Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-108
388 108. országos ülés márczius 8. 1873. ménló-telep számára 2 hold területet jelölt ki. — Mindezek oly áldozatok, melyek a kormány figyelmét kiválóan megérdemlik, és ezekről bizonyosan a honvédelmi minister urnák is tudomása lesz. Ezen császári katonai koródák költségeit és az eddigi haszonbérleteket, az önkényuralom korában is, és később 1867-ig, mindig és folytonosan az úgynevezett országos járuléki pénzalap viselte, — 1867. óta pedig a legközelebbi időkig a királyi államkincstár hordozta. Hogy mi utón rendelte a minister ur , hogy ujabban épen a városi közönség költségén béreltessék a császári hadsereg számára kóroda-helyiség: azt nem tudom. Azt hiszem, ezen intézkedés sem a fönálló törvényekkel, sem pedig az eddigi gyakorlattal nem egyezik meg, és Mag3 r arországon nincs is nyoma, hogy ily kiadást a község viseljen. — És amiért fölszólaltam, főleg az, hogy a tisztelt minister urat figyelmeztessem, hogy a városi közönség részéről e tárgyban hozzá intézendő fölterjesztést komoly figyelemre méltatni kegyeskedjék; azon elvből indulva ki, hogy különben is nem tartozván a honvédelmi ministerium körébe, méltóztassék tehát a várost ezen költségtől megkímélni és tovább is azon államkincstár által viseltetni, mely azt eddig s viselte. Ghyczy Kálmán: Tisztelt ház! (Halljuk!) A pénzügyi bizottság jelentésében azt olvasom, hogy a pénzügyi bizottság az erdélyi katonai kórházak bérletére előirányzott 38.000 forintra nézve fölvilágosítást kivánt, és miután a fölvilágositások a ministerium részéről nem adattak meg, én azt hiszem, a pénzügyi bizottság igen correcte járt el, midőn azon véleményt terjesztette a ház elé, hogy ezen összeg ne szavaztassák meg. (Helyeslés.) A tisztelt minister ur most e tárgyban előterjesztett némelyeket; kénytelen vagyok azonban megvallani, hogy az ő előterjesztése engem még inkább meggyőzött arról, hogy ezen összegnem szavaztathatok meg. Itt egy különös kérdésről van szó. A katonai kórházak mindenhol egész Magyarországon a közös hadügyministerium költségvetését illetik. Ha tehát már most egy kivételes esetről van szó, hogy ezen katonai kórházi költségek Erdély némely helységeiben magát a községet illessék: akkor mindenesetre azon okokra nézve, melyek ily valamely kivételes esetet indokolhatnak, körülményes, tüzetes jelentés kívántatik, s én azon értesítést, melyet a tisztelt honvédelmi minister ur most adni méltóztatott, ilyennek nem vehetem. Hisz ő maga elismeri, hogy ezen tétel a jövő évi költségvetésbe, mint oda nem tartozó, nem jöhet bele, ezen országot nem illetheti Ha jövőre nem illeti, mikép illetheti már ez idén? (ügy •van!) Az, hogy eddig — bizonyosan visszaélésből — más pénztár födözte ezen költségeket, és nem a közös katonai pénztár, amelynek terhére voltak ezen költségek, hibásan történt eddig; de hogy jövőre is, az idén is, ezen hiba folytattassék, arra, az én nézetem szerint, semmiféle ok nem forog fön. Én tehát azt vélem, tisztelt ház, hogy ezen állásában a dolognak, amint most van beterjesztve, ezen összeget megszavazni nem lehet. Ha a tisztelt minister urnák bővebb indokai lesznek, legyen szíves azokat a költségvetést indokoló jelentésében tüzetesen, kimeritően előterjeszteni: akkor a ház, meglehet, meg fogja szavazni, vagy más határozatot fog hozni. De e pillanatban ily rövid szóbeli előterjesztés után mást határozni, csekély véleményem szerint, nem lehet: mint ezen kérdésre nézve a pénzügyi bizottság javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés bal felől.) Hajós János! Tisztelt ház! Magam is azok közé tartozom, kik szívesen aláírják azt, ami tegnap a tisztelt házban és az előtt sokszor hangoztatott: az idő drága, tehát nagyon röviden fogok e tárgyhoz szólani. Megvallom, hogy lehetnek kérdések afölött, vajon mily természetű legyen a födözete ezen kiadásnak. Lehet az a nézet, hogy a közös költségből kell azt íödözni, lehet az a nézet, hogy, a multat tekintve, tán máshonnan előteremtendő a födözet; az azonban, hogy míg eldöntetik a kérdés, az illetők szenvedjenek, illetőleg azt az időt, amíg ezen kérdés eldöntetik, az illetőkkel, akik oly nehéz terhet viselnek, beváratni: igazságos nem volna. Kolozsvár városa szintén azon helyzetben vau, hogy akkor, amidőn magát a katonatartást természetben igen nagy utánpótlásokkal viseli, akkor, amidőn a katonatisztek elszállásolásának pótlására évenkint több ezer frtnyi összegeket áldoz, hogy még továbbra is sújtassák e teherrel, tisztelt képviselőház nem nézheti. S mivel több ideig viselte mindamellett e terhet, ennek a kiadásnak igazságtalanságát és súlyát érezvén, Kolozsvár városa folyamodott és nyert a múlt és jelen évre annyi könnyebbülést, hogy e teher most el van véve; de a jövő tekintetében mindannyiszor föl kell szólalnia ellene. Még annyival inkább, mert pl. ha még Kolozsvár városa köteleztetnék kórodat tartani azok számára, kik ott állomásoznak: ezt, a dolog természetéből kifolyólag, tán lehetne érteni, ámbár ez sem volna igazságos. Ámde a vidék betegei is oda hordatnak, s igy elvileg sem volna igazságos, hogy Kolozsvár városa másokért s a vidékért évenkint 5 — 6000 írttal terheltessék, egyéb állami és községi tartozásain kivül. Ily helyzetben van Erdély több városa is. A honvédelmi ministerium ennek igazságtalanságát belátván, már a múlt évben bizonyos összeg utalványozása által ezen bajon enyhíteni ügyekezett. Már, tisztelt ház, ha ezen kérdés most egészen elejtetik,
