Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-96

S>6., országos ülés február £2. 187.*}. 29 esületbeli dolgokban is az illető magát igazolni nem képes. Állításomat egy esettel indokolom. Szabadkán történt, midőn ezen hiányos eljárás miatt többek, kiválóan kereskedők részéről panasz tétetett az ottani törvényhatóságnál, saz fölkéretett, hogy mint közvetítő lépjen föl az ügyben. A törvényhatóság elüljáróságameg is kereste az ottani távirdai főnököt, aki jelentette, hogy neki utasítása van a temesvári távirdai igazgatóságtól, miszerint dijnyugtákat csakis oly sürgönyök után szolgáltasson ki, melyek registrálva vannak ; registráltaknak pedig azok neveztetnek, melyekért a viszonválaszi vagy a vétel bejelentési díj előre megfizettetik. És hozzátette még azt is, mi különösen figyelemre méltó, hogy „így határoztatott el a római távirdai conferentián." (Derültség.) Én e kérdéshez nem kívánok bővebben hozzászólni ; bátorkodom csupán a tisztelt minister úrhoz három kérdést intézni. (Halljuk!) Először: rendeletéből történt-e a távirdai dij nyugták beszüntetése a provincián? másodszor: milyen közösségben áll a magyar kormány a római távirdai conferentiákkal, és milyen döntő befolyást gyakorolnak ezen conferentiák a magyar távírda belkezelésére ? és harmadszor: szándékozik-e a minister ur ezen hiányos eljárás fölött intézkedni? (Helyeslés bal felől.) 1 Áry Ödön minlstertanacsos s Tisztelt ház! Bátor leszek a tisztelt képviselő urnák intézett kérdéseire röviden felelni. Ami az első kérdést illeti, hogy t. i. a ministerium rendeletéből történik-e a vidéken vagy akárhol, hogy a dijnyugták ki nem adatnak: erre nézve bátor vagyok kijelenteni, hogy ez nem a ministerium rendeletéből, sőt annak egyenes félre értésével történik; mert a minister rendelete csak azt tartalmazza, hogy egyedül azon félnek kell dijnyugtát kiszolgáltatni, ki azt különösen kéri, s a ki nem kéri, annak nem kell kiszolgáltatni. így áll a dolog. Adtuk pedig ezen rendeletet azért, mert a távirásnál első czélnak tekintendő a gyorsaság; tehát mindazt, mi a gyorsaságot meg akasztja, a kezelést lassítja, iparkodott aminister lehetőleg eltávolítani, s ez okból rendelte, hogy aki nem kér nyugtát, ha a sürgönyöző maga adja föl sürgönyét, vagy aki eléggé ismerős, hogy ha el is vész a sürgöny, nem fogják kétségbe vonni, hogy föladta, annak ne adjanak dijnyugtát; ellenben aki kéri e nyugtát, annak szolgáltassák is ki. Megvallom azonban, hogy szándéka a ministeriumnak a dij nyugta kiszolgáltatását nem megszüntetni, hanem megnehezíteni az által, hogy egy kis dij követeltetnék a nyugta kiszolgáltatásáért; de megint nem a jövedelem miatt hanem, hogy kevesebb legyen a kiszolgáltatandó nyugták száma. Mert az egész világon ez az eljárás. És itt áttérek a képviselő urnák második kérdésére, — t, i. az 1871. végén és az 1872. év elején Rómában tartott távirdai conferentián, melyen a magyar távirdai intézet is képviselve volt, kimondatott azon elv, mely itt félremagyaráztatott, hogy csak a registrálí sürgönyök után szolgáltatandók ki nyugták. Ami azonban nálunk nem hozandó be okvetlenül; mert azon római értekezletnek csak az az értelme van, hogy ott az összes képviselt államok megállapodtak bizonyos elvekre nézve, melyek az internationalis sürgöny-forgalomra nézve kötelezőknek tartatnak ; azonban fon van hagyva minden államnak ezen uj rendszabályt az ország belsejében csak ugy alkalmazni, ha jónak találja. Tehát az ország belsejében tisztán és kizárólag a magyar ministerium és senki más nem intézkedik. • Természetesnek fogja találni a tisztelt képviselő ur, ha például a római, vagy előbb a bécsi, vagy megelőzőleg a párisi conferentia, — mert az 1865-ben kötött szerződés folytonos revisiója képezi e conferentiák tárgyát, — ha mondom, e conferentiák valamelyike épen a magyar képviselő indítványát fogadta el, vagy megfordítva, ha a magyar kormány képviselője fogadta el más állam képviselőjének indítványát: azt azért fogadta el, mert azt átalánosságban jónak találja, ha ezt, mondom, pl. a magyar kormány is iparkodik alkalmazni. És ez ellen semmi kifogást nem lehet tenni, mert ez önkénytes rendelkezése a ministeriiunnak, melyet jószántából fogadott el és alkalmazott. Gondolom, hogy ezzel a képviselő ur mindhárom kérdésére megfeleltem. (Helyeslés.) Mukics Ernő í Tisztelt ház ! (Fölkiáltásoh: Nem szólhat! Halljuk!) Engedelmet kérek, tisztelt ház, én hivatkozom az eddigi gyakorlatra, hogy oly esetben, midőn valamely képviselő kérdést intézett a ministerhez, mindig megengedte a ház, hogy az illető képviselő válaszoljon, ha a kérdésre adott válasz nem volt kielégítő. (Halljuk!) A minister ur tisztelt kéjiviselője azt méltóztatott mondani, hogy azért nem adnak dij-nyugtát, mert a gyors eljárást tartják szem előtt. Erre nézve az a megjegyzésem, hogy itt Pesten, hol a forgalom mindenesetre sokkal nagyobb, mint a povinczián: itt adnak dij-nyugtát annak is, ki nem kér; mig a vidéken, hol a forgalom kisebb: annak sem adnak, aki kér. Második kérdésem az volt, hogy a római conferentia minő befolyással van a magyarországi távírdák belkezelésre. Erre nézve a válasz nem elégített ki egészen. Hogy ha a római conferentia, mely inkább nemzetközi intézkedésekkel foglalkozik, jó határozatot hozott: én is azt mondom, hogy ám hozza be a ministerium; de átalában nem látom okát annak, hogy ha jó volt azon intézkedés: miért nem hozatott be az egész országra? és miért terjesztetett ki csak a vidékre, és miért nem hozatott