Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-98
ÍS2 98. országos ülés február 25. 1873. szavazásával előteremteni nem lehet. Ha valahol, ugy e téren nem áll Montecuculi ismeretes állítása a pénz fontosságáról. Mi itten ideális factorokkal számítunk, erkölcsi alapokon állunk, és lm azon ideális és erkölcsi factorokat nem teremtjük elő: akármily nagy budget-tételeket szavazunk meg, igazi áldás működésünket nem koronázhatja. (Élénk tetszés.) Schvarcz Gyula: Csak néhány szóért esedezem. (Halljukl) A 128. szakasz alapján kérek szót. Kijelentem, miszerint nem azt mondottam, hogy a jelen előirányzat visszaesés az előbbi budgetekhez képest; hanem megneveztem az 1871. előirányzatot és hozzátettem, hogy leszámítva a^kolozsvári egyetem költségeit és a magyar koronához csatolt határőrvidék után szükséges uj költségeket: a fönálló tanintézetek födözését tekintve, visszaesés van az előirányzatban. Ami személyes kérdésemet illeti, az előadó ur nekem azt mondja: ugy látszik, hogy nem olvastam el a bizottság jelentését, (Élénk derültség.) Ráolvasom, hogy ő nem olvasta el. (Zajos derültség.) ő nem olvasta el. Előbb azt méltóztatott constatálni, hogy a pénzügyi bizottság az egyetemnél és műegyetemnél nem tett levonást. Ez nem igaz, a bizottság jelentésének 3. lapján olvasható, hogy 25.000 forint helyett 20.000 forintot ajánl megszavazásra a tanszékeket, s gyűjteményeket illetőleg. Ha 25.000 forint helyett 20.000 forintot ajánlani nem levonás: nem tudom mi a levonás. Egyébiránt a népnevelésre vonatkozólag is tévedett, és nem olvasta el a bizottsági előadó ur, vagy elfelejtette a bizottság jelentését ; (Élénk derültség) mert a három tanfölügyelőnek fölállítására a minister által előirányzott összeget a bizottság szintén törülte. Egyébként e tekintetben elég constatálnom, bogy én elolvastam a bizottság jelentését, és nem is veszem rósz néven, hogy a bizottsági előadó ur azt mondotta, hogy én nem olvastam el, mert hisz ezt ő maga sem hiszi; hisz ez olyan szónoki figura, amelyet már Hermogenes, Cicero és azóta egyéb tudós szakférfiak elég bőven tárgyaltak. (Atalános zajos derültség.) Insimiatio! (Tartós derültség.) Molnár Aladár: Tisztelt ház! Azok után, amik tegnap és ma e házban elmondottak, legyen szabad nekem is némely észrevételeket tennem oly rövidséggel, minőt egészségi állapotom igényel. (Halljuk! Halljuk!) Nem lehet szándékom a tisztelt közoktatási minister ur költségvetését sem védeni, sem megtámadni. Védelemre azért nincs szükség, mert a költségvetést nem támadta meg senki. (Ugy van!) Oly atalános a bizalom, mely az igen tisztelt közoktatásügyi minister ur, és a működése alatt megkezdett irány iránt nyilvánul, hogy ha egyes pontokra nézve némely szónoknak eltérő nézete volt is, ezt támadásnak egy átalán nem tekinthetem. Ugyanazon teljes bizalommal viseltetvén én is a minister urnák (Halljuk!) mind buzgalma, mind erélye, mind czélja iránt: nekem sem lehet szándékom akár közoktatási politikáját, akár költségvetését bármely pontjában megtámadni, s ha talán mégis a közoktatási ügyek menetében észlelhető egy és más bajokra reflectálok, ne méltóztassék ezt ugy venni, mint ha szavaim talán a közoktatási minister ur ellen volnának intézve. Legyen szabad előre bocsátanom egy pár megjegyzést álláspontom megjelölésére, annyival inkább, mert egészségem nem engedi meg, hogy nézeteimet részletesen és tüzetesen minden pontra nézve kifejthessem. (Halljuk!) Egyes, részletes szakokkal foglalkozó emberek hamar azon egyoldalúságba esnek, hogy az ő szaktárgyukat tartják egyedül üdvözítőnek és az állami és társadalmi élet minden bajaira nézve egyedüli gyógyszernek, különösen közoktatási, közművelődési dolgokkal foglalkozó emberek azon hirben állanak, hogy egyedül iskoláikkal akarják a világot boldogítani és a társadalom, meg az állam egyéb intézményeit azokhoz mérten alárendelt csekélységnek tartják. En igyekezem ezen egyoldalúságtól mentnek lenni, és teljes horderejűkben méltányolni a társadalmi és állami élet egyéb intézményeit is. Nekem is meggyőződésem, hogy a magyar nemzet fönmararadása és fejlődése culturalis kérdés; de azt nem merném állítani, hogy ezen culturalis kérdést egyedül a közoktatás képes megoldani. Én a közművelődés nagy tényezőjének ismerem el a jó igazságszolgáltatást, (Helyeslés) a jó jogrendszert, a jó közigazgatást, (Helyeslés) a jó közgazdászai politikát; (Helyeslés) de azt mégis talán egy oldaluság nélkül állithatom, hogy mindezen tényezők közt egyik, legalább is egyenjogú és nagy tényezője a nemzeti haladásnak a közoktatás; (Atalános élénk helyeslés) s csak mint egyikre, de egyik legfontosabbikra vagyok bátor a tisztelt ház figyelmet fölhívni. A jó közgazdászat! politika, a jó közlekedési rendszer nagyban elő mozdítják egy ország anyagi helyzetet; de hogy a vasutakat föltudjuk használni, ahhoz egyfelől munka-szerető értelmes nép kell, másfelől kiképzett szakemberek szükségesek, kiket csak iskolák s főleg szakiskolák állíthatnak elő. (Helyeslés.) A jó igazságszolgáltatáshoz nem elég jó codex, ahhoz szükségesek kiképzett jogtudós bírák, a kik a jogi főtanodákból kerülnek ki. (Helyeslés.) Az jó administratiohoz nemcsak képzett s ügyes administraló tisztviselő kell, hanem kell hozzá rendszerető, kötelesség érző müveit értelmes nép. (Atalános élénk helyeslés.) Olcsó és jó közigazgatás csak ily kötelességérző művelt nép között lehetséges.
