Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-99
99. országos ülés február 26. 1873. 121 fonállá hibás rendszernél fogva, melyet kétségkívül javítani kell és fog is a közoktatásügyi minister ur, hogy amennyi szakminister, annyi tudomány és iskola rendszer és fölügyelet volna. A mostani kereskedelmi minister urnák kijelentésével, melyet részemről nagyon szívesen vettem, teljesen egyetértek abban, hogy a tudomány egy. Ha a tudomány egy: illő, hogy az egy kézben is legyen öszpontositva; a felelősség ne oszoljék meg és a szakiskoláknak nevezetes része, minők a főváros ipar és keresdelmi iskolái, ne maradjanak, mint most jelenleg még vannak, tényleg minden fölügyelet nélkül mintegy gazdátlan jószág. Ezt azon fő és vezér elvem megállapítására voltam bátor előhozni, hogy kitűnjék, mennyire szükséges és óhajtandó az egység és a harmónia behozatala közoktatási rendszerünkbe. Fölösleges arra hivatkoznom, hogy szükséges azt az irányadó főbb elvekre nézve is keresztül vinni; fölösleges arra utalnom, hogy mennyire nincs még ez életbe léptetve nálunk. Itt szerepelnek p. o. a köztanodai budgetben, sőt a. képezdékre vonatkozóban is, a hittanárok fizetései; ami annyiban ebbe ütközik, hogy ki van már mondva közoktatási törvényünkben azon nagy sarkalatos elv, miszerént a hitoktatásról minden vallásfelekezet maga gondoskodik, de ami némi igazolást találhat egyelőre azon körülményben, hogy tényleg tán némely alapok a közoktatási minister kezelése alatt vannak, melyeknek ily speciális czéljok és rendeltetésük lehet. {Nyugtalanság.) Épen nem akarom e tantárgyat kiküszöbölni ; távol legyen tőlem azt állítani, hogy a hit- és erkölcsoktatás fölösleges volna; — hanem igen is azt állítom, hogy ezen tantárgy tanárait az illető hitfelekezet van jogosítva, kötelezve választani s egyúttal díjazni is. (Helyeslés.) Igen fontos kérdések emiittettek meg, tisztelt ház, melyeket csak röviden érinthetek a vitának jelen stádiumában. Ilyen az állam és egyház közti viszony. Szemben állunk e nagy korkérdéssel, készülnünk kell hozzá, nem fogjuk soká kikerülhetni, akarva nem akarva, gondolkodnunk kell róla. Itt van két régi és egy uj rendszer. Az egyik azt mondja: legelső az Isten országa, ez kapcsolatba hozza a mindenség örök rendével a társadalmi szervezetet; mindent innen derivál; bizonyos magasabb, mindenkire nézve kötelező tekintély elvéhez köti léte föltételeit; a másik azt mondja: az állani minden; azt mondja: mit a vallás! a vallás állami institutio, mint minden más. E tan sem uj, ez is oly régi majdnem, mint a világ kezdete. Mózes, Kuma és Confuciustól egész a, reformatio idejéig ezen két egymással sokáig küzködő, néha kibékülő és ismét ellenséges állást foglaló rendszer ellenében itt van a harmadik rendszer, melyet, minthogy Európában, — ha talán Olaszország némileg a legújabb időben kivételt képez, — sehol K&PV. H. NAPLÚ 181. V. KÖTBT. sincs teljesen .életbe léptetve, leginkább amerLai rendszernek lehetne nevezni, amely t. i. azt mondja : az állam teljesítse a maga kötelességét, gyakorolja a maga hatáskörét, ne törődjék semmi vallás- és egyházzal, az egyház pedig végezze a maga körében szintoly függetlenül a maga dolgát, teljesítse hivatását. Szemben azon nagy óvatossággal, melylyel ezen háznak egy igen érdemes nagy tiszteletű tagja, Ghyczy Kálmán egy indítványt tett le a ház asztalára azon alapokról, melyek tényleg a közoktatási minister kezelése alatt vannak, és melyeket, minden tekintet nélkül azok jogi természetére, megvizsgálása nélkül, tisztán csak mint födözetet óhajt bevétetni a buclgetbe, és mintegy evidentiában tartatni ; szemben azon óvatossággal, melyet a tisztelt ház majd minden tagja is ily kényes kérdésekben majd minden alkalommal tanusit: kérdem én, vajon elérkezettnek látja e a tisztelt ház az időt, hogy ezen nagy kérdés nálunk most már napirendre tűzessék? (Bal felől: Igen! Halljuk!) Szemben az általam rövid vonásokkal jelzett két régi és egy uj rendszerrel, az életben vajmi gyakran tapasztaljuk azt, — nem magam ötletét mondóra, mástól hallottam e félig tréfás de találó megjegyzést. — hogy nálunk nem az a baj. hegy egyik ember egyik rendszernek híve, a másik a másodiknak, a harmadik a harmadiknak. — hanem az, hogy ugyan azon emberekben mind a három rendszernek bizonyos keveréke forrong és az emberek az eszméknek teljes chaosában szenvednek. Nem is lehet ezt csodálni, t. ház, mert vannak eszmék, .— és épen a nagy eszmék, a korszakot alkotó eszmék azok. — a melyeknek hogy megérjenek: időre van szükségük, és igen sok indítvány. mely alapjában helyes, mely az elmélet kívánalmainak tökéletesen megfelel: nem képes fölvergődni, ha alkalmatlan időben merül föl; ellenben könnyű módon mosolyogva éri el a pályatért, ha az idő elérkezett számára. Azonkívül még egy tekintetet vagyok bátor a tisztelt háznak figyelmébe ajánlani. Nagy kérdések, elvi kérdések soha sem ugy oldatnak meg, hogy napirendre tűzetnének. Én például azon doctrinaerek optimismusát nagyon irigyelném, akik azt hinnék, hogy jó volna, kitűzni a, képviselőház napirendjére ezen kérdést: „ az állam és egyház közti viszony. * Azt hiszem, hogy ezzel czélt ugyan semmiképen sem érnénk, hanem az eszméknek általam jellemzett azon összekeveredését, a ház ezen és másik oldalán ülő tagjainak egy csodálatos fusióját és confusioját volna szerencsénk észlelni, (Mozgás a bal oldalon.) mely az én sejtelmem szerint, — mert teljes meggyőződésnek nem merném mondani, — semmi positiv eredményre nem vezetne. (Halljuk!)
