Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-97

97. országos ülés február 24. 1873. 03 már egyedül azon tény miatt, mert a kérdéses alapok és alapítványoknak előirányzatai ország^ülésileg tárgyaltatni fognak, megváltoztatnék ezen alapok és alapítványok jogi természete, és azok már csupán ezen^tény miatt is el vonathatnának azon czéloktól, .amelyekre eddig fordítva voltak. Ezeknek alapján bátor vagyok a tisztelt ház „•plé következő indítványt terjeszteni. (Halljuk!) Határozati javaslat. Minthogy a ministeriumok összes ügykezelésének •ellenőrzése a képviselőháznak joga és kötelessége is, s ez ellenőrzést a képviselő ház, főképen a költségvetési előirányzatoknak tárgyalásával és megalapításával gyakorolja; minthogy továbbá a ministeriumok által kezelt alapoknak és alapítványoknak költségvetései azon czéloknak szemmel tartásával, amelyekre bevételeik addig fordíttattak, a jogi tertermészetükre nézve ne talán támasztható kérdéseknek végleges eldöntése előtt is országgyülésileg anélkül tárgyaltathatnak, hogy ezen tényből az említett jogi kérdéseknek későbbi megoldására visszaható valamely következés vonathatnék; ezeknélfogva határozza el a tisztelt ház, hogy: „A vallás- és közoktatásügyi minister a közvetlen kezelése alatt álló alapok és alapítványok bevételeinek és kiadásainak előirányzatát az illető czimek, rovatok és tételek szermt összeállitva, jövőben évenkint költségvetéséhe foglalja." Kérem ezen indítványomat elfogadtatni. (Élénk helyeslés bal felől.) Trefort Ágost közoktatásügyi minister: Tisztelt ház! Minthogy mindnyájunk érdekében áll, hogy a budget-tárgyaláson mielőbb tul legyünk, nehogy a kormány azon kellemetlen helyzetbe jöjjön, hogy kénytelen legyen még egyszer indemnytit kérni, miután Ghyczy Kálmán tisztelt képviselő ur indítványa igen nagy horderővel bir, s inkább a jövő, mint a jelen budgetre vonatkozik : méltóztassék annak kinyomatását elrendelni, és a budgetek, illetőleg a budget-törvény tárgyalása után határozni annak fölvétele iránt. Kérem magát az indítványozó urat, ne méltóztassék ellenezni e kérelmemet. Ghyczy Kálmán: Indítványomhoz mindenesetre ragaszkodom, és azt tárgyaltatni kívánom ; de belátom, hogy az indítvány, melyet beadni szerencsém volt, hosszabb vitára adhat alkalmat, mely vita a költségvetési tárgyalás igen kívánatos befejezését gátolhatja, és mivel különben is indítványom már nem ezen évre, hanem a jövőre vonatkozik: ennélfogva ha a ház határozata azt fogja kimondani, hogy ezen indítvány a költségvetés tárgyalásának befejezése után, még ez ülésszak alatt necsak felvételre, hanem tárgyalásra tűzessék ki: akkor kész vagyok a minister ur javaslatát elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak elfogadni az indítványt? (Jobb felöl: Fölvételrel Elfogadjukl) Tehát a beadott indítvány ki fog nyomatni, és a költségvetés befejezése után tárgyalásra tűzetik ki. Körmendy Sándor: Tisztelt ház ! Először szólalok föl az országgyűlés folyama alatt, mit nem azért említek, mintha becses türelmökkel viszszaélni kívánnék, hanem hogy azzal annyival inkább szívesek legyenek megajándékozni. (Halljuk!) A fölött tanácskozunk, hogy minők és milyenek legyenek közoktatási állapotaink, mindnyájan megegyezünk abban, hogy legyenek jók, minél jobbak. Jó közoktatási állapotokat, jó közoktatási törvények, ezeknek határozott végrehajtása, közérdekeltség, áldozatokkal teremtenek. Engedje meg tehát a tisztelt ház, hogy vizsgálat tárgyává tegyem, hogy vannak e jó közoktatási törvényeink? Igen röviden vizsgálandom e kérdést, s csak annyit mondok, hogy nincsenek; van egy a népoktatási törvény, szólok tehát erről annyival inkább, mivel ez a törvény ma már úgyis a közvélemény előtt jó és rósz oldalairól napi kérdést képez, s mert a tisztelt közoktatási minister ur is ma azon nyilatkozatot tette, hogy miután már oly hangosan nyilatkozott a közvélemény ezen törvény hiányai fölött, hogy akarva sem dughatná be fülét előtte : kilátásba helyezte, — akár tetszik e kifejezés a , Pesti Napló "-nak, és tán másoknak is akár nem,— a „revisió"-t, nevén nevezvén a gyermeket; én, tehát a tisztelt ház becses engedelmével először a népoktatási törvényről e szempontból fogok szólani annyival is inkább, mert meggyőződésem szerint a népoktatás az összes hazai közoktatási ügynek alapja és politikai tekintetben végczélja is. Szólok először is arról, hogy vannak-e tisztelt ház! néptanodáink? Ha kezünkbe vesszük azon jelentést, amely „két év" alatt készült, abból fájdalom, nem látjuk azt. hogy mennyi hiányzik. Mindnyájan tudjuk azonban, hogy ezerekre megy a néptanodák hiánya, s még sokkal számosabb a hiány, azon tanodáknak szűk voltuk tekintetében, miszerint csak itt a fővárosban is, részint azok nem léte, részint azoknak szűk volta miatt a tankötelezetteknek csak fele sem fér be; ha pedig építkezési viszonyaikat vizsgáljuk, egészségtelen szűk voltukat figyelembe vesszük: kétségbe kell esnünk tanodánk állapota fölött, miután a Magyarországon, fájdalom, oly nagy gyermek halandóság ós a tanítók hiánya itt is gyökerezik. Ezen a bajon kell tehát legelőször is segítenünk, de miként? Az 1868. XXXVIII. törvényczikk ad-e kezünkbe hatalmat e tekintetben? Tisztelt ház! Az 1868. XXXVIII. törvényczikk szabadelvüségénél fogva — ellenkezőleg mint Tarnóczy tisztelt képviselő ur óhajtja, •— minek én nagyon örülök, mert egyáltalán nem akarnám a tanügyet