Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-97
C2 97. országos ülés február 24. 1873. Attól tartanak némelyek, hogy ezen módon talán ezen alapok és alapítványok illetéktelenül elvonattathatnának azon czéloktól, melyekre rendelvék, illetőleg eddig fordíttattak. Én részemről ezen aggodalomban nem osztozom. Vannak más ministeriumok költségvetéseiben is alapok- és alapítványoknak előirányzatai bevezetve: és sohasem jutott eszébejje házban senkinek indítványozni azt, hogy ezen alapok és alapítványok jövedelmei más czélokra fordíttassanak, mint amelyekre rendelve vannak. Nézetein szerint megsértése az országgyűlésnek, alaptalan kárhoztatása a parlamenti kormányrendszernek azon föltevés, hogy az országgyűlés képes lenne közreműködni arra, hogy bármely alap vagy alapítvány elvonassék azon czéloktól, melyekre jog és törvény szerint valóban rendelve van. (Helyeslés bal felöl.) Igaz, hogy ezen alapok és alapítványok egynémelyükének jogi természetére nézve különböző vélemények vannak; ezen kérdés előbb-utóbb véglegesen eldöntendő is lesz. De addig is. mig ezen kérdés véglegesen annak utján eldöntetik, ezen alapokat és alapítványokat kezelni kell. s miután az állam kormánya törvényes gyakorlatában van ezen alapok és alapítványok kezelésének: ezen kezelés módozatait megállapítani, azt ellenőrizni, az országgyűlésnek mindenesetre joga van. Bármikor, barmiként döntessék is azonban az általam említett jogi kérdés: ezen jogi kérdés végleges eldöntésének soha nem fog praejudicálhatni azon tény, hogy addig is ezen alapok és alapítványok a törvényhozás ellenőrzése, s az országgyűlés által tárgyalt előirányzat mellett kezeltetnek. Mert kérdem, mért ne tarthatná az országgyűlés az említett jogi kérdésnek végleges eldöntéséig szemmel azon czélokat, melyekre ezen alapok és alapítványok eddig fordíttattak? Azt hiszem, szemmel tarthatja és szemmel tartani is fogja. Nem akarok ezen alkalommal átalában az egyházi javakról szólni; nem akarok szólni a magánalapítványokról, jelesül azokról, melyek a vallási szakadás után keletkeztek, és melyeknek birtokát mindenik illető felekezet részére az 1790. XXVI. törvény biztosítja; nem akarok szólni a horvát-slavonországi alapokról és alapítványokról, melyek iránt a rendelkezési jog kizárólag magát a horvát-slavon országgyűlést illeti, — néhány igen rövid szót ez alkalommal csak a vallás- és közoktatásügyi ministerium kezelése alatt levő két főalapról: a vallási és tanulmányi alapról akarok mondani. (Halljuk!) Azon javak, melyek ezen alapokat és alapítványokat képezik, ezelőtt szerzetes rendek javai voltak. Ezen szerzetes rendek, részint az idők viszontagságai miatt elpusztulván, elhagyatván, részint illetékes hatalom által eltöröltetvén, javaik annak birtokába mentek át ; ki a világon mindenütt, és törvényeink szerint nálunk is, minden magva szakadt, minden uratlan birtok egyedüli örököse: az állam birtokába mentek át. (Helyeslés, Ugy van!) Ezen javak kezdetben, mint államiak, az állam egyéb javaival együtt kezeltettek. Hiszen nem egy példát lehetne arra nézve is fölmutatni, hogy ezen javak közül több, kir. adománylevelek mellett magánosoknak adományoztatott, de később a korona ezen javak jövedelmeiről s azok fölhasználásáról máskép intézkedett: egy részét egyházi czélokra,. más részét tanulmányi czélokra rendelte fordíttatni. Az előbb említettekből a vallási alap, az utóbbiakból a tanulmányi alap keletkezett. De mind a mellett, hogy a korona ezen javak jövedelméről, és azoknak fölhasználásáról ekkép intézkedett, azoknak kezelését magának folyvást föntartotta, világos bizonyítékául annak, hogy az állam mind a mellett, hogy ezen javak jövedelmeinek fölhasználásáról ugy, amint említettem, intézkedett: azoknak tulajdon-jogáról végkép nem mondott le. Egyébiránt, csekély nézetem szerint, midőn a korona ezen javak jövedelmeinek fölhasználásáról akkép, mint mondtam, intézkedett: egyátalában nem törvénytelenül, nem törvény ellen cselekedett, hanem cselekedett törvény szerint, jelesül az 1548. XH-ik törvény czikk szerint, mely határozottan rendeli, hogy az elhagyott szerzetek, kolostorok, káptalanok javai, s más ily elhagyott egyházi javak, részint katholikus egyházi, részint — s pedig már nem hitfelekezeti, hanem átalában — tanulmányi czélokra fordíttassanak. Én nem mondom azt, hogy ezen törvény megváltoztathatatlan, sőt ellenkezőleg azon véleményben vagyok, hogy valamint bármely más törvényt, ugy ezen törvényt is ngyanazon hatalom, amely azt alkotta, a törvényhozás, ha az idő körülményei ugy kívánják, megváltoztathatja, megváltoztathatja egy evégre alkotandó törvény által. Azt sem mondom, tisztelt ház! hogy ezen törvény most változtattassék meg; ez egy" igen nagy fontosságú kérdés, melyet nemcsak jogi szempontokból hanem politikai és opportunitási szempontokból is igen komolyan megfontolva kell megoldani; én csak azt állítom, hogy az általam említett törvény addig, mig fönáll, mig meg nem változtatik: föntartandó. Ezeket csak azért voltam bátor ez alkalommal fölemlíteni, miszerint constatáljam, hogy habár a törvényhozásnak joga van az emiitett 1548. 12-ik törvényczikknek, és más ide vágó törvényeknek megváltoztatásával a kérdéses alapok és alapítványok jövedelmeinek fölhasználásáról máskép is rendelkezni, mint azok eddig használtattak; mindazonáltal addig, mig fönáll az említett törvény: az teljesítendő. Azért voltam bátor ezeket fölemlítem, miszerint constatáljam azt, hogy egyátalában nem alapos azoknak aggodalma, akik azt hiszik, hogy
