Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-98

92 98. országos ülés febrijár 25. 1873. átirt az úgynevezett szent-széknek, nem egyszer, három-négyszer, s miután ez mit sem használt, a ministeriumhoz folyamodott. A ministerium ráparancsolt a sz. székre. Mind hiában! Eleinte hallgattak e főtisztelendő urak ; később azt gondolták, jó lesz valamit mondani. S mit mondottak? Azt, hogy az iratok eltévedtek, nem gondolván meg, hogy a törvényszék, mely ily hitvány mentséghez folyamodik, maga mutatja meg ez által, hogy nem érdemes az igazságszolgáltatásra. A hírlapok csak nem mindennap sorolnak elő eseteket, hogy honpolgáraink közül többen, kik az izraelita hitvallásban nevekedtek, keresztyén nővel akarván összekelni, vagy megfordítva, keresztyén férfiak zsidó nőkkel: a külföldre kénytelenek vándorolni, hogy ott frigyet köthessenek. Midőn hazájokba visszatérnek, azt reményivé, hogy itt boldog családi életet fognak folytathatni: azt kell hallaniok, hogy házasságuk törvénytelen ágyasság, s hogy gyermekeik, kiket nemzeni fognak, fattyu-gyermekek. Uraim, kit ily botrányok nem indítanak meg, annak nincs a jogról, az emberiségről, a magyar nemzet becsületéről tiszta fogalma. (Igaz! bal felől.) És mind e bajokon segíthetne két rövidke törvény ; az egyik, mely a vallásszabadságot állapítaná meg; a másik, mely a polgári házasságot hozná be. (Helyeslés balról.) Oly törvények, melyek teljesen katholikus országokban is léteznek régi időktől fogva, mint például Belgiumban, ahol alig van protestáns ember, Francziaországban, hol azok száma alig megy egy millióra, s végre Olaszországban. És íme, ily törvényt nem mer kezdeményezni a kormány; miért? mert fél a papoktól! (Fölkiáltások balról: Ugy vanl Jó kortesek! Zaj.) Igen, önök félnek a katholicus papoktól; holott a katholicus papoknak kellene félni önöktől, (Élénk helyeslés balról.) és mindazoktól, akik a szabadságot, a fölvilágosodást szeretik! S még is hunyászkodnának ők, mi helyest önök ezen elvek nevében mernének föllépni ; mert ne méltóztassanak hinni, hogy ezen papok mögött áll a hívek serege, akiket ők tanítani vannak hivatva ; nem, a katholicus hivek épen oly szabadelvűek, mint a protestánsok, és csak a papság áll ellent a haladásnak. És e papság előtt hajlik meg Magyarország ministeriuma! (Helyeslés bal felöl. Trefort közbeszól: Nem igaz!) A katholicus egyház szervezése nem csupán a katholikus híveknek, hanem minden fölvilágosodott hazafinak vágyával találkozik; mert az nemcsak magára a kathobcus egyházra, az az összes nemzet fejlődésérc, közművelődésére nagy befolyást van hivatva gyakorolni. És e kérdést a kormány évek hosszú során mégis halogatja. Nagy reményeket kötök én, és nagy reményeket köt a kathoükus egyház szervezéséhez minden ember, legalább a következő okoknál fogva: (Halljuk!) Először, mert azt hiszem, hogy a szabadelvű és democraticus alapon szervezett katholikus egyház híveiben ez által nagyobb érdekeltség .fog fölébresztetni ugy az egyházi, mint az iskolai ügyek iránt, amitől jó és üdvös hatást nem várni lehetetlen. Másodszor azért, mert hiszem, hogy az ilyen alapon szervezett egyház igazságosabb arányban fogja fölosztani azon javakat, amelyek a katholikus egyházat, mint ilyent — elkülönítve a többitől — illetik. Az, uraim, lehetetlen, hogy a katholikus egyház híveinek óhajtásával találkozzék, hogy akkor, midőn egyes főpapok száz és százezrekkel rendelkeznek a magok tetszése szerint, néhányan jótékonyan, néhányan üdvösen, mások kevésbbé jótékonyan és üdvösen : a szegény falusi lelkészek néhánya csaknem a mindennapi kenyeret nélkülözi. Az nem lehet, hogy az a katholicus egyház híveinek óhajtását képezze, hogy addig, míg a protestáns iskolák annyira, menynyire a hívek buzgósága, adakozásai folytán jókarban vannak : saját iskoláik, papjaik hanyagsága ós — mert autonomice nincsen szervezve az egyház — a hivek hidegsége miatt a lehető legelhagyatottabb állapotban sinylenek. Óhajtom az autonómia szervezését harmadszor azért, mert reménylem, hogy a szabadelvű alapon szervezett katholika egyház helyre fogja állítani a papi fegyelmet, az erkölcsiséget. Sokat utaztam külföldön, katholikus országokban is, de hazafiúi fájdalommal vagyok kénytelen bevallani, hogy oly laza erkölcsű katholikus papságot, milyen a magyar, nem találtam sehol. Tudom én, tisztelt ház, hogy e társadalmi bajon egy intézménynek eltörlése segíthet leginkább : értem a nőtlenséget. De én a nőtlenség föntartása mellett is láttam katholikus clerust Francziaországban, mely előtt e tekintetben tisztelettel kell meghajolni. Tizenkilencz évig laktam Francziaországban, s egyetlen egypanaszt sem hallottam e tekintetben, egyetlenegy petrinus katholikus pap ellen. De arra, uraim, szükséges, hogy maguk az elöljárók jó példával járjanak elől, hogy joguk legyen az alantas papságtól követelni, hogy az egyházi törvényeket tartsa meg. Ennek pedig, tisztelt ház, nemcsak a papság, de az egész népre van igen nagy hatása, mert hogyan követelheti azon pap, azon egyházi szónok, hogy hivei, a nép, az erkölcs utján haladjanak tűrhetetlenül, midőn maga az ellenkezőre szolgáltat élő példát. Hová lesz a magyar nemzet, a magyar nép erkölcsisége, hogy ha ezek orvoslásáról nem gondoskodunk. És ki van hivatva erről leginkább gondoskodni, mint maga a katholicus egyház, hogy ha az szervezve, az autonómia alapján megállapítva lesz? Mert én tökéletesen meg vagyok győződve arról, hogy a katholikus egyház önmaga kész lesz, és akarni is fogja e mételyt kiirtani. Tisztelt ház! Elsoroltam a mulasztásokat, melyek a kormányt a népnevelés, el azokat, melyek a vallásügyi politika terén terhelik. Most módot aka-