Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-108
108. országos ülés márczius 8. 1S73. 389 csak azért ezúttal, mert a ministerium nem volt azon helyzetben, hogy a pénzügyi bizottságot fölvilágosítsa' megvallom, nem tudom, mivel lehetne ezen eljárást indokolni. Én részemről azt hiszem, hogy azon fölvilágositás, melyet a honvédelmi minister ur e perczben tett, alkalmasint elég meggyőző arra nézve, hogy t. i. azon városokat, melyek jelenleg viselik azon nagy terheket, föl kell menteni Én tehát indítványt volnék bátor erre vonatkozólag koczkáztatni. Ha nem méltóztatnak most azon álláspontot bírni, hogy t. i. el lehessen határozni, vajon e költséget a magyar állami költségvetés utján kelljen-e födözni, amint a honvédelmi ministér ur előirányozta, vagy hogy ezen terhek a közös költségekből födöztessenek; azon esetre — kellő alapok és adatok szerzése czéljából — méltóztassanak ezen tárgyat a pénzügyi bizottsághoz viszszautasitani, amely előtt a honvédelmi ministerium a maga jelentését és fölfejtéseit még részletesebben fogja megtenni, és akkor a pénzügyi bizottság ezen tárgyra lényeges észrevételeket fog tehetni s azon helyzetben lesz, hogy a kérdést érdemileg el fogja határozhatni; — s ez alapon a tisztelt képviselőház is saját elhatározására nézve alapos és meggyőző okokat fog szerezni. Bátor vagyok ezen kérésemet a tisztelt ház előtt megújítani annyival inkább, mert méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ennél igazságtalanabb teher valóban egy községet sem sújthat, és ezt annál inkább merem állítani, mert, ha igaz az, amit az előttem szólott tisztelt képviselő úrtól hallottam, hogy Magyarországban ily példa nincs: akkor csakugyan még kevésbbé lehetne érteni, hogy Erdélynek több városa miért viselje e terhet, midőn fájdalommal kell bevallani, hogy Erdély részei és annak városai oly financziális helyzetben nincsenek, mint a tulaj donképeni magyarhoniak. Én tehát nem kívánok igazságtalanságot; ha elvileg ezen kérdést most elhatározni nem lehet, méltóztassanak akkor ezen kérdésre vonatkozandó elhatározásukat fölfüggesztem addig, míg a honvédelmi minister e tárgyban tüzetes előterjesztést teend, annyival is inkább, hogy a pénzügyi bizottság, mely országos pénzügyeinknek minden kérdését tárgyalni szokta : ez ügyben is teljes tárgyismerettel szólhasson s abból merített meggyőződéssel mondhassa ki, hogy ezen teher továbbra is föntartandó-e vagy sem. (Helyeslés.) Zsedényi Ede s Előttem szólott képviselőtársamnak csak azt kivánom megjegyezni, hogy mi a pénzügyi bizottságban azt hittük, hogy azon költségek viselése a közös hadügyministert illeti. Ez iránt kért is fölvilágosítást a pénzügyi bizottság, de nem kapott; igy tehát nem lehet mást tennie, mint Amit véleményében ki is fejezett, t. i. hogy az előirányzott összeget megszavazásra nem ajánlja, mert hiszen nem tudjuk, hogy ki köteles majd ezen költségeket viselni: vajon a magyar állam-e vagy a közös hadügyministerium. (Helyeslés.) Lipthay Béla br. etóaiié s Tisztelt ház! tisztelt előttem szóló már földeritette a kérdés főnehézségét. És csakugyan nem az a kérdés, vajon egyátalában vannak-e városok, községek, melyek e teher viselésére kötelezhetők; hanem a kérdés az, hogy kiderittessék: ki tartozik e terhet viselni, a honvédelmi ministerium-e, mely esetben a födözetről gondoskodni tartozik; a közös hadügyministerium-e, minek következtében annak illetékes közegei tartoznak a födözetről gondoskodni. Ennek következtében azt hiszem, hogy mindaddig, mig a pénzügyi bizottság által e tekintetben kivánt fölvilágositások meg nem adatnak: nem tehetek egyebet, minthogy még egyszer kérjem a tisztelt házat, hogy a pénzügyi bizottság véleményét elfogadni, illetőleg a törlésbe beleegyezni méltóztassék. (Helyeslés.) Szende Béla honvédelmi minister j Tisztelt ház! Már előbb volt szerencsém mondani, hogy a honvédelmi tárczát ezen költség nem illeti, és én, ha több városok és községek is előfognak állani ezen követeléssel: nem leszek azon helyzetben, az illető összegeket utalványozhatni. Nem akarom azt vitatni, vajon terhesek-e ezen költségek, s megszavazza-e azokat a t. ház továbbra is vagy nem? országos teher legyen-e vagy a közös íiadügyministerimnot terhelje-e? Mondom, a kérdés ezen részének vitatásába nem bocsátkozom. Csak arra bátorkodom a tisztelt házat figyelmeztetni, hogy ezen költségeket fizetni kell, és pedig minden negyed évben; már most, ha nem lesznek itt utalványozva, s következőleg, ha nem lesz, ki fizesse : méltóztassék meggondolni, mily következmények fognak a nemfizetésből az illető városokra háromolni. Arra nézve, hogy mily eljárás követtetett ezen költségekre nézve 1872-ben, bátor vagyok a honvédelmi ministerium 1872-iki indokolására utalni. Áz indokolás igy szól: „Erdélyi katonai kórházak bérleteire 38.000 forintnak a honvédelmi költségvetésben történt fölvétele az által idéztetett elő, hogy a sorhad Erdélynek több községében katonai kórházi helyiségeket igényelvén, miután ilyenekkel az illető községek nem rendelkeztek: magánosoktól voltak kénytelenek alkalmas épületeket kibérelni. A bérek azonban, melyeket a községek a magánosoknak fizetni kénytelenittettek, tetemesen magosabbak voltak, mint amennyit nekik ugyanazon helyiségekért a katonai hatóságok a beszállásolási szabályzatban megállapított illetékek mérve szerint megtérítettek, — és igy a többlet födözetlen maradt.
