Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-97
97. országos ülés február 24. 1873. 5<* valamint hajdan a kürt csatára hivta, ugy ma a kor szelleme értelmi küzdelemre hivja a haza fiait, mivel akkor fegyverrel és vitézséggel, ma munkával és tudománynyal küzdenek a népek és egyének szellemi fölényért s ez által anyagi jólétért. (Helyeslés.) Midőn őseink e hont elfoglalák, magoknál hatalmasabb népeket találtak szomszédokul; de vitézségök rövid idő multán a küzdők első soraiban biztosított számukra helyt; utóbb a nyugati polgárosodás védelmében folytatott százados küzdelem annyira kimerité a nemzet erejét, és a szokás hatalma oly egyoldalúvá irányozá tevékenységét, hogy a polgárosodást előmozdító gyáripari és kereskedelmi tevékenység és az ezzel karöltve járó közművelődés annyira el lőn hanyagolva, miszerint ha ma körültekintünk: sajnosán kell tapasztalnunk, hogy hazánk nyugati szomszédaink által anyagi és szellemi fejlődésben tulszárnyaltatott. — Ezeknek utolérése és megelőzése képezi tehát az ifjú vágyát; ez ád erőt kitartó küzdelemre a férfinak; e gond okoz álmatlan éjeket bölcseinek, — mert érezzük mindannyian, hogy az eddigieknél nagyobb veszély fenyegeti a hazát, mivel a csatatéren szenvedett vereséget, ujabb erőfeszítés és kedvező szerencse pótolhatta ; de az anyagi és szellemi elmaradást az elkorcsosodással járó belviszály, és ezt a nemzetek halála szokta követni. (Helyeslés.) Szégyenpír futja be arczainkat azon gondolatra, hogy a polgárosodás küzdterén veszthetnénk el azon kincset, melyet őseink annyi vész között milliók életének árán mentettek meg számunkra: — a magyar hazát! — Ennélfogva a külföldön üdvösöknek bizonyult intézményeket lázas sietséggel ügyekszik meghonosítani minden hazafi, — de fájdalommal tapasztaljuk, hogy az eddig behozott reformoknak is nagy része kivesz, vagy csak sínylődve teng. Ezen észlelet fölötti búnkban okozzuk fajunk keleti véralkatát, okozzuk a viszonyok kényszerhatalma által teremtett közjogi alapot; okozzuk, gyanúsítjuk, marcangoljuk egymást ahelyett, hogy kutatnék az okokat, melyek miatt azok nem díszlenek hazánk talaján és tanulmányoznék a módokat, melyek által biztositható a siker: mely esetben csakhamar be kellene látnunk, hogy a közoktatási tárcza az, mely hivatva van előkészíteni a talajt azon reformoknak befogadására, melyek a jogi és közművelődési állam föltételei, — és tapasztalnék, hogy ezek csak azon országokban díszlenek, melyekben évek hosszú során a közoktatás főfigyelemre méltattatott. És ha ez így volt más államokban, mennyire inkább kell ennek állania nálunk, hol e tárczának föladata a tudományos műveltség terjesztésén fölül még elhárítani hazánk fejlődésének főakadályait, az emberiség jóléte haladásának fő ellenségeit, az önérdek által teremtett a tudatlanság és emberi gyarlóság által fejlesztett politikai, felekezeti és nemzetiségi túlbuzgóságot. Igazságtalanság lenne állítani, hogy e téren még misem történt. Boldogult Eötvösünknek magasztos szelleme fölismerte a bajt és ennek orvosolhatására törvényjavaslatot is alkotott; de ez a különféle korlátolt retortákon át compromissumok által olyanná torzittatott, hogy nemcsak a sikert, de majdnem magát a czélt is compromittálta. Pauler volt tisztelt minister urnák előttünk fekvő kimutatása bizonyítja, hogy ezen törvény végrehajtására sok fáradság fordíttatott ; de ugyanezen kimutatás bizonyítja azt is, hogy ennek daczára ma is 43 °/ 0-nál több azon tankötelezettek száma, kik semmiféle nevelésben nem részesülnek , de iskola helyett talán a korcsmákban növekszenek, és tapasztalásból tudjuk, hogy mily gyarló sok helyütt azon oktatás is, melyet az iskolába járók élveznek. E tények köztudomásúak, és a volt minister ur abbeli működésének sikertelensége csak azért nem roszaltatik élesebben, mert e törvénynek elvi pártolója volt, és érezzük, hogyha szellemét életbe akarjuk léptetni: ugy szakaszainak legnagyobb részét, másokkal kell pótolnunk. Lényeges hibája ezen törvénynek az, hogy az állam nem szabja meg határozottan és szabatosan azon jogokat és ezek árán a kötelességeket, melyeket e téren a felekezeteknek enged át, mi gyakori összeütközésekre ád alkalmat, melyek mind a kettőnek tekintélyét csorbítják; pedig hazánkban, hol minden tekintély sárba tiportatott, annak minden jogosult irányban fejlesztése vajmi kívánatos. E törvény szerint a felekezeti iskolák, ha nem felelnek is meg a törvény követelményeinek, még sem zárhatók be, és föl sem használtathatnak az állam által; legfölebb megengedik, hogy ott az állam is állithat föl községi iskolát. És csak ebből támad aztán az igazi zavar; mert ha már azon községben más iskolák fönállanak, akkor az államhatalom és egyházi hatalom egymással versenyeznek, hogy kinek iskolájába jöjjenek hát a tankötelezettek; megkezdődik a zavar, a harcz. A tankötelesek ide-oda toborzása, nem a nemes verseny, de az egymás gyanúsítása által — a kifejezéseket, melyekkel itt élni szokás, nem akarom a tisztelt házban említeni, — e küzdelemben az állami iskola ellen nyomatékkal bir azon kézzelfogható érv, hogy erre az 5°/ 0 iskolapótlékot be kell fizetni, mit a népnek felekezeti hamis prófétái elengedni jogositvák. {Igazi) Nem csekélyebb hibája ezen törvénynek, hogy a tanfölügyelőknek jogai és kötelességei szintén 6*
