek, talán halkabban fogom előadni azokat, amiket a tárgyalás folyamában hallott némely észrevételre válaszolni kívánok. Az igen tisztelt minister nr beszédében, anélkül, hogy programmot akart volna adni, igen helyesen emiitett föl, nézetem szerint, olyan elveket, melyek alapján közoktatásunk egész rendszerét fölállítani és sikeresen kifejteni lehet. Nem bocsátkozom most ezen elvek részletes vitatásába; csak egy észrevételt vagyok bátor tenni előadására, anélkül, hogy az általa ajánlott módot, mint kísérletet, helytelennek tartanám. Ő azt monda, hogy fölsőbb oktatásunk nehezen fog előhaladni, ha azon szakokra, melyekre jeles hazai tanerők nem találkoznak, a külföldről nem fogunk behívni ifjú tanerőket és ezekkel nem foglaltatjuk el azon tantárgyaknak párhuzamos tanszékeit, amelyeknek nagyobb mérvű fejlesztése és a tudomány mai állásának megfelelő művelése egyetemünkön kívánatos. Megengedem ugyan, hogy ez a mód is sikerrel kiséreltethetik meg; de részemről sokkal több sikert várnék attól, ha nem ifjú tanerők, hanem a legkitűnőbb szakképességek hivatnának meg, nem rendes tanszékre, — amire azokat megnyerni nem lehet — hanem azon időközökben, midőn saját egyetemeiken, a külföldön szünetet tartanak. Méltóztatnak tudni, hogy a költségvetésbe évenként bizonyos összegek vétetnek föl avégett, hogy különösen azok, akik a tanári pályára akarják mafebruár 25. 1873. 93 gukat képezni, a külföldi egyetemeket látogathassák. Azt hiszem, hogy ezen összegek igen czélszerü beruházást képeznek; de ezen összegek egy része talán sikeresebben volna fordítható a legkitűnőbb szakerők behívására, hogy szünidejükben itt előadásokat tartsanak. Ezen előadásokban aztán nemcsak az az egy-két egyén, ki a külföldre küldetik ki, vehetne részt; részt vehetnének abban a többi tanárjelöltek, sőt a tanári pályán már működő férfiak is, kik magukat szaktudományukban tökéletesíteni törekszenek. A pénzügyi bizottság indítványom következtében, ha jól emlékszem, a múlt évi költségvetés tárgyalásakor ajánlotta a ministeriumnak ezen eljárást, és ugy tudom, hogy az akkor a képviselőháznak helyeslésével is találkozott. Részemről ismételve ajánlom ezt az eljárást, amelyről hazai tudományosságunk színvonalának emelésére most is legtöbb sikert várok. Azonban, tisztelt ház! amint mondám, nem azért szólaltam föl, hogy azokra tegyek észrevételt, amiket a tisztelt közoktatási minister ur, nézetem szerint, igen helyesen elmondott; hanem fölszólalok azért, mert a vita alatt tegnap is, ma is, oly elveket hallottam fejtegettetni. különösen kapcsolatban közoktatási törvényünk revisiójával, amelyeket szó nélkül hagyni, bármi nehezemre essék is most a szólás, helytelennek tartanék. Mindenekelőtt tisztába kell jönnünk azzal, mit értünk a törvény revisiója alatt? A kérdés oly formulázásávaí, mint aminőt ma Molnár Aladár tiszteit barátomtól hallottam, könnyen megegyezem. Tökéletes törvény nincs, és legkevésbbé lehet minden tekintetben tökéletes oly törvény, amely compromissum, mely transactio eredménye; minők épen a nagy organicus törvények különösen oly esetben szoktak lenni, midőn sok érdeket érintenek. Hogy tehát ezen törvénynek hiányai vannak, hogy nem felelnek meg azon ideáloknak, melyek előttünk vannak s ha tabula rasa volna ezen ország, pia most alkotnánk államot, mint azon kivándorlottak, akik Észak-Amerikában államot alkottak: akkor megengedem, hogy egészen más volna azon törvény, mint amely formában jelenleg előttünk áll. Azonban a létező viszonyokat tekintetbe kellett venni, és én végtelenül örvendek, hogy a létező viszonyok közt ilyen törvényünk van. Európa egyik legkitűnőbb törvénye az: ezt meggyőződésből mondhatom, miután a közelebbi napokban Európa összes törvényhozását ismét áttekintettem. Alapelvei olyanok, amelyeket nem tartanék helyesnek, gyökeres revisióval bolygatni, és nem tartanám helyesnek kitenni magunkat nem annak, hogy oda fogunk talán jutni, ahova némely, kissé idealisticus barátaim óhajtanák; hanem épen az ellenkező eredményhez. Ha valaki-a revisió alatt azt érti, hogy ezen tör-