Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-99
99. országos ülés február 26. 1873. 2 2$ vényben kötelezővé tétetett is, de a törvényt mindig az illető helyi viszonyokhoz is kell alkalmaznunk ; — itt aki a 4 elemi osztályt elvégezte, vagy körülményeméi fogva elmegy, fájdalom ! kereset után, midőn legföljebb az ismétlő esti órákra kaphatjuk meg, vagy pedig, az itt szintén rendelkezésére álló középtanodákba a gymnasiumba, reál-iskolába, vagy polgári iskolába megy át. A polgári iskola fontosságára nem lehet eléggé a tisztelt ház figyelmét fölhívnom. Meg kellett volna, említenem akkor, midőn Oláh képviselő ur beszédére reflectáltam. hogy a polgári iskolák vannak hivatva a szakiskolák mellett azok igényeit kielégíteni, kik nem óhajtják az egyetemig fölvinni; hanem akik egy bizonyos bevégzett,nem félszeg és félbenhagyott műveltséget akarnak magoknak megszerezni, melynek aztán az élet annyi szükségeinél praeticus hasznát vehetik. Itt tehát a tanköteles gyermekek számát én olykép beesültem meg, hogy sokkal kedvezőbb arány jött ki, mint minőt a kormány kimutatása föltüntet. De ha azt méltóztatnak is venni, hogy például miként áll ezen dolog Parisban, — Parist méltán idézhetem azért, mert valamint egész Francziaország, ugy Paris sem, noha magasabban áll az ország többi részeinél, sorozható e tekintetben az úgynevezett minta-államok és városok közé. — ha nem becsüljük tul magunkat, akkor mi pestiek Parissal körülbelül egy niveaun állunk ; vagy ha talán vigasztalanunkra szolgál: azt is merem állítani, hogy e tekintetben az országot magát véve sem állunk átalában roszabbul, mint Francziaország. Paris, mely mindig kedvencze volt a franczia népnek, 1,800.000 lakost számit és ezek közt 260.000 tanköteles gyermeket. mely gyermekeknek igen nevezetes része az ügynevezett congregatióknál nyer oktatást, és csak fele jár folytonosan a községi és egyéb iskolákba, Az egésznek eredménye pedig az. hogy csak 49.000 gyermek marad oktatás nélkül. Budapestnek népessége most már tudva vau. Ugyanazon arányt véve föl, mely Parisban van, a népesség összes számához képest, a tankötelezettek száma Pesten és Budán együtt véve nem lehet több mint 39.000; iskolába jár pedig 21.300. Eszerint tehát szolgáljon vigasztalásul Szathmáry Károly barátomnak, hogy csak 17 ezer és néhány száz gyermek létezik, akikről nem lehet kimutatni: vajon részesülnek-e valami oktatásban; e számok azonban nem megbízhatók. Elmondottam az előzményeket arra nézve, hogy miként ügyekeztem a tanköteles gyermekek számát kitudni. Várva, vártam ennélfogva addig is, míg megtörtént, ami indítványom után igen későn vétetett foganatba, a népességnek épen folyamatban volt országos összeírását. Mihelyt megkaptam a tabellákat: siettem azokból kivenni magamnak a 6—10 évesek létszámát. Könnyű volt ez, mert be volt, irva, hogy mindenki melyik évben született; tehát 4 évi kathegoriát kellett kiszemelnem. És mi volt az eredmény? Remegve vettem kezembe s hasonlítottam össze a számokat, féltem, hogy minő szégyen fog most kisülni hazám fővárosára nézve, mennyivel fölül fogja múlni a tankötelesek száma az iskolába járók számát! És mi volt az eredmény? Az, hogy egy pár ezerrel több jár tényleg iskolába, mint a amennyi a népességi összeírások szerint a világon van. (Atalános derültség.) Miután az én adataim a tettleg iskolába, járókra nézve egészen biztosak voltak, mert, közvetlen látás után vétettek föl az. ; iskolai katalógusokból: nekem ugyan e váratlan I eredmény egyelőre nagy örömömre szolgált; mert j abba a szégyenbe nem estem, melytől annyira í'élj tem, ele arról is meg kellé győződnöm, hogy a j számok mennyire csalékonyak. A számok csoportosításának művészetét jól isj merik, gyakorolják a pénzügyministerek, és önök j tudják, hogy bizonyos számok ide vagy oda tétele, ! ilyen vagy olyan színben állítja elő az ország financiáját, vagy az egyes társulatuknál is mily gyakran elleplezi a deficitet, vagy a fenyegető és később bekövetkező bukást, A számokra nézve tehát azt hiszem, igazoltam | az én mgadozó hitemet, és talán a képviselő urak nagy részében is megingattam a számok iránti szerfölött nagy bizalmat, A túlsó oldalon szónokolt tisztelt tagtársunk, | Kaposvár képviselője Körmendy ur azon megjegy| zésére. melyet Irányi képviselő ismételt, miszerint mintegy a tanfölügyelőket tette felelőssé azért, hogy a tankötelesek létszámáról hihetetlen adatokat állítottak össze: tartozom az igazságnak, •— nem, mert talán solidaritásban érzem magamat — azon megjegyzéssel, hogy a tankötelesek összeírása már nem tartozik a tanfölügyelők teendői közé, mert a törvény nem adott nekik semmiféle végrehajtó hatalmat. A tanfölügyelőknek csak az áll jogában, hogy az iskolába tettleg járó gyermekek számát hitelesen összeírják, amit én is megtehettem ; de íme maga a fővárosi helyhatóság, melynek e részben intézkednie ! ellett volna, nem volt képes eddigelé, — hacsak ujabb időben nem, — teljes biztossággal constatálni az iskolákba járókkal szemben a tankötelesek számát, A tényleg iskolábajárók számára nézve Szatmáry Károly képviselő ur azt, monda, hogyha le esik a hő, akkor jók ezen adatok; de ha nem esik le, akkor már nem állanak. Erre nézve méltóztassék abban megnyugodni, ami sokszor ismételtetett már, majdnem locus communissá vált, hogy egy közoktatási törvényt megcsinálni lehet: nagy nyereség, ha előbb csináljuk meg, mint utóbb, mert bizonnyal még sokkal több időt vesztettünk volna el, ha 1868-ban az országgyűlés nem csinálta volna meg a törvényt; de egyszerre végrehajtani nincs 16*
