Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-98
98. országos ülés február 25. 1873. 85 dig egyetlen egy alkalommal t. i. 1869-ben voltak összeir r a az egész országban, körülbelől egyidejűleg az átalános népszámlálással. Akkor is a kormánynak évekig kellett küzdenie, hogy összekapja az adatokat, melyek mire összegyűltek, részben elavulva voltak; kérem tehát a minister urat, méltóztassék a legközelebbi ülésszakban egy ily összeírást előterjeszteni, és ha azt látna, hogy a törvény erre nem nyújt neki elég támpontot : forduljon a törvényhozáshoz külön meghatalmazásért. Az iskolák állításával függ össze a tankötelezettség kérdése. Amily mérvben vannak iskolák, azon mérvben kötelezhetők a gyermekek azok látogatására. Azonban jelenleg a tankötelezettség ott is, hol iskola elég van, a papíron maradt községi és törvényhatósági tisztviselőknek erélytelensége és közre nem működése és a tanfelügyelők tehetetlensége miatt. Ezzel egy kényes ponthoz értem (Halljuk!) A ház több tagjának nézetétől eltértem, kétszeresen sajnálom, hogy nézeteimet egészen részletesen és tüzetesen ki nem fejthetem. Én a tanfelügyelői intézményt — öszhangzásba hozva a törvényhatóságokkal, a községekkel és közigazgatással — népoktatásunk legfontosabb és valóságos életérdekének tartom; minél rendezettebbek lesznek törvényhatóságaink és községeink : annál nagyobb szükség lesz oly felügyeletre az iskoláknál, mely nem csak az iskolai épület fölállítására vonatkozik, hanem mely egészen a tanítás helyes vezetését gondozza. Nem érhetné nézetem szerint nagyobb csapás a népoktatást, mint ha a külön szakértő tanfelügyelők megszüntettetnének. Ezen intézmény kezdetben hézagosan lett életbe léptetve. Az éjszak-amerikai államokban is, — hol pedig a községi élet fejlődöttebb volt, mint minálunk talán 50 év múlva lesz. — sok panasz merült föl a tanfelügyelők ellen, minek folytán egy elkeseredett pillanatában a newyorki törvényhozás megszüntette ez intézményt; de erre oly hanyatlás következett be az egyes községek iskolai életében, hogy e miatt egy erős agitatió indult meg, s ennek eredménye a tanfelügyelők visszaállítása lőn, s pedig a községek iránt szigorúbb törvénynyel. Azt hiszem, hogy nálunk is az következnék be ; — de másfelől arról is megvagyok győződve, hogy a jelen létszám és a jelen szervezet mellett a tanfelügyelőkre fordított összeg legnagyobb részt kivetett pénz, mert nem felelhetnek meg föladatuknak, és azért nem is feleinak meg. Erre nézve rendesen csak az egyes egyének hibáit szokták fölhozni, mert ezek legelőbb tűnnek az ember szemébe; azonban, bocsánatot kérek, azt hiszem, ez igen igazságtalan. Senki sem tagadhatja , hogy a tanfelügyelők közt vannak egyes oly egyének, kik e törvény alkotásakor és ez intézmény életbeléptelésekor a népiskolai tanférfiak legkitűnőbbjei voltak. (Ellenmondás bal felől.) Legalább a mennyi található volt az országban, az kürülbeüll ott van. Méltóztassék azokat is megkérdezni, képesek-e eredménynyel működni, s vajon megvannak-e elégedve állásukkal, helyzetükkel? Én szerencsés voltam azon férfiak néhányával rég idő óta személyes ismeretségben lenni, én nem ismerek olyant, ki még az időtől is várná, hogy ő kötelesség szerint eredménynyel fog működhetni. A jelenlegi rendszer csak a hanyag, csak a munkakerülő, a közönyös tanfelügyelőnek nyújt igen tág mezőt a mentegetőzésre ; mert midőn egy tanfelügyelőnek 400 — 500 községben 600—700 iskolát kell ellenőrizni: akkor azt, hogy ez lehetetlen, — különösen a magyarországi közlekedés mellett, — nem kell bizonyítani. Panasz esetében mindig munkával való tulhalmozottsággal mentegetőzhetnek, és pedig sokszor méltán is. Az első szükségnek tartom létszámuk emelését azért, hogy a most reájok fordított pénzt ne hiába adjuk ki. Tegnap Oláh Gyula képviselő urnák tetszett említeni, hogy az országban nehezen lett volna az első alkalommal 42 szakképzett tanfelügyelő, és azon nézetét fejezte ki, hogy talán azon mérvben szaporítsuk a létszámot, amely mértékben lesznek olyanok, kik megfelelnek ez állomásnak. Ezt elméletileg elfogadom és igen óhajtanám ; de azt hiszem, hogy circulus vitiosusban forognánk, mert míg nem lesznek állomások, addig nem is lesznek tehetséges férfiak, kik magokat oda képezzék, és igy arra sokáig kellene várnunk. Azt tartom, hogy épen a gyengébb erőknek kisebb tankerületet kell adni, hogy képesek legyenek megfelelni kötelességoknek. (Helyeslés.) Hogy ez intézmény nem bizonyult be egészen életrevalónak, annak másik oka a tanfelügyelők hatáskörének igazán nyomorult voltában is fekszik. Hatáskörük nem egyéb, mint petionálás. A tanfelügyelő a községet megkéri szépen, tegye ezt, meg azt; elmegy kerülete 3—400 községébe , és vagy másfél év múlva visszakerül ismét oda, hogy megláthassa, hogy semmi sem történt. Fölterjesztést tesz a megyére, az alispán előterjeszti az ügyet az évnegyedes közgyűlésnek, szép határozatot is hoznak, utasítják a szolgabírót, s csak másfél évre múlva veszi észre a tanfelügyelő, hogy semmi sem történt. Ezen módon a tanfelügyelő igazán fényűzési czikk. Vagy meg kell szüntetni az egész intézményt, vagy azon hatáskörrel ellátni, a melylyel hivatásának megfelelhet. (Helyeslés.) Azonban azt hiszem, hogy az ország nincs most anyagilag oly helyzetben, hogy oly nagy számú tanfelügyelői állomásokat állítsunk föl, hogy az a szükségnek megfeleljen; és azért szükségesnek tartom, a tanfelügyelői intézmény szorosabb kapcsolatba hozni a törvényhatósági és községi
