Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-103

103. országos ülés erős, egészséges országtest nem haladhat kívánsága szerint, ugy, amint akarna, és mintegy betegségben sínylődik : vajon nincsen-e az országnak nagy kárára a -nagy román tömegnek elmaradása a műveltség terén? A consistoriumok igenis segélyezendők; de nem mint hitfelekezeti közegek, hanem mint a kormány­nak közegei. A lelkészek és a tanítók segélyezen­dők: ezt rendeli az 1848-iki XX. törvényczikk. Ami a brassói, gymnasiumnak javára előirány­zott 4000 frtot illeti, világos, hogy ezen csekély összeg a román hitfelekezeti iskoláknak szükségét ki Bem elégíti; mert a brassói gymnasium távol van a hazában, s igy neveltetési és művelődési szempont­ból a sokkal közelebb eső gymnasiumok-, reálisko­lákra és tanitóképezdékre szorul a nagy román tö­meg. De e részben vigaszíalásomra szolgál a pénz­ügyi bizottságnak nagybecsű határozati javaslata, amely azt mondja, hogy ezen a népnevelésre elő­irányzott 990.000 írtból leginkább azon vidékek se­gélyezendők, amelyek iskolákkal nem birnak, amelyek a földhöz tapadt szegények, amiért is államse­gélyre szorulnak. Ha ez tekintetbe vétetik: akkor a románok, mint a hazában a legelmaradottabb és legszegényebb polgárok jelentékeny segélyezésre szá­mithatnak az előirányzott összegből. Most visszaté­rek a brassói gymnasium javára előirányzott 4000 frt kérdésére. Azt hiszem, tisztelt ház! ezen segélyezést a Brassóban lakó hitfelekezetiek köszönettel fogadják. Fájdalom azonban, tisztelt ház! hogy ezen már egy­szer megszavazott 4000 frtnyi összeg visszautasit­tatott azért, mert a vallás- és közoktatásügyi mi­nister ur azt monda, hogy ezen pénznek kiadása a taná­roknak a minister által történt kinevezési föltételével van összekötve. Tudom, tisztelt ház! hogy az állami intézetek tanárainak kineveztetése az állani ministerét illeti. Azt ís jól tudom, hogy sem a múlt, sem pedig a jelen­legi ministerium a Brassóban lakó hitfelekezeteknek a tanárok kineveztetése által rövidséget okozni nem akartak. De tekintve a hifelekezetieknek törvény által biztosított függetlenségét az 1848. évi XX. tör­vényczikk rendeletét, amely a segélyezést föltétlenül kiadni rendeli; tekintve, hogy a román, hitfelekeze­tieknek, noha ezen határozat kárára volna, a taná­rok kineveztetéséről való gondoskodása a kormány­nak nemcsak fölösleges; de a hitfelekezeti gymna­siumnak haladását valóságosan meg is akadályozná: ezért volt kénytelen a brassói gymnasium ezen se­gélyezést el nem fogadni; de midőn a felelős mi­nister a nemzetiségi törvény 26. §. szerint, fölügye­leti joggal bir a hitfelekezetek fölött, midőn a haza ellen irányzott minden törekvést megsemmisíthet: ak­kor valóban nem szorul a kinevezés jogára, tartsa meg a fölügyeletet, s akkor a románok részéről soha hazafi-ellenes törekvéstől nem kell tartanunk. márczius 3. 1S73. 231 Legalább én és azok, akik velem egy véle­ményben vannak, az alkolmányt szeretik és tiszte­lik, ugy vagyunk meggyőződve, hogy minden józa­nul gondolkozó román ügyekezetét a magyar nyelv megtanulására gyermekeinek akként kiképzésére fogja irányozni, hogy azok a hazában boldogulhassanak, és annak derék polgáraivá lehessenek. Ezt annál in­kább teszi minden román, mert nemzetiségünk és nyelvünk törvények által minden legkisebb rövidség ellen biztosítva van. Teszszük ezt továbbá azért, mert ismerjük annak szükségét, hogy az országos nyelv, mint a közigazgatás, mint a bírói eljárás, és mint a min­dennapi érintkezés nélkülözlietlen föltétele, mindnyá­junkra nézve kötelező legyen. Azok is, kik nem­zetiségeket annyira féltik, kénytelenek bevallani, hogy a magyar nyelv megtanulása mellett a magok nyel­vét mindig fön tarthatják, és annak művelését tet­szésök szerint eszközölhetik; igazságtalan azok vádja, kik azt mondják, hogy a románok a nemzeti nyel­vet megtanulni nem akarják. Hogy a román hitfe­lekezetet nem terhelik ezen gyanúsítások és ezek áb­rándokba nem akarnak kapkodni, s hogy a dolgot érdemileg fogják föl: bizonyítja azon körülmény, hogy midőn a belényesi hitfelekezeti gymnasiumba a gyermekek belépnek, szót sem tudnak magyarul, midőn pedig a VIII. osztályt elhagyják, már akkor a magyar nyelvet beszélik gyökeresen, sőt jobban bírják, mint sok született magyar, s ezen érdem nem a minister által kinevezett, hanem kizárólag a hitfelekezeti tanároké, akik az ifjúságot papi, vi­lági pályára s a jogi tanfolyamra előkészítik a ma­gyar nyelv tanítása által, s annyi érdemet szereztek, hogy mind elméleti ismereteik, mind gyakorlati műkö­désüknél fogva a magyar tudományos akadémia tag­jai közé számíttathatnak. A román hitfelekezet, a gym­nasium tanárai itt is. ott is két tanítási nyelv ismeretével bir, és jóval fölötte állanak az állami gymnasiumok ta­nárainak, kik a minister által neveztetnek ki; kérdem te­hát, mire való a ministeri beavatkozás a román hitfele­kezetek egyházi és iskolai ügyeibe, amelynek egyedüli czélja a népet vezetni barátságos és bizalmas egyet­értésre, s a jól fölfogott országos egységet előmoz­ditani. Mindezt el kell ismerni, s inkább meg kel­lene jutalmazni: nem pedig őket folytonosan zaklatni. Ha a tisztelt ház a brassói gymnasiumnak jót akar tenni, amire nézve nem is kételkedem: akkor mél­tóztassanak a 4000 frtot a brassói gymnasium szá­mára föltétlenül megszavazni és kiadni. A jó földbe vetett mag meghozza a maga gyümölcsét és a kí­vánt sikert, s a brassói románság s az ottani hitfe­lekezet hálás elismeréssel leend a tisztelt ház jóin­dulatú eljárása iránt. Kautz Gyula előadó : Tisztelt ház! A pénzügyi bizottság eljárásának igazolására bátor va­gyok a Majthényi képviselő ur által előadottakra nézve | a következő rövid észrevételt tenni. (Halljuk!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom