Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-96

«6. országos ülés február 22. 1873. 5 Elismerem azt, a mit az előttem szólott tisztelt képviselő ur mondott, hogy a képviselőháznak nem áll érdekében, a képviselő immunitása ellen kéréseket a maga részéről előmozdítani; de másrészről azt hiszem, hogy a képviselőház mégis az igazságszolgáltatás menetének is némileg tartozik tekintettel. (Jobb felől: Ugy van!) Minthogy az eredmény tökéletesen egyre megy, akár a képviselőház utasítja vissza első sorban az ilyen hiányok miatt a kérést, a mely azután rövid idő múlva ismét előkerül, akár a képviselőház el akarván kerülni a szükségtelen időpazarlást, a tapasztaltak után, mindkét érdeknek és pedig mind a mentelmi jognak, mind pedig másrészről az igazságszolgáltatás nem kevésbbé fontos érdekének tesz eleget. Midőn a mentelmi bizottság a többszörös tapasztalat után azon óhaját fejezte ki, hogy ilynemű kérvények kellőleg fölszerelten adassanak be, midőn a mentelmi bizottság figyelmezteti a házat arra, hogy a fölszerelés hiányának miként lehetne elejét venni: a mentelmi jogot ez által nem csonkítja meg, mert hisz akár a második alkalommal határoz a ház, akár mindjárt az első alkalommal: azon érdekek, a melyek tekintetbe veendők, igenis tekintetbe is vétethetnek. Ez volt az ok, a melynél fogva a mentelmi bizottság ezt javasolta a tisztelt háznak. Szerintem azonban akkor sem lenne a, czél koezkáztatva, ha a tisztelt ház e javaslatot nem akarná elfogadni; mert meg vagyok győződve, hogy az igazságügyminister a ház utasítása nélkül is megtehetné a szükséges intézkedéseket az iránt, hogy a törvényszékek a kellő formában szereljék föl az ilyféle kérvényeket. Huszár Imre: Tisztelt ház! A tisztelt képviselő ur, a ki a mentelmi bizottság elnöke, azzal kezdte előadását. hogy csatlakoznék Győrffy Gyula tisztelt képviselőtársam előadásához, ha a dolog ugy állana, mint a hogy azt Győrffy tisztelt barátom előadta. A mentelmi bizottság jelentésének két része van. — Annak első része vonatkozik egy speciális, egy concret esetre és ezt illetőleg a mentelmi bizottság tisztelt elnöke teljességgel nem volt képes mást mondani, mint a mit Győrffy Gyula tisztelt képviselőtársam előadott, és a képviselő ur legkevésbbé sem crőtienitette meg Győrffy képviselő urnák ez esetre vonatkozó állításait. Az előttem szóló tisztelt képviselő ur csupán csak az indítvány második részére terjeszkedik ki, a mely azt javasolja, hogy az igazságügyminister ur egy átalánosan kötelező rendelétet bocsásson ki a törvényszékekhez, a melyben körüliratnak azon módok, a melyek szerint egy ily kérvénynek fölszerelve kell lennie. Ez volt eddig is az eljárás, és én csodálkozásomat fejezem ki az iránt* hogy a mentelmi bizottság hasonló jelentéseivel azt látszik kitüntetni, hogy nem kisérte kellő figyelemmel az előzményeket és a képviselőház határozatait. A mentelmi bizottságnak tudnia kellett volna azt, hogy az 1869-ik évben, midőn a közvádló Miletics kiadását kérelmezte, de a kérvény nem volt kellőleg fölszerelve, és a mentelmi bizottság épen ugy, mint most, azt indítványozta, hogy e kérvény az irományok kipótlása végett a közvádlónak visszaadassék : akkor a képviselőház, épen Ghyczy Kálmán tisztelt képviselőtársam fölszólalására. egyhangúlag kimondta, hogy hasonló ügyekben utasításokat adni a képviselőház hivatva nincs; hanem a kérelem nem lévén kellőleg fölszerelve, az visszautasítandó. Ez volt a képviselőháznak egyhangú határozata az 1869-ik év Julius 9-én, és ha erről a tisztelt képviselő ur, ki akkor nem volt képviselő, meggyőződni akar : megtalálhatja az általam jelzett jjraecedenst az országgyűlési napló II-ik kötetének 505-ik lapján. Én azt hiszem, tisztelt ház. hogy ha valahol igényli a tapintatosság azt, hogy egyforma mértékkel mérjünk, és a praecedensekre figyelemmel legyünk: igényli ezt mindenek fölött a képviselő kiadásának kényes kérdésében ; miért is én, a mentelmi bizottság javaslatát el nem fogadva, indítványozom, méltóztassék elfogadni a következő végzést : A kérvény, az ügy földerítésére szükséges iratokkal kellőleg fölszerelve nem lévén, visszautasittatik. Ami pedig a mentelmi bizottság véleményének utolsó pontját illeti, hogy szólittassék föl az igazságügyminister, hogy a bíráknak a mentelmi kérvények miként szerkesztésére nézve átalánosan kötelező szabályokat készítsen: én ezt sem szükségesnek, sem hivatásunkkal, sem a ház méltóságával megegyezőnek nem találom, miért is én részemről el nem fogadom. Hoffmann Pál Tisztelt ház! Ha csakugyan ugy állanának az érvek, mint azokat az előttem szólott tisztelt képviselő ur előadta : akkor én részemről is csatlakoznám az ő véleményéhez; de azok, nézetem szerint, egészen még sem állanak. Bátor leszek röviden elmondani a dolog állását. (Halljuk l) Több ízben, csaknem mindannyiszor, valahányszor a képviselőházhoz kérés intéztetik az iránt, hogy valamely képviselő ellen bűnvádi eljárás megindítása megengedtessék, az szokott előfordulni, hogy az irományokban hiányok találtatnak , amelyeknél fogva a. mentelmi bizottság nem szerezheti meg magának azon tudomást, a mely a véleményadásra szükséges. Az eredmény az, hogy a mentelmi bizottság több izben kénytelen volt a háznak javasolni, hogy egyelőre utasítsa vissza a kérést, és később az irományok kiegészíttetvén, az ügy még egyszer a képviselőház elé kerüljön. Visszatérve azonban az első esetre, miután csakugyan a képviselőháznak semmiféle hivatása nincs arra, hogy nyomozási eljárásban a királyi ügyész-