Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-98
98. országos ülés február 25. 1873. 89 tessenek meg, de anélkül, hogy a megalkotott törvény ismét vitatárgyává tétessék. (Helyeslés.) Ezt voltam még csak bátor fölemlíteni álláspontomat illetőleg; és végül midőn a pénzügyi bizottságnak az általam föntartott megjegyzéssel javaslatát átalánosságban elfogadom: legyen szabad kérést intézni a t. házhoz, hogy nem egyes elméletek, nem egyes rendszerek legyenek szemünk előtt, hanem az idő drágasága és a gyors cselekvés szükségének érzete. Azt hiszem, hogy még ma is sokat panaszkodhatunk a kezdet nehézségeiről; de a kezdet nehézségeiről panaszkodni fogunk mindaddig : mig magunk a kezdetnél maradunk; (Helyeslés.) nekünk a kezdetnél tovább kell mennünk, ha az akadályokat legyőzni és haladni akarunk. Elfogadom a pénzügyi bizottság javaslatát. (Hosszasan tartó élénk helyeslés.) Irányi Dániel: Tisztelt képviselőház! A ministerium, amelynek költségvetése előttünk fekszik, két fő ágazatra oszlik: a vallás- és közoktatásügyi ágazatra, annálfogva én is mindkettőre fogok kiterjeszkedni beszédemben; azon megjegyzéssel azonban először, hogy a közoktatásnál csupán a népnevelést akarom fölölelni, mint melyet legfontosabbnak tartok; másodszor, hogy bírálatom nem a mostani tisztelt vallás- és közoktatásügyi minisíer urat fogja illetni, aki tárczáját csak nem régen vette át, hanem inkább elődjét Pauler igazságügyi minister urat; Trefort Ágost tisztelt minister urat legfölebb annyiban, amennyiben, ugy látszik, az egyházügyi politika terén elődjének nyomaiba szándékozik lépni, amit onnan következtetek, hogy a vallás szabad gyakorlata iránt mai napig sem nyújtott be törvényjavaslatot, nemcsak, hanem az e tárgyban hónapokkal ezelőtt, hozzá intézett interpellatiomra mai napig sem méltóztatott felelni; sőt tegnapi beszédében, mintha csak nem is tartoznék hivatalköréhez, a vallásügyi ministeriumot ékesen szóló hallgatással mellőzte. Tisztelt ház! Midőn a válaszfölirat tárgyalása alkalmával a kormányt szabadelvüség hiányával vádoltam azért, mert a vallásszabadság gyakorlatát és a polgári házasságot akkoráig törvénybe nem igtatta, és a népnevelés nagyfontosságú szent ügyét elhanyagolta, a mostani igazságügyi, akkori vallásés közoktatásügyi minister e szemrehányást zokon vette; engem tájékozatlansággal vádolt, és számadatokkal ügyekezett vádamat megczáfolni; idézve különösen azt, hogy az utolsó két év alatt — az 1870. és 1871. évet értve, mert 1872-ről még nem voltak adatai, — 900 és egynéhány iskola épült, 13 ezer iskola láttatott el tanszerekkel és az iskolába járók száma — ha jól emlékszem — 140 egész 150 ezerrel szaporodott. Nem vagyok azon helyzetben, hogy az első két adatot helyesen megbíráljam; mindamellett KÉPV. H. 5UUP1.Ő. 18|. V. KÖTET. kénytelen vagyok az első két adatot is kérdőjellel kisérni, mindaddig, mig a tisztelt minister ur nem fogja kimutatni azt, hogy az a 900 iskola, mely községekben állíttatott föl? (Helyeslés a szélső hal oldalon.) mindaddig, mig nem fogja bebizonyítani azt, hogy azon tanszerek, amelyeket 13 ezer iskola számára kiutalványozott, — amin legtávolabbról sem kétkedem, — rendeltetésűk helyére valóban meg is érkeztek? Ami azonban a harmadik adatot illeti, azt már egyenesen kétségbevonom. A minister ur jelentése szerint ugyanis a tankötelesek száma 2,294.000-re megy — a százasokat elhagyom. Ha már ezen számmal Magyarország összes lakosságát — természetesen Horvátországot és a határőrvidéket, mely csak az imént csatoltatott Magyarországhoz, ide nem számítva — tehát 13,219.000-et elosztjuk, hányadosnak ö^-et kapunk, vagyis Magyarországon 5 3 / 4 lakosra esnék egy-egy tanköteles; és ezen átlag a megyék és városok legnagyobb részében, a jelentés szerint, valóban meg is van. így Békésmegyében 5-nél valamivel több, Segesvár székben ö 1 ^? a szepesi 16 városban és Budapesten nem egészen 6, más megyékben és törvényhatóságohban 6-nál valamivel több. Zemplénmegyében azonban már aüg valamivel több, mint 4. Somogyinegyében pedig 9, Máraniarosban 12. Ez ; tisztelt ház. statistikai lehetetlenség. Aki a statistika törvényeivel csak némileg is ismeretes: ezt a priori lehetetlen eltérésnek fogja nyilatkoztatni, és hogy az, amit igy a statistika törvényei szerint tagadni vagyunk kénytelenek, valóban nem is áll; két tanfölügyelőnek hírlapi czikkei után is mondhatjuk; jelesül Hunyad- és Komárommegye tanfölügyelői határozottan tagadják ezen ministeri statistikai kimutatás hitelességét, mindamellett, hogy Pauler Tivadar minister ur arra hivatkozik, hogy az ő statistikai adatai azért hitelesebbek, mert ezeket a tanfölügyelők szerezték be, nem pedig, mint ezelőtt történt, közvetlenül maguk a községek. Ha tovább vizsgáljuk ezen adatokat, még inkább meg győződünk arról, hogy tökéletesen hibásak, így találunk megyéket, találunk városokat, ahol egymás után két esztendő alatt ugyanazon nemkötelesek és ugyanazon iskolába járók számával találkozunk. Más törvényhatóságokban épen három esztendő alatt találkozunk ugyanazon számmal, ami azt bizonyítja, hogy ezen számok gondatlanul voltak összeszerezve, és az illetők által könnyelműen öszszeállitva. Dé legyenek bár az adatok, amelyeket válaszfölirati beszédemre czáfolatul idézett a minister ur : egytől-egyig hitelesek; legyen igaz, hogy 900 iskola épült azóta; legyen igaz, hogy 13.000 iskolát valóban föl is szerelt, taneszközökkel; legyen igaz, hogy az iskolába járók száma 150.U00-rel szaporodott: a vád, amelyet nem ellene, nem az egyes szakminister ellen, a vád, melyet a kormány 12
