Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-97

97. országos ülés február 24. 1873. (51 mivel meggyőződésem, hogy az államok ezután csak azon mérvben biztositandják magoknak az állandóságot, amennyiben képesek leendnek gyakorlatban megközelíteni azon humanisticus irányt, mely eddig eszményileg a vallásokban nyert kifejezést, amenynyiben ügy ekéz end ének előmozdítani az emberiség végczéljait, átalánossá tenni az anyagi és szellemi jóllétet, melyért küzdöttek mindig az emberiség jobbjai; de amely csak akkor leend gyakorlatilag elérhető, ha az emberiség szellemileg és erkölcsileg művelt leend; — és végre mivel hiszem, hogy nemzetein csak ez áron lesz képes megfelelni azon magasztos polgárositási hivatásának, melynek betöltése biztosithatja csupán szeretett magyar hazám jövőjét: (Helyeslés.) ezekhez képest kérem a t. minister urat, terjeszszen elénk oly törvényjavaslatot, mely az imént kifejtett elméletnek és a gyakorlat követelményeinek megfeleljen, mely azon elvből induljon ki, hogy a közoktatás kizárólag a souverain állam joga és kötelessége, amelynek teljesítésénél a községek ás felekezeteknek közvetítése csak oly mérvben és addig használandó, mig az állam és közvetve az emberiség végczéljainak megfelel. Mert az eddigi utón .ahelyett, hogy a czélban egyetértő érdek és honszeretet által összeforrt honpolgárokat nevelnénk: átszolgáltatjuk a jövő nemzedéket azoknak, kik belőle fanatismus által elvakított izgatókat képeznek, kik végzetes perezben saját felekezeteikkel és nemzetiségeikkel együtt a közös hazát is az előítéletek sötét romjai alá temetnék. (Helyeslés.) Tisztelt ház! Nagy és magasztos e czél, de csak hatalmas eszközökkel érhető el. Hogy beteljesedjék Széchényi jóslata, hogy a magyar nem volt, de lesz : szükséges, hogy kövesse nemzetünk a közoktatási minister urat, ha azt mondandja: — a közművelődés, polgárosodás küzdterén előre magyar. (Helyeslés.) Elnök (leszáll és helyét Perczel Béla foglalja el.) Ghyczy Kálmán t Tisztelt ház ! (Mozgás. Halljuk!) A pénzügyi bizottság átalános jelentésének tárgyalásakor bátor voltam a tiszlelt háznak bejelenteni, hogy a vallás- és közoktatási ministerium költségvetése tárgyalásának alkalmával az e ministerium által kezelt alapokra és alapítványokra vonatkozólag indítványt fogok a ház asztalára letenni. (Halljuk!) Ezen indítványt mindamellett, hogy nincs szándékom a vallás-és közoktatási ministerium költségvetéséhez átalánosan szólani, mégis csak most terjeszthetem be, midőn ezen költségvetésről átalánosságban is szólhatnék; mert indítványom nem vonatkozik a költségvetésnek egyik részére sem, hanem oda van irányozva, hogy mintán e költségvetésből egy ahhoz lényegesen tartozó rész hiányzik, ezen hiány pótoltassék, a költségvetés ki egészíttessék ; jelesül indítványom az, hogy a vallás- és közoktatásügyi ministerium közvetlen kezelése alatt álló alapok és alapítványok bevételeinek és kiadásainak előirányzata ezen ministerium költségvetésébe foglaltassák, — s én csak ezen indítványom indokolására fogok ez alkalommal szorítkozni, mit annyival inkább tehetni vélek, mivel azokra, amiket az igen tisztelt minister ur ezen tárgyalás megnyitása alkalmával mondani méltóztatott, volnának ugyan észrevételeim, s még több észrevételem lenne azoknak egy részére, amiket az előttem szólott tisztelt képviselő ur méltóztatott fölemlíteni; de miután a minister ur kijelentette, hogy ő azok iránt, miket ugy a felsőbb, mint a közép és a népoktatás terén tervez, külön javaslatokat fog a maga idejében a ház elé terjeszteni: azt hiszem, hogy emiitett észrevételeim előadásának legalkalmasabb helye és ideje akkor leend, midőn a javaslatok beterjesztetni s a ház által tárgyaltatni fognak. Indítványomat igen röviden indokolhatom. Az 1848-ik esztendei III. törvényezikk meghatározta a ministeriumok ügykezelésének jogkörét. Ezen törvényezikk, jelesül 6-ik §-a, ezeket foglalja magában (olvas): .Mindazon tárgyakban, melyek eddig a magyar királyi udvari kanezelláriának, a királyi helytartó-tanácsnak, s a kir. kincstárnoknak köréhez tartoznak, vagy azokhoz tartozniok kellett volna s átalában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai tárgyakban ő felsége a végrehajtó-hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar ministerium által fogja gyakorolni." A törvény ezen határozott rendeletéből, nézetem szerint, világos, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister nem csak jogosítva, hanem kötelezve is volt kezelése alá venni azon alapokat és alapítványokat, melyeket azelőtt az említett dicasteriumok kezelték, s átvévén ezen alapokat és alapítványokat, köteles azokat azon jogkörrel kezelni, melyet átalában a ministerium ügykezelésére nézve az 1848-ik évi III. törvényezik kijelöl. Ha a ministerium köteles ez alapok és alapitványokat kezelni: köteles azokat ugy kezelni, mint bármely más ügyet, mely tárczájához tartozik, mert a törvény arról, hogy ezen alapok és alapítványok másképen kezeltessenek, nem rendelkezik. A törvény ezen alapok és alapítványok kezelésére nézve az átalános szabály alól kivételt nem tesz. Valamint tehát nincs ügy, nincs pénz, nincs érték, melyet a ministerium az országgyűlés ellenőrzése és a felelősség és számadás terhe nélkül kezelhetne: ugy tartozik kezelni ezen alapokat és alapitványokat is, azaz bevételi és kiadási előhányzataiknak előterjesztése, országgyűlési tárgyalása és számadásainak a számvevőszék által megvizsgálása mellett. (Helyeslés bal felöl.)