Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-98
98. országos ülés február 25. 1873. 95 zik az irodalom terén is annak tulizgatottságában. Beteges tulizgatottság, az értelmi erő gyöngülése, az ünaginatio túltengése, ideges érzékenység: meg annyi baja az ujabb irodalmaknak, a melyeket a kritika, kivált Francziaország műtennékeiben régen észrevett, s amelyekre csak nemrég az Institut egyik tagja is utalt, mint a hibás közoktatási rendszer vészes eredményére. A baj átalában nagy, s reményiem, hogy ezen szempontokra is figyelemmel lesz a tisztelt képviselőház a középoktatási ügy rendezésénél. Azonban visszatérek Körmendy tisztelt képviselő ur okoskodására. ő szintén kiemelte közoktatásunk egészségügyi bajait. S elmondván mindezeket, ugy okoskodik, hogy, mivel ennyi, meg ennyi hiány van még a közoktatás terén: tehát a közoktatási törvény rósz. Ilyen okoskodással, tisztelt képviselőház, Európa, sőt a világ minden közoktatási törvényét el lehetne Ítélni. Hiszen csak nemrég olvastuk egy porosz kimutatásban, hogy Engel szerint, 138.000 középtanodai növendék közül, kik egy évi önkéntességre jelenkeztek, 48.300, azaz 35°/ 0 volt csupán képes katonai szolgálatra. Mindenütt van elég baj a közoktatás terén; de azért senkinek sem jut eszébe mondani, hogy tehát azon nemzetek közoktatási törvénye rósz. A közoktatási törvény csak egy tényező a bajok orvoslására. S nézetem szerint, ami épen közoktatási intézeteink egészségügyi bajait illeti: e bajokon nem a népoktatási törvény revisiójával kell segítenünk, hanem mindenekelőtt kell a középoktatás czélszerü rendezésével, különösen a tantárgyak czélszerü megállapításával és a tanítás helyesebb módszerével. Jobb módszer a tanításban, főleg a tanári seminariumok czélszerü rendezésének lesz következése. Segíteni kell és lehet az egészségügy országos rendezése alkalmával, amikor az iskolákra is tekintettel szükség lennünk. Segíteni lehet addig is azon intésekkel és figyelmeztetésekkel, amit a törvény a tanfölügyelőknek, a közoktatási tanácsoknak és iskolaszékeknek kötelességévé tesz. Segíteni lehet végre, különösen czélszerüen épített és berendezett, az egészségügyi tekinteteknek is teljesen megfelelő mintaintézetek fölállításával, amire a kormány van főleg hivatva, a tanitóképezdék mellett lévő gyakorló-iskolák rendezésénél. Az ember egyátalában, de különösen a magyar ember többet tanul a példából, abból, amit szemével lát, mint az olvasásból. Ha a kormány az ország mindazon részein, ahol tanitóképezdék vannak, mintaszerüleg rendezi be a gyakorló iskolákat: azon vidékre nézve példányokul fognak szolgálni e mintaintézetek. Hyen mintáintézetek nélkül mily bajos f sak az iskolapadok tekintetében is reformokat hozni be: a fővárosban is tapasztaljuk, ahol nekem a közoktatási ügyekben résztvenni szerencsém van. A kormánynak kell ily kérdésekben gyakorlóiskoláiban, és ahol ilyenek nincsenek, az általa állított iskolákban, vidékenként jó példával előremenni. Ugyanez áll a középoktatás rendezéséről is, és már én ezen okból is kívánom, hogy, amit a tisztelt minister ur kilátásba helyezett, állami gymnasiumok szerveztessenek, hogy építés és belső berendezés tekintetében ezekben is mintákat állítson azon felekezeteknek vagy községeknek, amelyek hasonló intézetet állítani akarnak. Azonban legyen elég ezúttal e fontos tárgyról. Körmendy ur, s ha jól hallottam Tarnóczy ur azzal is indokolta a törvény revisioja szükséget, t. i. hogy a törvény nem hajtható végre: mert íme a tankötelezettség sincs még végrehajtva. Ismétlem, mit az előbb mondottam, hogy ha abból akarunk következtetni az Európa bármely államában fönálló iskolai törvények jóságára, hogy a tankötelezettség elve végre van-e már teljesen hajtva : akkor a világ összes törvényhozásait, a világ összes iskolai törvényeit el kellene Ítélnünk; mert a tankötelezettség elve egész kiterjedésében teljesen egy államban sincs mai napig sem végrehajtva. Pedig, tisztelt ház! mi csak 1868-ban mondtuk ki azon elvet, mig más államok már rég idő óta kimondottak. Már Luther sürgette a tankötelezettség elvének kimondását a fejedelmekhez és magistratusokhoz intézett iratában, és annak következtében már azon időben kimondották egyes protestáns fejedelmek. Természetes is volt ez, mert, midőn a népnek kezébe adta a bibliát: szükséges föltétel volt, hogy a nép azt olvasni is tudja. Dánia már 1647-ben kimondotta az átalános tankötelezettség elvét; Svédország kimondotta 1723ban. Poroszországban többször kimondották már a múlt században. Poroszország törvényhozása pedig különösen kimondotta 1794-ben azon törvényben, amely ma is alapját képezi a porosz közoktatási rendszernek ; kimondotta Francziaország 1833-ban, Spanyolország 1857-ben, Portugália 1836-ban. S kérdem, tisztelt ház, mindezen államokban: végre van-e hajtva a tankötelezettségről szóló törvény olyan értelemben, hogy minden tanköteles gyermek azo.n államokban iskolába járna ? Sehol. Legkedvezőbbek a viszonyok azon államokban, melyek legrégebben mondták ki a tankötelezettség elvét, Dániában és Svédországban. De még Dániában is mintegy több ezerre megy a tanköteles, de iskolába nem járó gyermekek száma. Hasonló az eset Svédországban. Poroszországban — amint csak nem rég olvastam egy német szakférfiú munkájából, — sok iskola van olyan, hol írni és olvasni sem igen tanulnak meg a gyermekek, és 1869-ben,
