Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-97

€0 97. országos ülés február 24. 1873. nincsenek szabatosan meghatározva , és végre­hajtási joguk épen nincsen}; legfölebb a fele­kezeti vagy községi autonóm testületeket szabad megkérniök a törvény végrehajtására; — ha pedig ezek engedetlenkednek, ugy az oktatásügyi ministe­riunmál panaszolkodhatnak. Ezen törvény mai alak­jában elegendő arra, hogy népoktatásunk meg ne haljon, de nem elegendő arra, hogy megélhessen. Van e törvénynek olyan intézkedése is, melyet vég­rehajtani a physikai idő nem engedi, s ez az, hogy a tanfölügyelő 300—400 község iskoláit évenkint egyszer meglátogassa; de ha |tenné is, mi üd­vös eredménye lehetne egy ily planetaris boly­gásnak : ugyanaz, mintha a nap is csak egyszer látogatná földünket évenként. E részben bátran hi­vatkozhatom a jelenlévő tisztelt tanfölügyelő urakra. Ily theoreticus törvény végrehajtását megálmodni csak valamely bureauban lehet, de azt végrehajtani a gyakorlati téren nem. (Igazi) A tanítók calamitásai már annyira ismerete­sek, hogy azokkal untatni nem fogom a tisztelt házat; azt sem bizonyítgatom, hogy az 5°/ 0 pótlék nem elegendő, valamint hogy a tandij sem emeli a kényszeroktatás iránti rokonszenvét. (Igazi) Csak még egy nézetem szerinti főhibára kívánok refiectálni, mely abból áll, hogy a törvény elején kimondott kényszeroktatásnak elve a kivitelben az önművelődés elvének áldoztatik föl, amennyiben a gyakorlatban annak kivitelét a községek és feleke­zetek autonómiájára bízza, s igy azon tényezőktől várja a bajok orvoslását, melyek azoknak főoko­zói. így példának okáért a tankényszer által még csak művelendő községtől reményli a sikeres önművelődést; az egymás ellen izgató felekezetek­től várja a hon és emberszereteten alapuló val­lás-különbség nélküli testvéri szeretet fejlesztését! (Helyeslés.) mely viszonyainkhoz nem illő elméletnek a gyakorlatban azon természetes következménye lőn, hogy épen azon községekben, hol a műveltség a legalantabb fokon áll, épen azon vidékeken, hol a felekezeti és nemzetiségi túlbuzgóság a legveszélye­sebb, tehát az orvoslás a legszükségesebb : épen semmi siker sem érethetett el, mit a ministeri ki­mutatás bizonyít a legfényesebben. Ha hazánkat hatalmasnak, népünket anyagilag és szellemileg fejlő-döttnek, tehát boldognak és sza­badnak kívánjuk látni: ugy az iskolát kell azon vegytani műhelylyé alakitanunk, mely a nemzetiségi és felekezeti ellentéteket elsimítva, a különböző ele­meket egy egészszé olvaszsza, és az egymás iránti tisztelettel együtt a hon és emberszeretet érzelmét a fogékony gyermeki szivekbe csöpögtesse. (Igád) E czélból összes tanügyünket mielőbb államivá tennünk égető szükség; mert egyedül a modern állam az, mely belátja, hogy mindenek fölött érde­kében áll fölvilágosodott polgárokat birnia, mit nem minden községről és felekezetről mondhatni, mert ezek némelyike, mely csak a múlt sötét szá­zadok előítéletein tengeti életét, érzi, hogy tévtanai a fölvilágosodás terjedtével szappanbuborékként fog­nák eloszlani és hierarchicus, separatistikus önérde­kei az állam és emberiség közérdekeinek fognak alárendeltetni, minek természetes következménye, hogy a kezére bizott hatalmat a fölvilágosodás el­nyomására és az állam eszméjének gyöngítésére hasz­nálja. Az államnak önföntartási joga és egyúttal ter­mészetes gyámi kötelessége kényszerrel is művel­tetni azokat, kik az eddig hivatott közegek lelkiis­meretlen hanyagsága és az állam-fölügyeleti köte­lességének vétkes mulasztása folytán, a műveltség­nek még csak azon fokát sem érték el, melyen a műveltségnek üdvös voltát beláthatnák. Tudom, hogy elemeiben mozaikszerű és ezenfö­lül állam-alapjogi pártokra oszlott hazánkban annyi az akadály, hogy a bátrabbak is gondteljesen néz­nek ez óriási munka elé, mig a félénkebbek csüg­gedve önmegadással vagy önámitással várják a kö­zeledő veszélyt. (Igasl) Elismerem, hogy nehéz a verseny, mert ha bármi téren nehéz megelőzni azt, ki előre haladt, kétszerte nehéz ez a közművelődés terén, hol a ki­vívott előny a siker elérésére szükséges erőt is hatványozza. De aki átérezte, hogy mily magasztos azon czél, mely nélkülözhetlen föltétele Magyaror­szág jövője biztosításának: nem hiszem, hogy talál­kozzék magyar, ki habozni merjen azon kérdéssel szemben, hogy valamint hajdan a csatán, ugy jövőre a polgárosodás versenyén is elül tündököljék Ma­gyarország zászlója. (Helyeslés jobb felöl.) A mondottakból következik, hogy hazám elleni vé­teknek tartanám levonni egy fillért is azon összegekből, melyek a közoktatás czéljaira szükségesek ; e czélra annyit vagyok kész megszavazni, amennyit a tisz­telt minister ur, ki buzgalmának több jelét adá, czélszerüen fölhasználni képes; sőt kijelentem, hogy ha az ország rendes jövedelmei és a vallási és köz­oktatási országos alapoknak nagyon fokozható jöve­delmei nem lennének elegendők: kész vagyok orszá­gos kölcsön utján is pénzt megszavazni; mert ez oly befektetés, mely ha nem is mindjárt, de idő­vel a beruházás czélszerüségének arányában végte­lenül fokozva meg hozandja kamatját. Valamint, — mivel lelkiismeretem sugallja, hogy minekutána a társadalmi rend és az állam intézményei akként ala­kitvák, hogy a véletlentől eltekintve, az egyéni jó­lét csak műveltség utján érhető el, — kötelessége az államnak gondoskodni oly módokról, hogy minden egyén saját fáradságának árán, tehetségéhez képest a műveltségnek azon fokát el érhesse, melyen egyéni és családi jóléte biztositható; úgyszintén

Next

/
Oldalképek
Tartalom