Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-98
88 98. országos ülés február 2">. 1873. egész közoktatás öszhangzatos szervezése. Óhajtásaimban még tovább megyek, s azt is szeretném, hogy a közoktatási ügyek vezetője a politikai válságok alól vétessék ki, hogy a közoktatási ügy, annak kormányzása s igazgatása akként rendeztessék, hogy az illető vezető feleljen a törvényhozásnak, de feleljen tisztán közoktatási eljárása és tényeiért, és a legjobb irányban a legjobb reményekkel megindult közoktatási munkásság ne legyen koczkáztatva az attól egészen idegen távol eső politikai változások által. Ez azonban legalább is nem mostanra tartozik. Csak azon óhajtásomat, fejezem ki, hogy valahára tetté váljék az, miként valamenynyi tanintézet a közoktatási minister kezei alá jőjön, s itt akkor a középtanodák rendezésénél méltóztassék tekintettel lenni a szakiskolákra, és pedig különösen az ipar és kereskedelmi szakiskolákra. Ezek, uraim, nekünk ugy közgazdászati mint nemzetiségi tekintetben roppant fontosságúak. Sokkal fontosabbak Magyarországon, mint más országban. Minden kor aszerint rendezte közoktatási ügyét és tanintézeteit, a milyen ideálja volt az életből. Abban az időben, mikor legalább a műveltebb osztályok csak politikai- és hadi-dolgok vitelében akarták fiaikat képesíteni: csak nemesi s jogi iskolákat állítottak. Ma már a társadalomban ipar, kereskedelem egyenjogosittattak a többi munkakörökkel, azt hiszem, hogy tanintézeteink berendezését is meg kell változtatnunk; a democratia kövevetelménye az, hogy a leendő iparos- és kereskedőnek ép ugy joga van az államtól megkívánni, hogy az ő kiképezésére gondot fordítson, még áldozattal is, mint joga vau a jogásznak, orvosnak, meg a tanárnak. Én a nyilvános tanintézeteket nemcsak azon hasznossági szempontból tekintem, hogy azokban az állam magának tisztviselőket képezzen és neveljen, hanem, hogy az állam polgárainak kellő kiképzésére alkalmat nyújtson. Ide járul, hogy nálunk az iparos és kereskedelmi osztály többsége nyelvében legalább nem is magyar. Nekünk az élet érdekünk, hogy egy lehetőleg nyelvében is magyar hazafiúi érzetü iparos és kereskedelmi osztályt képezzünk. Ez pedig csak számos jó magyar ipar- és kereskedelmi-iskolák által lehető, és pedig oly szakiskolák által, melyek lehetőleg középtanodákkal vannak öszvekötve. Ezen dolognak közgazdászati fontosságáról nem is szólok. A t. közgazdászati minister ur volt oly szíves kiemelni és azért nem hivatkozom sem Amerika példájára, amely a nagyobb munkabér mellett csak azért képes versenyezni az európai gyárokkal, mert gyárainak munkásai intelligensebbek és tanultabbak, nem hivatkozom Belgiumra, hol tisztán legnagyobb részben iparos szaktanodák mentették meg Belgium iparát, és eszközölték, hogy ma már az angol iparral is versenyezhet, mondom: közgazdászati oldalát nem említem föl. Hanem tisztán tanügyi szempontból bátor vagyok a t. minister ur figyelmét fölkérni arra, amit akkor is már kiemelt, midőn szerencsém volt a kolozsvári egyetemről szóló törvényjavaslat előadója lenni. Ha a középtanodák reformjánál a reáliskolák a politechnikum előkészítő tudományos iskoláivá tétettetek, igy az által megszabadulnak azon terhektől, hogy egyszersmint iparosokat is képezzenek; de másfelől meg nein lesznek oly tanodáink, hol gépészek, középműveltségü technikusok és iparosok képeztetnek. Én helyeslem, óhajtom, hogy reáliskoláink a politechnikumnak tudományos előkészítő iskolái legyenek. De akkor méltóztassék egyidejűleg gondoskodni arról is, hogy állitassanak ipar-, kereskedelmi-középiskolák, a melyekből középműveltségü technikusokat, s gépészeket nyerhetünk. A főtanodákra vonatkozólag részint talán, ha szükség lesz a részletes tárgyalásoknál, részint az illető törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával előadandom nézeteimet. Végül csak egy pontra legyen szabad még visszatérnem; arra t. i., amelyet itt majdnem minden fölszóllaló e házban hangoztatott, t. i. a népiskolai törvény revisiojára. Erre nézve nekem már régibb idő óta volt szerencsém nézeteimet nyilvánosságra hozni; most is fölemlítettem egy párt azon nagy hiányok közöl, melyek benne fölmerülnek, s kénytelen vagyok megvallani, miszerint nem hiszem, hogy a törvény egyes szakaszainak módositása nélkül ezeken a kormány segíthessen ; de ki kell egyszersmind jelentenem, hogy egyátalában nem óhajtom , és soha nem óhajtottam a népiskolai törvénynek ugynevezet gyökeres revisioját, azaz egyszerű átmunkálását. Én e törvény elveihez teljes meggyőződéssel ragaszkodom. (Helyeslés.) Az oktatásügyi rendszer gyakori változását károsnak tartanám még akkor is, ha jobból cseréltetnek föl, s ki tudnám mutatni, hogy a rendszer gyakori változtatása volt oka annak, hogy később Guizot törvénye végre nem hajtathatott, és hogy később a Falloux-féle törvény is több sikerrel hajtatott végre. Szívesen kijelentem, hogy én is örülni fognék, ha ezen törvénybe befektetett elvek 40—50 év múlva átmennének a valóságba; de amennyire eddigelé éveken át szerencsém volt gyakorlatilag is foglalkozni ez ügygyei, azon meggyőződésre jutottam, hogy vannak e törvénynek egyes hiányai, melyeket mi ki nem pótolhatunk, vannak egyes bajai, melyek, míg ki nem igazittatnak, a törvényt 200 év múlva sem lehet végrehajtani. (Igás! Igazi) Igenis óhajtom, hogy e módosítások lehetőleg gyorsan té-