Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-98

94 98. országos ülés február 25. 1873. vénynek vannak egyes szakaszai, melyekre nézve módosítást és, akarom hinni, javítást is kívánnak tenni: ám tegyék; ám terjeszszék elő javaslataikat; de e módosításokat ne nevezzék revisiónak, ami valamely törvény összes alapelveinek újból megvitatását, egész összegében ismét kérdés alá vételét jelenti. Azok között, akik a törvénynek ilyetén revisióját sürgetik, a legszélsőbb nézetet Tarnóczy Gusztáv tisztelt képviselő ur fejezte ki. A többi szónok már inkább a részletekkel foglalkozott, A legkíméletlenebb és Iegigazságtalanabb kritikát pedig a törvény irányában Körmendy Sándor tisztelt képviselő ur gyakorolta. Ó vázolta azon állapotot, melyben népoktatásunk országszerte még ma is van; de a helyett, hogy azon haladásra mutatott volna, amelyet a népoktatási törvény életbe léptetése óta tapasztalunk, — és mely eredmények elől csak az hunyhatja be szemeit, aki a dolgokat szándékosan nem akarja látni, — e helyett, mondom, ő fölhozta a még létező temérdek hiányt, és abból következtetett a törvény roszaságára. Részemről elismerem az általa fölemiitett hiányok nagy részét. S ha nem azért teszi vala e hiányok fölemlitését, hogy azoknak létezéséből a csak nem rég hozott törvény roszaságára vonjon következést: még méltánylással is említeném föl beszéde némely részeit. így a többek közt valóban ideje volt rámutatni a közoktatás egészségügyi részének, úgyszólván, országszerte nagyban elhanyagolására. Ez, tisztelt ház, minden esetre oly nagy baj, melylyel. komolyan szembe kell néznünk. Egyébiránt meg kell jegyeznem, hogy ezen baj mutatkozik ugyan népiskoláinkban is, ahol, mint mindenki tudja, egy teremben, és pedig kis teremben nemcsak 60—80. — mit a törvény megenged, — hanem 100, sőt ennél is több növendék van kis téren összezsúfolva, akik azon kisterem jó levegőjét rövid idő alatt fölemésztik és megfertőztetik. Növeli a bajt a ventillátió hiánya, a rósz fűtés, az iskola-termek hibás építése, tekintve a világítást, továbbá a rósz iskolapadok, amelyeken a gyermekek, különösen írás közben, elrontják szemeiket, s mig mellkasuk nem fejlődhetik ki, altesti szerveik összenyomatnak, hátgerinezök egészen elferdül. Valóban, tisztelt ház. csodálatos dolog, hogy midőn a szomszéd Németországban e téren már oly nagy irodalom támadt; nálunk — egyetlen egy kis munkát kivéve, melyet az igazságügyi ministerium egyik buzgó hivatalnoka adott ki, — irodalmunkban ezen tárgyról alig van szó; pedig mint e vita, folyamában említve volt, majd minden politikai lapban rovat van nyitva a közoktatás ügyének. Ez azonban, mint mondám, átalános baj, amely nem az iskolai törvény revisiójával orvosolható, hanem más rendszabályokkal, melyekről alább fogok szólani. Most csak annyit jegyzek meg, hogy az egészségügyi szempont elhanyagolása nem kisebb mértékben történik a kisdedóvodáknál, s u. n. Fröbel-kerteknél és a középoktatásnál. Ez intézetek a mondottakon kivül más, — olyan bajokban is szenvednek, amelyekkel a népiskolákat kevésbbé vádolhatni. A kisdedóvodák, tisztelt képviselőház, ha ezéljuknak. t. i. a kisdedóvásnak, a kis gyermekek ápolásának és nevelésének megfelelnek: a legáldásosabb intézmények. De ha e föladaton túlterjeszkednek, és közoktatási intézetek is akarnak lenni, — amint pedig nagyon meg van bennök a hajlam ez irányban fejlődni : akkor, tisztelt képviselőház, több kárt tesznek, mint hasznot, (ügy van!) A legegyszerűbb gazdaember is tudja, hogy a fiatal tenyészállatot nem szabad megerőltetni, anélkül, hogy annak káros következménye ne lenne. És ezen átalános elvet, melyet minden gazda tud, a nevelők igen gyakran ignorálják, és ignorálják épen a legelső erkölcsi lénynél: az embernél. A gyermeknek agyát épen azon években, midőn a fogzás is agyába hajtja. a vért, tanulással túlerőltetni a legveszedelmesebb következményeket vonja maga után. S talán innen származott a példabeszéd, mely a korán fejlődött gyermeknek — se fejlődést mesterségesen is lehet siettetni, — rósz véget jósol. A gyermekek tulerőltetése folytattatik később, különösen a középiskolában, jelesen a mai tanrendszer mellett. Méltóztatnak tudni, hogy a középiskolák ma nem azok többé, amik, — nem mondom félszázaddal, hanem 20—30 évvel ezelőtt voltak. Az ipar és kereskedelem, az iparvállalatok nagymérvű fejlődése is szükségessé tette a reál-tudományok bevitelét a középiskolákba. Azonban, tisztelt képviselőház, a tanítók és átalában azok, kik a tanügyet rendezték és vezették, nem gondoskodtak arról, hogy, midőn a gyermek több tárgygyal terheltetik meg, ezen tantárgyakat jobb módszer által tegyék könnyebben fölfoghatókká; nem gondoskodtak arról, hogy, midőn az órák számát egyre szaporították: ugyanakkor legalább az otthoni föladatokat kevesbítették volna; nem gondolkodtak arról, hogy a gyönge gyermekkor — és e tekintetben leginkább az ipariskolák a bűnösek, — mely tanulmányokat bir meg, és ennek következtében, például az ipariskolák első, második, harmadik osztályában oly tantárgyakat vettek föl, melyek a gyermekeket túlerőltetik, amely tantárgyak fölfogására azon gyermeki kor még nem képes. Mi a következménye ennek? Méltóztassanak körűitekinteni a társadalomban, nemcsak itt, hanem a külföldön is, mert a külföldön is beállt ezen baj: és látni fogják, mily iszonyú mértékben terjednek az agybántalmak, az idegesség; és ahol a test hanyatlik : ott a lélek hanyatlása is bekövetkezik. Ez mutatko-