Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-98
74 98. országos ülés február 25. 1873. küzdelmekben kifáradt párterők tehetetlenségében gyökeredzik. Vannak ismét mások, nem kevésbbé sötéten látó és gyanakodó természetűek, kik ezen esetben nem igen örülnek a mutatkozó nyugalomteljes simaságnak, mert attól tartanak, hogy az ilyen eljárás fontos nagy horderejű kérdésekben nagy közérdekeket képes föláldozni az esetről-esetre alakuló vagy mutatkozó múlékony pártszövetkezés kisérk-teknek. Én .azonban inkább szeretem hinni, hogy ezen nyugalom teljes-eljárásnak forrása ama hazafias hölcseség, mely végre-valahára képes volt megértetni a mélyen tisztelt ház minden egyes tagjával a törvényhozás komoly föladatát. De bármennyire legyen is őszinte örömöm a fölött, amik e házban ezen költségvetési vita alkalmával tapasztalhatók, megvallom, nem tudok mást, mint aggodalmamnak adni kifejezést azon irány fölött, melybe ezen sima eljárást, hogy ugy mondjam, engedékenységet a vita érdemteljes és általam igen tisztelt vezető tényezői terelni látszanak. Az 1873. évi előirányzat többletet mutat a múlt évi előirányzathoz képest, De ha figyelembe veszszük a Kolozsvárott fölállított egyetemet, és még inkább az azóta a magyar koronához csatolt határőrvidéken fölállítandó iskolák födözésére előirányzott összegeket, határozottan azt mondhatjuk, hogy az előirányzat különösen a tisztelt pénzügyi bizottság által óhajtott törlésekkel, visszaesést mutat az 1871-diki közoktatásügyi előirányzathoz képest. Én részemről, mélyen tisztelt képviselőház, nagy elismeréssel viseltetem, mint viseltetünk mindnyájan azon érdemes hazafiak iránt. kiket a t. képviselőház a pénzügyi bizottságba beválasztott, elismeréssel viseltetem azon hazafiak törekvése iránt is, miszerint ők minden fölösleges költségtől meg akarják kímélni az állampénztárt. De sajnálattal kell kijelentenem, nem helyeselhetem egyátalában véve a takarékoskodó törléseket ott, hol maga a minister ur által előirányzott költségvetési tételek is, nézetem szerint, és talán nemcsak áz én nézetem, de a tisztelt ház számos tagjának nézete szerint is, nem fedezik kellőleg a legégetőbb szükségleteket. Az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi minister ur, kinek én őszinte tisztelője vagyok, kinek buzgalmát e házban nálamnál talán senki jobban nem méltányolja; az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi minister ur azonban magát azon költségvetést, azon előirányzatot, melyet ó részletes indokolással a ház elé terjesztett, magának ezen előirányzatnak tételeit elejti, és ami valóban megdöbbentő, csatlakozik a pénzügyi bizottság által indítványozott törlésekhez. Nagy figyelemmel olvastam el a minister urnák beszédét, mert tegnap nem volt szerencsém annak elejét hallani; tanulmányoztam a minister ur beszédét egész terjedelmében és megvallom őszintén, hogy én okot arra, hogy mi indította őt e lépésre, megfogható tárgyilagos okot igen szép beszédében nem voltam képes fölfedezni; nem voltam pedig képes fölfedezni annál kevésbbé, mert beszéde végén szónoki emelkedettséggel maga is hangsúlyozza azt, hogy Magyarország pénzügyeit nem fogják derangirozni, mint beszédében magát kifejezé, azon költségek, melyeket mi közoktatási czélokra teszünk; ellenkezőleg e költségek kamatjai busásan vissza fognak térülni, A közoktatásügyi minister annyira hangsúlyozta ezt, hogy valóban csodálnom kell, hogy mikép csatlakozhatott mégis a pénzügyi bizottság által indítványozott törlésekhez. Megkísérlem kifejteni } tisztelt képviselőház, ugy, amint én gondolom — meglehet, hogy csalódom — minő indokok bírhatták a ministert e lépésre. Lehet, hogy pénzügyi helyzetünk iránti tekintetek. Részemről, — megvallom őszintén — ezen tekinteteket nagyon méltánylom, de nem tartom azokat helyén lévőknek itt e kérdésnél, midőn csak 280.000 forintot lehet megtakarítanunk, mint maga a pénzügyi bizottság is kilátásba helyezi és midőn nemcsak magának ezen 280.000 frtnak törlése szerintem valódi veszteség az illető érdekekre nézve, hanem azon irány, melyet a pénzügyi bizottság e téren inaugurálni kivan: az én szemem előtt valódi veszély. Ha az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi minister ur takarékoskodni akarna, minden esetre hazafiúi érdem volna részéről, de hisz épen a ministertanácsban — sőt a kabinet solidaritásánál fogva kell, hogy legyen annyi befolyása — hogy érvényesítse meggyőződését oly törlésekre nézve, hol nem ezreket, de száz ezreket, talán milliókat lehet a meddő kiadásokból meggazdálkodni. Nagy sajnálatomat kell e tekintetben kifejezni, tekintettel azokra, amik a múlt évben is történtek, nem mintha részemről kétségbe vonnám a buzgalmat, szakértelmet és hazaszeretetet azon férfiaknál, kik eddig a közoktatásügyi tárczát kezelték, de tény, hogy nem fejtettek ki elég erólyt vagy azért, mert nem tartották magukat eléggé indíttatva, vagy: mert nagyon nagy ellentétekbe, nagyon nagy akadályokba ütköztek; — mondom — nem fejtettek ki kellő erélyt, vagy nem voltak képesek fölmutatni, jó szándékuk daczára, annyi eredményt, miszerint épen a cabinet-solidaritásnál fogva ügyekeztek volna oda hatni, hogy azon milliókat fordították volna közmivelődési czélokra, melyeket meglehetett volna nézetem és ugy hiszem a tisztelt ház számos tagjának nézete szerint gazdálkodni a meddő kiadásoknál, különösen a vasúti concessiók kamat biztosításánál meg lehetett volna kímélni, és pedig már 1867. után mindjárt, midőn a kormányzat átvétetett, midőn a financ-regie, ha nem is végleg törvényhozásilag szerveztetett, de midőn ez az egész cabinetnek jogkörében állott; I meg lehetett volna kímélni milliókat, hogy akkor az
