Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-96

L'ts 90. országos ülés február 22. 1873, Részemről sokkal szivesebben azt mondom: organizárjün a minister és ne is teijeszsze be, mert ha rósz lesz, lesz legalább valaki, aki érte felelős; de igy, ha rósz lesz, nem lesz felelős senki; mert a beterjesztés nem oly módon, nem oly alakban, nem oly időben történt, hogy azt tárgyalni lehetett volna. Én tehát alkotmányos szempontból ismételve ajánlom a határozati javaslatot elfogadás végett. Elnök: Szólásra senki többé nincs följe­gyezve. Mielőtt szavazásra föltenném a kérdést, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy miután Tisza képviselő ur indítványa nem czélozza a posta-jövedék ezünén előirányzott összeg leszállítá­sát, hanem csupán annak egyik tétele — uj szervezet behozatala — csak föltételesen szavaztassák meg, azon föltétel alatt t. L, hogy az uj szervezet ne mondassák elfogadottnak, hanem a minister utasít­tassák külön előterjesztést tenni a háznak: azt hi­szem, a tisztelt ház természetesnek fogj a találni, ha mi­előtt az összeget tűzném ki szavazásra, magát az indítványt fogom szavazásra kitűzni. Mihályi Péter jegyző (olvassa a Ti­sza Kálmán által beadott indítványt.) Elnök: Fölhívom tehát azon képviselő ura­kat, kik elfogadják Tisza Kálmán képviselő ur in­dítványát, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Tisztelt ház! Miután maga az összeg nem ki­fogásoltatott: nem is szükséges szavazásra bocsátanom, és igy kimondhatom a ház határozataként, hogy a posta-jövedék czime alatt előirányzott 5,191.100 frt szükséglet megszavaztatik; hasonlóképen a fede­zetbe föl fog vétetni 5,286.000, frt és végre, ha mél­tóztatnak a pénzügyi bizottság azon javaslatát elfo­gadni, hogy az első 6 rovat, személyes járandósá­gok, egyes pontjai között az átruházási jog meg­engedtessék: ezt is a ház határozataként mondom ki. (Helyeslés.) Mihályi Péter jegyző (olvassa): Távírda. Elnök (leszáll és helyét Percsel Béla fog­lalja el.) Széll Halmán előadó (olvassa): XIII. czim. Távírda. Ezen czim előirányzata nem oly ked­vező, mint az előbbié. 1872-re megszavaztatott 1,879.890 frtnyi kiadás és 1,768.000 , fe dezet e szerint . . 111.890 frtnyi hiány. 1873-ra előirányoztatik 1,941.300 „ kiadás és csak .... 1,813.900 „ bevétel amely szerint . . 127.400 írtra emelkednék 1873-ban az előre látható hiány. Szükségesnek mu­tatkozott az előirányzat ezen nagyobb szigorúsága azon körülmény által, hogy már a folyó év sem fog tökéletesen megfelelni a táplált reményeknek, és hogy ezen ágnak kezelési eredménye, habár nem sokkal, mégis valamivel kedvezőtlenebbnek fog mu­tatkozni az előirányzatnál. Kétséget nem szenved, hogy ezen hátramaradásnak egyik lényeges oka az 1871. évben eszközölt tetemes dijleszállitásokban rejlik, minthogy tapasztalás szerint az ilyen tarifa­leszállítások az első évben ritkán gyakorolják tér­hatásukat, és a forgalom növekedése nem állítja rögtön hebyre a megzavart bevételi egyensúlyt. Tagad­hatatlan továbbá, hogy a roszabb gazdasági viszo­nyok az országban, melyek különösen a gabona­kereskedelmet nagy mértékben megszorították, szin­tén kedvezőtlen befolyást gyakoroltak a távirdai forgalomra és előmozdították a roszabb eredmény bekövetkezését, De nem titkolhatja el a bizottság azt sem, hogy ezen roszabb eredmények, nézete szerint, részben azon körülménynek is tulaj donithatók, hogy a már többizben jelentéseinkben hangsúlyo­zott bajok és hiányok mindeddig orvosolva nincse­nek, és hogy a távírda használata nálunk még min­dig majdnem szerencsejátéknak tekinthető, mely az egyik föladónak véletlenül kezdvez, a másikat vé­letlenül sújtja. A föladott sürgönyök gyors és pon­tos kézbesítése, főleg a vasúti állomásokon, intézmé­nyeink által egyátaíában biztosítva nincs: mi azt eredményezi, hogy a távírda nálunk sokkal cseké­lyebb mértékben vétetik igénybe, mint más álla­mokban. Nem véli ezek folytán a bizottság a kért ösz­szegeket megtagadhatóknak, — ajánlandónak véli egy­szersmind a postajövedék tárgyalása alkalmával érintett uj szervezet kiterjesztését a távirdára is: de nem tartózkodik annak határozott kijelentésétől sem, hogy viszonyaink között ez intézmény fejlesz­tése egy bizonyos ideig nem annyira annak helyi kiterjesztése által, mint a már létező vonalok gon­dosabb és szorgosabb kezelése által érhető el csak, és hogy egy ideig a távirdai intézménynek inkább in­tensiv, mint extensiv kiterjesztését tartja óhajtandónak. A kért összegek mind a kiadásra, mind a bevételre megszavazandók lennének. Mukics Ernő: Tisztelt ház! Nekem e czimen az előirányzott összeg ellen semmi kifogá­som nincs , hanem igenis van alapos kifogásom a távirdai kezelés ellen. A pénzügyi bizottság maga is beismeri jelentésében, hogy a távirati sürgönyök gyors és pontos kézbesítése iránt a közönség egyátaíában nincs biztosítva. Én a pénzügyi bizott­ság ezen jelentését azzal kívánom kipótolni, hogy a föladó a sürgönyök föladása iránt sincs biztosítva; mert mintegy féléve annak, hogy a provincián di­vatba jött, föladási vevényt, vagyis dijnyugtát ak­kor sem adni, ha azt az illető követeli, aminek azután az a kellemetlen következése szokott lenni, hogy sokszor jogügyletekben, vagy némelykor be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom