Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-101

174 101. országos ülés február 28. 1873. Schvarcz Gyula: Röviden kívánok csak a kérdéshez hozzá szólam. Nem akarok résztvenni azon vitában, melyet a ház két igen kitűnő tagja az amerikai tanfelügyelőkre nézve folytatott, nem pedig azért, mert ehhez az idő igen rövid, ámbár igen tanulságos lenne az e tárgyban folytatandó eszmecsere. De nem fogok beszélni a tanfelügyelők hatásköréről sem, és csak azon okból nem, mert azok jelenlegi hatáskörét a budgetvita alkalmával módosítani nem lehet, mert erre nézve előbb a törvényt kellene megváltoztatni, mely a tanfelügyelők hatáskörét megszabja. Szólok tehát csupán a kérdéshez, illetőleg ahhoz : vajon megszavazzuk-e azon három altanfelügyelői állomást, vagy pedig nem. E részben bátor vagyok sajnálkozásomat kifejezni az igen tisztelt közoktatási ministeriumnak nem annyira a jelenlévő minister, mint inkább a ministeriumnak azon eljárása fölött, melyet követett a múlt évben beadott ministeri jelentés összeállításában. Óhajtottam volna nevezetesen, hogy kissé részletesebben járt volna el, követte volna legalább az előtte való minister példáját és ne szorítkozott volna tulaj donképen csak a tanköteles gyermekek tanoda-látogatásának kimutatására, hanem ezzel kapcsolatban igyekezett volna azt a rovatot betölteni, melyet föl kellett volna állítani a közoktatásügy közigazgatásához, hogy hány tanoda látogattatott évenként a tanfelügyelők által. Ha ezt a ministerium a maga jelentésében a ház elé terjeszti egy részről; de más részről ha az igen tisztelt közoktatási minister ur a maga indokolásában részletezi, hogy minő kerületekben kell azon három altaníeliigyelő: akkor azt hiszem sokkal több tárgyilagossággal szólhatnánk ahhoz, hogy tulajdonképen ezen három altanfelügyelő positiója megszavazandó-e vagy nem ? Én részemről hivatalosan nem tudom, hanem magán utón értesültem a minister úrtól, hogy maga is habozik, nincs tisztában azzal, hogy azon három altanfelügyelő tulaj donképen melyik tankerületbe lenne teendő? (Trefort Ágoston tagadólag int.) Semmi esetben sem osztozhatom pedig azon különös dialektikai manőverben, melyet Tisza Kálmán képviselő ur a házba behozott, t. i. fölemlitését azon kérdésnek, hogy helyes-e. hogy mint képviselők tanfelügyelők is ülnek itt e házban? Én is azt mondom, hogy nem helyes, és kívánom, hogy ne ugy legyen ; hanem kérdem, azért törüljük-e le a javaslatba hozott tételt, és járuljunk a pénzügyi bizottságnak törléséhez, mert itt három tanfelügyelő ül, kiket ha a minister ki is küldene, ha kiküldhetné, (Derültség bal felől) vagy rá szoríthatná, hogy tanfelügyelői kötelességöket teljesítsék, vagy ha azon alkotmányos utón járna el, miszerint őket hivatalos állásukról lemondani kényszerítené, mi azt hiszem, teljesen correct eljárás lenne, s a minek valószínűleg az volna a következése, hogy képviselői állásukról inkább le mondanának: még azon esetben is nem lenne elég téve a szükségletnek. Azon tanfelügyelőknek, a kik a házban ülnek, előre kijelölt kerületük van. De itt nem arról van szó, hogy az ő tankerületeikben nincsenek tanfelügyelők; hanem arról van szó, hogy 7 vagy 8 tankerületből, miként a ministerium képviselőinél levő kimutatás bizonyítja, hiányzik a kellő tanfelügyelői személyzet. Ily tankerületek pl. Heves és Külső-Szolnokmegye, Szathmár, Csanád, Torontál megyék és még egy pár megye, hol nem annyira a terület nagyságánál fogva, mint inkább az ottani lakosság buzgalma folytán érezhető a hiány, mint Mosonban és Soj)ronban; ezen kerületek számára kell azon három altanfelügyelő. Ha, mondom, ezt az igen tisztelt minister ur tüzetesen indokolta volna jelentésében és nem csak, hogy odavetőleg mondotta volna, hogy egyik-másik tankerület számára a személyzet szaporítása szükséges, több tárgyilagossággal kelhettünk volna e tételnek védelmére. Én abból indulok ki, midőn megszavazom a pénzügyi bizottság törlésével szemben ezen tételt, hogy igenis gyökeresen óhajtom változtatni a tanfelügyelői rendszert, ezt azonban semmi esetben sem lehet tennünk a törvény revideálása nélkül ; de míg a törvény revisiója bekövetkezik, ha ugyan bekövetkezik : meglehet egy-két év múlik el ; most pedig a szükség nagyon égető, mert az érintett megyékben, mint Torontálban, Heves és Külső-Szolnok megyékben lehetetlen a tanfelügyelőknek még azt a hatáskört is betölteniök. a melyet nekik jelenleg a törvény kiszabott. Azon 10 ezer frtot, mely költséget a három altanfelügyelő kinevezése az állam pénztárnak okozna, megvallom, nem tartom oly nagynak, hogy az égető szükség kielégítésére ez összeget megszavazni magamat kötelezve ne érzeném. Igen tisztelt képviselőtársain Tisza Kálmán fölszólalásában e pontra nézve valóban nélkülözöm a logikát. (Derültség bal felől.) Ő azt mondja, hogy elismeri azon két nagy indokot, a melylyel Molnár Aladár barátom indokolta a jelenlegi tanfelügyelői rendszer elégtelenségét; hozzá teszi azonban azt. hogy még egy nagyobb okot tud, és ezt okul elismerem én is, hogy a tanfelügyelők kinevezésénél igen szerencsétlenül járt el a ministerium. Igen, de én azt nem érthetem, hogy ha igen tisztelt Tisza Kálmán képviselő ur megszavazza az eddig már kinevezett tanfelügyelők és altanfelügyelők részére a költséget, akik közt igen sok szerencsétlen kinevezés vau : akkor mi indítja, vagy indíthatja arra, hogy a még ki nem nevezett, általa tehát nem ismert altanfelügyelők számára ne szavazza meg a költséget ? Én ebben a logikát nem értem, és az ilyen