Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-98
98. országos ülés rebruár 25. 1873. 75* igen tisztelt és felejthetlen emlékezetű közoktatásügyi ministernek nem sikertilt e tekintetben budgetjében nagyobb tételeket előirányozni: ezt nem tudom magamnak megfejteni. Lehet egyéb kint, hogy egy más indok szolgál alapul arra nézve, hogy a tisztelt közoktatásügyi minister ur csatlakozott a pénzügyi bizottság által indítványozott törlésekhez: az meglehet. A közoktatásügyi minister ur igen buzgó, igen életre való ügyes politikus, s mint ilyen tudja, mint tudjuk mindannyian, hogy hazánk jelen átalakulási korszakában, ha valaha volt, most van szükség a kormány állandóságára. Épen azért, mert a eabinet solidaritása követeli, hogy egyhangú, egyöntetű legyen az eljárás, különösen a költségvetés előirányzatában: meglehet, ő azt tapasztalta, hogy a cabinet solidaritása, tekintve a cabinetnék egyéb elemeit nem kedvező annyira, amint ő szeretné a közmivelődési érdekekkel szemben. Vagy ha magában a cabinetben nem tapasztalta, és látta talán azt, ami szintén lehetséges, mert a parlamenti kormányzat következménye, hogy azon factorok, melyek e házban a pártokat vezetik, nem találják jelenleg indokoltnak nagyobbszerü bőkezűséget mutatni a közművelődési czélok iránt, holott maga is annyira es oly melegen hangsúlyozta a közművelődés fejlesztésének szükségét, szóval, hogy missiója érzetének egy neme volt az, mely a közoktatási minister urat, talán azon meggyőződésre vezette, hogy neki a pénzügyi bizottság által indítványozott törlésekhez hozzá járulnia kell; meglehet — és e szempontból helyesen — azt hitte, hogy miután magában hivatást érez azon tárcza betöltésére, hogy ő nála is, mint az egész szerves világban az önföntartás ösztöne és érzete érvényesült tárczájára nézve, és hogy ha ezt tette, nagyon helyesen cselekedett; mert csakugyan, ha valaki magában hivatást érez a közügynek használni : szükséges gondoskodni a föltételek biztosításáról, hogy erejét conserválhassa, ugy, hogy hanem lehet, ma nagy mérvben lendíteni, tehesse ezt legalább holnap. De azt hiszem tisztelt ház, hogy e tekintetben a közoktatásügyi minister ur mégis tévedett; mert részemről nem hiszem, hogy ha ő magát határozott férfias ellentétbe helyezte volna az oppositio esetében a cabinet többi tagjaival, vagy ha bátran szembeszállt volna azon vezető elemekkel, melyek a budget alakítására befolyással birnak: akkor nem hiszem, hogy bátor férfias föllépése háttérbe ne szorította volna azon aggodalmakat; mert azt nagyon is tudom, hogy ha eddig tényleg nem is tettünk annyit, amennyit a közoktatásügy téren tennünk kellett volna, van mégis az egész nemzetben is, különösen pártjainkban annyi értelmiség és korszerűség, — hogy ugy fejezzem ki magam, — hogy minden esetre megértik azon hátrányt, mely származik a közvéleményből, és pedig ugy szólván, egész Európa előtt az oly nemzetre, és az oly pártokra, melyek egymással küzdenek, hogyha ők ugy állítják oda magokat, mint akik nem eléggé birnak érzékkel épen a közmivelődés fejlése iránt. Ha tehát a tisztelt minister urnák ezen érzelme volt azon indok, mely őt ezen törlések elfogadására birta: akkor, ezen esetben szintén azt hiszem hogy tévedett. De lehetett talán egy harmadik ok is, és ez. talán az volt, hogy megemlékezett azon időről, midőn egy valóban emelkedett lelkű közoktatási ministérnek a kéjrviselőház magas lelkesedésében többet szavazott meg, mint amennyit maga kért és az eredmény mégis az lett, hogy egy év után kitűnt, miszerint a közoktatási minister még azon összeget sem tudta elkölteni, melyet neki a ház nagylelkiileg megszavazott. Ha ez volt oka: akkor azt kell mondanom, hogy ez nem kevésbbé tévedés; mert, hogy nem költötte el a minister azon összeget, az minden esetre hiba volt. Majd visszatérek azon akadályokra, melyek az 1868. XXXVIII. törvényezikknek végrehajtását lehetetlenné teszik. Elismerem azon nehézségeket, melyek fölmerülnek azon kérdésben, hogy hol segélyezheti az állam a felekezeti iskolákat és nagyon helyeslem a tisztelt minister urnák azon lejelentését, hogy törvényhozásilag akarja szabályozni azon föltételeket, amelyek alatt a magán és felekezeti iskoláknak segélyt fog az állam nyújtani; annyi azonban tény, hogy magában az 18G8-ik XXXVIII-ik törvényezikkben is van egy §. a 80-ik §., amely egyenesen meghagyja a kormánynak, hogy ott, ahol szükségét érzi: az állam közvetlenül állítson föl tanintézeteket. Én tehát nem értem, hogy mi, kik annyit, tán többet szónokoltunk, mint talán Európában nemzet szónokolt, a népnevelés fejlesztése mellett és érezzük annak szükségét, mint Európában talán sehol sem: és mégis azon néhány százezer forintot, melyet a minister benhagyott a pénztárban, bejelentvén, hogy azt nem tudta elkölteni, hogy azokat a boldogult minister nem fordította épen ezen §. reahsálására, ha tehát ezen praecedens riasztotta őt vissza: akkor sajnálattal bár és már harmadszor ki kell jelentenem : hogy, nézetem szerint, elhatározása tévedésen alapult. Uraim, sokat beszéltünk a közoktatásról, de az eddigi vitáknak eredménye talán mégis egy néhány valóban gyakorlatias tételben öszpontositható. Nem hiszem, hogy valaki e házban tagadná, miszerint tény az, hogy mi egy circulus virtiosusban vagyunk. Mi mindig azt hangoztatjuk, hogy tanerők hiányában sinyltink. Beismerjük a tanerők e hiányát, sőt azt is tudjuk, hogy ennek oka az, miszerint a tanerőket nem birjuk eléggé jól fizetni, ismeretesek élőt-, tünk azon szomorú tények, naponkint hoznak fel a lapok sajátságosnál sajátságosabb adatokat, nem említem csak a sopronyi esetet, hogy 84 tanitó folyamodott vasúti őr állomásért, hanem fölemlítem pél1 (, ;:
