Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-99

122 t>9. országos ülés február 26. 1873. Nagy elvi kérdések, nagy korkérdések nem j doctrinaer módon oldatnak meg, hanem angolosan, minden egyes előforduló coneret esetekben. Ez aztán bizonyos praecedenseket alkot, ez aztán fokról-fokra reá vezet a nem mindig szorosan logikai következtetésekre is; mert önök tudják tisztelt képviselő urak, hogy ha a politikának más arithmetikája van, mint más közönséges embernek: ugy van más logikája is és ez igazolja egy híres államférfiunak nagyon fölhasznált ama mondását, hogy az élet kineveti a logikát. Én azt hiszem, tisztelt ház! hogy az egyes előforduló kisebb kérdéseknél fogunk reá menni a nagy epoehalis kérdések fokozatos korszerű megoldására ; p. o. amit az egyetemi kérdés egy bizonyos oldalának megbeszélése alkalmával megkezdtünk, — jól-e, vagy roszul, az utóvégre idő kérdése, — azt esetről-esetre adandó alkalmakkor folytatni fogjuk. Ily stádiumot képezne okvetlenül. — sajnálnám, ha ellenmondásra találna, — nem a hittanitás maga, a nagy kérdés ily egyes részlete, hanem a hitoktatók díjazása is, stb. Tisztelt ház! Ezeket én is szintén csupán előreboesátva, (Halljuk!) megvallom, kissé félénken nyúlok a dologhoz; a ház iránti tisztelet és az ügy fontossága azt parancsolták volna, hogy készült beszéddel lépjek a ház elé, pedig megvallom, nincsen kiesztergályozva az, amit mondandó leszek, és inkább csak a dolog lényege, mint alakja van részemről átdolgozva. — Bocsánatot kérek ezen készületlenségért; azt hiszem, hogy azok, miket ugy átalában oda vetettem, mégis némi gondolkodásra szolgáltathatnak anyagot. Szót kértem, megvallom, főleg azért is, mert némely fontos statistikai adatokra vonatkozólag óhajtottam a most jelen nem lévő Pulszky tisztelt képviselőtársam rectiflcatori szerepét magamra vállalni. Igaza van tisztelt barátom Szathmárynak és ezen ház több érdemes tagjának, kik arra reflectáltak, hogy a számok nem megbízhatók. Én megvallom, hogy egy nem szakférfiúnak szent borzalmával szoktam tekinteni az úgynevezett szakférfiakra, és ugyan azon borzongást érzem, valahányszor számokkal állok szemben; nem mintha be nem látnám a számok roppant fontosságát, mely némely gondolkodó államférfiúi arra birt, hogy azt nyilvánítaná, miszerint a számok kormányozzák a világot; hanem a számok oly játékszerek, oly mobilis egységek, melyeknek igy vagy ugy csoportosításától roppant sok függ, a hol a csalódás végtelen könnyű; egy számot eltévesztve, reá építése egész okoskodásunk romba dűl. — Amiezen (könyvet mutat föl) könyvet illeti, amelyre Szathmáry képviselő ur hivatkozott, minthogy a nyilvánosság előtt vagyunk: méltóztassék megengedni, hogy a mi Buda-Pestet illeti, miután szerencsés voltam a fővárosnak pár évig tanfölügyelője lehetni, az első rovatot, az 1868,9. évről szólót itt a ház szine előtt rectifieálhassam. (Halljuk!) Itt csak tévedésből van az iskolába járók száma oly számban kitéve, mert csak a Pest-városiak vétettek föl, a budaiak tévedésből kimaradtak. Ezt a számot tehát 14.900-ról méltóztassék kiigazítani 18.810-re. A következő években már benfoglaltatik az egész létszám ; de csak az iskolába tettleg járó gyermekek létszáma hiteles. A mi a tanköteles gyermekek létszámát illeti, ez akkor, mikor népoktatásról beszélünk — bocsánatot kérek előadásom unalmas voltáért: — igen fontos tényező. Nekem részemről, midőn dicső emlékezetű Eötvös József báró fölhívására a fővárosi tanfölügvelőséget elvállaltam: első gondom volt, a tanköteles gyermekek számát kijiuhatolni, mert ez minden tovább-haladási combinatiónak alapját, kiindulási pontját képezi. Akkor már indítványba hoztam a buda-pesti iskolatanácsnál, hogy minden egyes iskolaszék, melyekre ezen főváros fölosztva van : köteleztessék arra, hogy a maga területében az illető tagok önkéntes buzgalmából házról-házra bejárván az illető városrészeket, irják össze a tanköteles gyermekeket; indítványba hoztam, hogy minden háztulajdonos köteleztessék összeírni, s bemondani a házában lakó tankötelesek számát. Ezen indítványomnak, — s ezt azért hozom föl, mert egyúttal a tanfö ügy élői hatáskör illustratiójául szolgál —• azon sikere lett; hogy három év múlva — itt a fővárosban ! — épen akkor, midőn ezen hivalból kiléptem, végre mégis történt az, mit akkor indítványoztam, s eszerint gondolom, az én szerencsésb utódom már biztos adatokat fog szolgáltathatni a közoktatási minister urnák arra nézve, hogy mennyire megy fővárosunkban a tankötelesek száma. Hanem azt,habár tisztelt barátom Szathmáry engem optimistának fog is e miatt tartani, rectificálnom kell: ne méltóztassék elhinni, hogy jelenleg Budapesten 43 ezerre megy a tankötelesek száma, és hogy azokból 21 ezer, tehát körülbelül csak fele jár iskolába. Positiv adatok hiányában, és mielőtt ez irányban a föntemlitett lépések megtétettek volna: én combinatiókhoz voltam kénytelen folyamodni. Volt Pest városának hajdan egy igen tekintélyes statistikusa, kinek a külföldön is jó hire volt, ez dr. Tormay Károly. Az ő adataiból tudván azt, hogy mennyi gyermek születik Budapesten, tudván azt, hogy minő a halandóság a gyermekek közt, a mely fájdalom, igen nagy: hozzávetőleg meg lehetett becsülnöm, hogy mennyire tehető az eddigelé létező 4 elemi osztályra nézve a tankötelesek száma? Ezek, t. i. amint tudni méltóztatnak, azok, kik hatodik életévöket elérték, és a tizediket még nem haladták meg. Ezek kötelesek a rendszeritett 4 elemi osztályt elvégezni, mert a két fölsőbb u. m. 5-ik és 6-ik elemi osztály, Budapestre nézve semmi jelentőséggel nem bir, — nem átallom ezt kimondani: — mert bár a tör-